Hangulatos rendezvény résztvevői voltak azok, akik eljöttek Pozsonyba a Csemadok székházának Rákosi Ernő termébe a Csemadok Pozsonyligetfalui Alapszervezetének meghívására a Fiala Ilona íróval, újságíróval rendezett találkozóra, beszélgetésre. A meghívó szerint a legutóbbi, Hipp-hopp az élet címmel megjelent könyve kapcsán szervezték a találkozót, de azon felül számos információt megtudtunk a szerzőről, gyermekkoráról, indulásáról, pályájáról, alkotói módszeréről, a női lélekről és mindarról, ami foglalkoztatja.
Kolárovics Zsidek Veronika, a Csemadok Pozsonyligetfalui Alapszervezete nevében köszöntötte Fiala Ilonát, Bárdos Ágnes rádiós újságírót, a vendég beszélgető partnerét és a közönséget. Ismertette az est főszereplőjének életrajzát, külön kiemelve eddig megjelent munkáit és szépen sorakozó díjait, elismeréseit.
Kétszer kapott védnöki díjat a Szlovákiai Magyar Írók Társasága Pegazus Alkotópályázatán, három egymás követő évben, 2020-ban, 2021-ben és 2022-ben pedig elnyerte az Arany Opus Díjat. Eddig megjelent művei Néhány szelet, Ólomsúly, Mindennap, Jaj, anya! és a legutóbbi a Hipp-hopp az élet.
Bárdos Ágnes avatott módon vezette a beszélgetést, közben pedig felolvasott egy-egy elbeszélést a kötetből. Élvezettel hallgattuk a Lányfoci, a Szia című novellákat, amelyek csakúgy, mint az alkotó többi elbeszélése a mindennapjaink valóságából merítette témáját. A kötet hátlapján nem véletlenül olvasható az értékelés:
„A szerző ezúttal is a tőle megszokott érzékenységgel nyúl a hétköznapok témáihoz, a mindannyiunk által megélt mindennapok valóságához. Egyes novelláiban a humor dominál, másokban a komolyabb, esetenként szomorú hangvétel. A női lélek, a család és a párkapcsolatok témaköre hátterében a felvidéki kisebbségi lét sajátosságai is felelevenednek.”
Fotó: Benyák Mária/Felvidék.ma
A pozsonyi rendezvényen jól kiegészítették egymást Bárdos Ágnes felolvasásai és Fiala Ilona vallomásai. Beszélt szülőfaluja, Kalász, Kálaz nevének eredetéről, családjáról, gyermekéveiről, amelyek a falusi környezetben természetszerűen egészen másként teltek, mint a mai ifjúságé, gyerekeké. Részletezte nyitrai gimnazista éveit, ugyanis a múlt század 70-es éveiben még Nyitrán az öt szlovák gimnáziumi osztály mellett egy magyar tanítási nyelvű is működött.
A tanári kar pedig értékelte a magyar diákokat, akik jobbára vidékről toborzódtak és magaviseletben, igyekezetben, tudásban sokszor túlmutattak szlovák társaikon, és mivel Fiala Ilona jó irodalmi, stilisztikai érzéke már akkor megmutatkozott, még a gimnázium szlovák nyelvű iskolai újságának szerkesztését is rábízták.
Mint megjegyezte, az, hogy minden helyzetben meg kell felelni, képességünk szerint a legjobbat, a legtöbbet nyújtani, már fiatal korától elkíséri.
Ezt igyekszik most az írásban megvalósítani. Írásait a gondos fogalmazás jellemzi, lektorai, szerkesztői minden alkalommal meg is jegyzik, hogy semmi munkát nem hagy rájuk.
Színes nyelvezetű történeteit bár több szakaszban írja, nem jelent gondot számára egy-egy kihagyás után visszatérni a kézirathoz, és ott folytatni, ahol abbahagyta.
A jegyzetfüzet, a ceruza, toll pedig mindig ott lapul nála, hogy egy -egy megfigyelt helyzetet, ötletet, szembeötlő érdekességet feljegyezzen, mert az élet, a hétköznapok szolgáltatják az írások témáját, ezért érhető tetten minden írásában a felvidéki kisebbségi lét sok-sok jellegzetes mozzanata.
Fotó: Benyák Mária/Felvidék.ma
Bárdos Ágnes kérdésére, hogy mivel alanyai legtöbbször valós személyek, akikről veszi a mintát, nincs-e sértődés, ha valaki magára ismer, hogy úgymond kibeszélte őket, Fiala Ilona azt válaszolta, hogy bizonyára vannak, akik magukra ismernek, de ő igyekszik sohasem bántóan ábrázolni a személyeket, inkább a jó tulajdonságokat, a pozitívumokat kidomborítani, mert vallja, hogy a jó példa sokkal hatásosabb és eerdményesbb tud lenni, mint a ledorongolás.
Elmondta azt is, hogy novellát szívesebben ír, mint hosszú lélegzetvételű regényt, bár eddig kettőt letett az olvasók elé Néhány szelet és Ólomsúly címmel. Az utóbbi időben pedig tárcákat ír felvidéki életünk visszásságairól, bosszúságairól, történelmi sérelmeinkról.
Ebben ugyancsak otthon van, hiszen évekig volt az MKP sajtószóvivője. Bárdos Ágnes fel is olvasta a Beneš-dekrétumok kapcsán íródott, tűpontos megállapításokat tartalmazó írását.
Végül Fiala Ilona írói elhivatottságát úgy summázta, hogy amiről úgy érezte, meg kell írni, hát megírta. Mindannyiunk örömére, épülésére, hiszen valamennyi elbeszélésével tükröt tart elénk, ilyenek vagyunk mi itt, a Felvidéken, falvainkban, városainkban, ünnepnapjainkon és hétköznapjainkban, és ha figyelmesen olvassuk a sorokat, arra is rájövünk, hogy van mit csiszolni magunkon, van még hová fejlődnünk. Köszönjük az írásokat és az élvezetes rendezvényt is!
Benyák Mária/Felvidék.ma
