A második részben a művész kinti munkájába pillanthatunk be, s terveibe is beavatja az olvasót. Az interjú végén a magánélete is szóba kerül.
Egy nagy múltú zenekarnak került az élére, hogyan alakult a repertoár az Ön kezei alatt?
Nem akartam a repertoáron változtatni, mivel illett a saját koncepciómhoz. A koncertműsoraik nagyjából megegyeznek azzal, amit Ön is hallott tegnap. Mindig kell benne lenni olyan műsorszámnak, amit a közönség viszonylag jól ismer, s egy különlegességet is be kell mutatni. Tegnap ez a kuriózum Doráti Antal Zongoraversenye volt. Ez a darab mindenki számára új volt, Oliver Triendlnek, az est szólistájának köszönhetjük előadható formáját. A zongorista korábban – valaki ajánlására – hívott fel engem, ezt közös munka követte, az elmúlt évben a művet a Staatskapelle Weimar zenekarral vettük fel lemezre két Seiber Mátyás-darabbal együtt. A felvételt kemény munka előzte meg, mivel a partitúra gyakorlatilag olvashatatlan volt, a zenekari anyagban is hemzsegtek a hibák. Az érdeklődés nyomán döntöttem augsburgi előadásáról.
A koncerten meglepődtem a közönség éltes korán, a jelenlevők korátlaga talán még a hazainál is magasabb volt.
Egy-két éve a közönség átlagéletkora 65–75 év között lehetett. Ez a szám jelenleg javuló tendenciát mutat. Nagyon sok a középkorú hallgató. Értékes kezdeményezés a Semesterabo, melynek alapján középiskolások és egyetemi hallgatók egyeurós jeggyel látogathatják az előadásokat. Zenészként ezt úgy tudom erősíteni, hogy nagyon jó koncerteket kell csinálni. Évente, a tegnapihoz hasonló nyolc pár szimfonikus koncertre készülünk. Nem állítok össze külön hangversenyt fiataloknak, sem időseknek, hanem igényes programokra koncentrálunk. Olyan bemutatókra van szükség, melyek a közönséget előrébb viszik, elgondolkoztatják, katarzist nyújtanak. Ha csak fiatalokban gondolkodnánk, akkor állandóan filmzenét kellene játszani, ami abszurdum. Nevelni kell a közönséget. Egyébként rendeznek iskolai koncerteket is speciális anyaggal, s vannak szintén „irányított” családi hangversenyek is.
Milyen művek szerepelnek tervei között?
Nagy vágyam például Mahler 6. és 7. szimfóniájának az előadása. Terveink szerint jövőre Brahms Német requiemjét mutatjuk be a Bayerische Rundfunk kórusával. Igazi nóvum lesz, mivel a rádió énekkara kiváló együttes, s tudomásom szerint Augsburgban még nem lépett fel.
Az operák tekintetében mindenben az intendáns dönt, legfeljebb javasolni tudok. Az elmúlt években Sztravinszkij A léhaság útja és Strauss Ariadne Naxos szigetén című operájának bemutatását is én ajánlottam. Itt kell megjegyeznem, hogy lehetőségeink – a színház átépítése miatt – igencsak korlátozottak. A Martini parkban lévő teremben játszunk, melynek behatárolt méretei nem alkalmasak például Wagner operáinak bemutatására. Zenekari ároknak is híján vagyunk, a zenészek a közönséggel ülnek egy szinten.
Hogyan érzi magát családjával Augsburgban?
Nagyon jól berendezkedtem feleségemmel és három gyermekemmel, egy faluban – ideális környezetben – élünk, huszonöt kilométerre a várostól. A nagyobbik lányom most tölti be a tizenhatodik évét, a kisebbik lányom tizenkét éves. Fiam most lesz tízéves, ő már itt nőtt fel gyakorlatilag. Feleségem szintén zenész, jelenleg brácsát oktat. A gyerekek is örökölték szüleik zeneszeretetét, a nagyobbik lányom brácsázik és zongorázik, a kisebbik lányom hegedül és furulyázik, a fiam pedig zongorázik és dobol. A színházhoz 2029-ig köt szerződés, a folytatásról még ráérek gondolkodni.
Csermák Zoltán/Felvidék.ma
