A katolikus egyház február 2-án ünnepli Urunk bemutatásának ünnepét. A világ világosságával való találkozás szimbólumaként alakult ki a gyertyaszentelés szokása, melyet a magyar nép Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepeként ül meg.
Az ünnephez több néphiedelem is kapcsolódik, és 1997-től a jeles napok között a megszentelt élet világnapjaként tartják számon.
Gyertyaszentelő Boldogasszony napját eleink Tűzszentelő Boldogasszony néven is ismerték.
Az ünnep arra emlékeztet, amikor Szűz Mária negyven nappal gyermeke születése után bemutatta a mózesi törvény által előírt tisztulási áldozatot a jeruzsálemi templomban és az Úrnak szentelte elsőszülött fiát.
A templomban, ahol Mária és József áldozatként két gerlicét ajánlott fel, jelen volt Anna próféta asszony és az agg Simeon is, aki a gyermekben felismerte az üdvösség hozóját, karjába vette és a nemzeteket megvilágosító világosságnak nevezte Jézust. (Lk. 2, 22-34).
Raffaello Sanzio: Urunk bemutatása, 502-03 (Fotó: Wikipédia)
A gyertya, mint Jézus Krisztus jelképe egyike a legrégibb szentelményeknek. A szentelt gyertya már az ókeresztény korban Krisztus jelképe, miként a gyertya fölemészti magát, a másoknak tett szolgálatban.
Ezen a napon a szentmise a gyertyák megszentelésével kezdődik, hogy az isteni fény kiáradjon és eltöltse a híveket. Hajdanán gyakori volt a gyertyás körmenet ezen a napon, hisz már az ókori Rómában is fáklyás, engesztelő körmenettel járták körbe a várost, és tavaszkezdő napként tartották számon. A szokást a kereszténység is átvette, Jeruzsálemben már a 4. században körmenetet tartottak az ünnepen.
Róma a 7. században fogadta el az ünnepet a Simeon és a kisded Jézus találkozására utaló Hypapante (találkozás) néven.
A nyugati egyházban a 10. századtól egyre inkább Mária tisztulását emelték ki és Purificatio Beatae Mariae Virginis, a Boldogságos Szűz Mária megtisztulása néven említették. 1960-tól ismét az Úr ünnepeként, bemutatásaként tartják számon.
Szentelésre váró gyertyák a szőgyéni templomban 2024-ben (Fotó: Berényi Kornélia)
Szent II. János Pál pápa 1997-ben nyilvánította február 2-át – Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepét – a megszentelt élet világnapjává. Azóta ezen a napon az egyház azt a mintegy egymillió férfit és nőt is ünnepli, aki a világon megszentelt életet él. Hálát adnak azért az ajándékért, amelyet az Úr a szerzeteseken, a megszentelt életet élőkön keresztül a Krisztus-hívők közösségének ad.
Az ünnephez tartozó népi szokások és hiedelmek Molnár V. József néprajzkutató Kalendáriumában így vannak összegyűjtve:
A középkorban az ünnepen először a tüzet áldották meg, majd ennél a szentelt tűznél gyújtották meg a gyertyákat. Úgy tartották, hogy ha a gyertya szenteléskor nem alszik el, akkor jó méztermés lesz.
A néphit szerint a pap által megszentelt gyertya megvédi a gonosz szellemektől a csecsemőket, a betegeket és a halottakat, így a szentelt gyertya a bölcsőtől a koporsóig elkísérte az embert.
Keresztelésig az újszülött mellett világított, a fiatal anya gyertyát vitt kezében, amikor először ment templomba, gyertyát égettek a súlyos beteg mellett, szentelt gyertyát adtak a haldokló kezébe is, hogy az ördög ne tudjon rajta győzedelmeskedni. A szentelt gyertyát a sublótban, ládafiában vagy szalaggal átkötve a falon tartották.
Ábrázolás II. Baszileiosz ortodox egyházi könyvben, 1000 körül ( Fotó: Wikipédia)
Megveregették vele a gyümölcsfákat is, hogy bőségesen teremjenek.
Gyertyaszentelő Boldogasszonyt hívták segítségül a természet romboló erői ellen, hogy védje meg a házat és lakóit a villámcsapástól, az állatokat a farkasoktól.
A szentelt gyertyát főképpen vihar idején gyújtották meg s imádkoztak mellette, de égett vízkereszti házszentelésnél, családi eseményeken és még az állatok fiadzásánál is.
E naphoz számos időjóslás is fűződik. A legelterjedtebb szerint, ha a téli álmából ébredő medve barlangjából kijőve napos időt talál, megijed árnyékától és visszabújik vackára, mert a korai, csalóka napfény még zord időket jelez.
A sok évszázados megfigyeléseken alapuló népi regula ezt így fogalmazta meg:
„Ha fénylik Gyertyaszentelő, az iziket (a takarmány hulladékát) is vedd elő” – vagyis, ha február 2-án melegít a nap, sugaraitól ragyog a hó és a jég, a tél hátralévő része még hideg lesz.
Farkas Zsolt atya megszenteli a gyertyákat 2024-ben (Fotó: Berényi Kornélia)
A Pesti Ferencesek így írnak az ünnepről: „A mai nap a fény ünnepe. Vizsgáljuk meg, hogy milyen félelmeink és gondjaink vannak! Bízzuk ezeket Istenre! Bízzunk a minket szerető Istenben, és engedjük, hogy szívünket beragyogja Krisztus világossága!”
Forrás: katolikus.hu
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
