Egy szürke decemberi reggelen furcsa jelenet bontakozott ki az egyébként csendes nagyvárosi lakótelepen. Egy középkorú nő, kezében kapával, papucsban sétálgatott a parkoló autók között. A hálóinge alól kilátszó zokni és az éles kapa abszurd párosa megrémítette az arra járókat. „Mi ez? Valami furcsa művészeti performansz, vagy egy horrorfilm első jelenete?” – gondolhatta, aki szembetalálkozott vele. Azonban a helyzet valójában egyáltalán nem volt mókás…
Mari – így hívták a nőt – már jól ismert volt a környéken élők számára. Egyedül élt egy kicsinyke lakásban, és gyakran látták az utcán magában motyogni, vagy éppen hevesen vitatkozni, veszekedni valakivel. Valakivel, aki nem is volt ott. Aznap reggel azonban valami megváltozott. Amikor a szomszédok rendőrt hívtak, mert féltek, hogy Mari esetleg kárt tehet magában vagy másokban, a nő pánikba esett. Az érkező rendőröket „álruhás ügynököknek” nevezte, és azzal vádolta őket, hogy egy titkos összeesküvés résztvevői. Kapáját közéjük hajítva – vagy legalábbis ezt megpróbálva – a lakásába menekült, és bezárkózott.
A rendőrök a mentősökkel együtt próbálták kezelni a helyzetet, de Mari ellenállt. Végül kórházba vitték, ahol kiderült: paranoiás téveszmék uralják az elméjét.
E megtörtént esemény tragikomikus elemei mögött komoly kérdések rejlenek.
Paranoia a modern világban
A paranoia – ez a súlyos mentális zavar – gyakran azzal jár, hogy az érintett fenyegetve érzi magát, úgy véli, hogy üldözik, és olyan téveszméket él át, amelyek teljesen eltávolítják a valóságtól. Ilyen állapotban az ember viselkedése kiszámíthatatlanná válhat, és bár nem szándékosan, de félelmet kelthet másokban.
Ahogy Mari esetében is láttuk, ezek a helyzetek könnyen eszkalálódhatnak, ha a környezet nem reagál megfelelően.
És itt jön a karácsonyi időszak, amely sokak számára a nagy családi összejövetelekről (is) szól, de sajnos nem mindenkinek…
A magány, a kirekesztettség és az érzelmi terhek ilyenkor sokkal élesebben jelentkeznek. Az ilyen érzések pedig még inkább felerősíthetik a mentális zavarokat,
ahogy Mari példája is mutatja.
Hogyan segíthetünk?
A történet komoly tanulságokat hordoz. Az ilyen helyzetek kezeléséhez szükség van arra, hogy ne csak az egyenruhás vagy épp „álruhás ügynökök” – azaz a hatóságok – és az egészségügyi dolgozók működjenek együtt gyorsan és hatékonyan, hanem a közösség is jobban megértse a mentális zavarokkal élő emberek helyzetét. Sokan furcsa viselkedésként könyvelik el, ha valaki „másképp” viselkedik, és ezzel a maguk részéről le is zárják a történetet. De ha egy kicsit többet törődnének egymással az emberek, legyenek azok csak a szomszédok, a környéken lakók – talán Mari nem egy kapa társaságában töltötte volna azokat a hideg napokat, hanem olyan közegben, ahol megértésre és segítségre talál.
Az empátia kulcsfontosságú. Ahelyett, hogy ítélkeznénk vagy távol maradnánk, próbáljunk közelebb lépni – nem fizikailag, hanem emberileg.
Egy kedves szó, egy kis figyelem sokszor csodákat tehet,
még akkor is, ha az érintett elsőre nem mutat hajlandóságot a kapcsolatteremtésre.
Karácsony: az odafigyelés ünnepe is
A karácsonyi időszak nemcsak a családokról és az ajándékokról szól, hanem akár arról is, hogy a magányosok és kitaszítottak felé forduljunk.
Maga az Ünnepelt ugyanis pontosan ezt tette…
Egy mosoly, egy beszélgetés, vagy akár egy egyszerű érdeklődő kérdés is óriási segítség lehet. És ha időben felismerjük, hogy valaki nagyobb problémákkal küzd, talán megelőzhetjük, hogy a helyzet a Mariéhoz hasonló drámává fajuljon.
Dr. Kováts Orsolya/Felvidék.ma
