Az érsekújvári Thain János Múzeum mellett működő Szőgyéni Tájház és Régészeti Múzeum portáján épült új pajta adott otthont a hagyományos novemberi rendezvénynek, mely „Süssünk, süssünk valamit” néven híresült el, és hat év óta, évente két alkalommal szólít meg minden korosztályt.
A hagyományőrző családi rendezvény a régi idők édességeinek sütési praktikáit osztja meg a közösséggel. Ehhez a programhoz csatlakozott a Szőgyén Öröksége Társulás szervezésében a „Régi korok képei – kubikusok, vályogvetők és falverők” című vándorkiállítás, mely a testvérvárosi Tatáról érkezett Szőgyénbe.
A vándorkiállítás egy igazi összefonódása a testvértelepülési kapcsolatnak, hiszen a kiállítási anyag a vajdasági testvérvárosából, Magyarkanizsáról érkezett Tatára.
Így a kiállítás anyaga valójában egy hármas testvérvárosi együttműködésnek köszönhetően vándorolt, és járta be a helyszíneket, Délvidéktől az anyaországon át a Felvidékig.
A kiállítás anyagát Puskás Károly magyarkanizsai építészmérnök, fotográfus állította össze.
A rendezvénysorozat előkészítői az intézmény munkatársai Svajcer Edina és Baracska Árpád voltak.
A „Süssünk, süssünk valamit” vendégeit Svajcer Edina, a tájház háziasszonya köszöntötte és bemutatta Mazán Diana sütőasszonyt, aki fiatal kora ellenére szívesen süt a régi idők receptjei alapján.
„A boszorkánypogácsa akár két egymástól teljesen különböző ételt is takarhat, hiszenaz évszázadok során egy sós, és egy édes változata is fellelhető. Míg Szőgyénben az édes, diós-lekváros aprósüteményt nevezik boszorkánypogácsának, addig a 19. században Jókai Mór listába szedett ételei közt sós-tepertős pogácsaként szerepel, melyet a Lőcsei fehér asszony című regényében is megemlít boszorkánypogácsa néven. Így változnak az ételek és a receptek, és megesik, hogy az ételnév mögött az idők során akár többféle recept is állhat” – mondta el Svajcer Edina.
Diana útmutatásával a délután folyamán mindenki meggyúrta a saját diós-lekváros édességét, ami helyben kisült és haza is lehetett vinni belőle, de a közösből jutott bőven kóstoló mindenkinek.
A tájház mellett működő Alkotóműhely foglalkoztatói sem tétlenkedtek, asztaluknál elkészült a sütéshez illő témában többféle boszorkányt idéző alkotás,
mint a boszi fából és textilből, a dekoratív boszisapka, a mágneses bosziseprű, de fakifestő is várta a kreatív alkotókat, és arcfestésre is többen vállalkoztak.
A Régi korok képei kiállítást Berényi Kornélia, a Szőgyén Öröksége Társulás kulturális szervezője nyitotta meg, ismertetve a Történelmi Magyarország déli részén élő földmunkások életét, a kubikusságot, mellyel kétszáz éven át keresték kenyerüket a vajdasági családok. A falverés és a vályogvetés technikáit több tájegységben ismerték eleink, és ahol agyagos föld volt, gyakorta használták, miként tették azt Szőgyénben is.
Mire kisült a boszorkánypogácsa, leszállt a kora est és édes illat lengte be a pajta épületét, ahol elkészültek a kézműves alkotások. A rendezvény népszerűségét ismét igazolta a szomszédos helységekből érkező vendégek érdeklődése is.
A rendezvény támogatói: Szőgyén Község Önkormányzata, Szőgyén Jövője Közalapítvány, Pató Pál étterem, Kultminor, Nyitra Megye Önkormányzata, Ábrahám Fa Dekor.
A „Régi korok képei – kubikusok, vályogvetők és falverők” című kiállítás december 15-ig várja az érdeklődőket a Szőgyéni Tájház és Régészeti Múzeum új pajtájában.
BK/Felvidék.ma