Harmincegyedik alkalommal rendezik Zentán a Kálmány Lajos Népmesemondó és Meseillusztrációs Verseny döntőjét. A vidék első néprajzkutatója nevét viselő vetélkedőt a Hagyományok Háza Hálózat – Vajdaság is támogatja, a megmérettetésnek a Thurzó Lajos Művelődési – Oktatási Központ ad otthont.
Élő népmesemondás, néprajzi (népmesegyűjtő) és képzőművészeti kategóriában, négy korcsoportban mérik össze tudásukat a XXXI. Kálmány Lajos Népmesemondó Verseny döntőjébe jutott versenyzők május 30-án. A Kárpát-medence egyik legjelentősebb és legnagyobb múltra visszatekintő regionális próbatételére idén is nagy volt az érdeklődés.
„Az élőszavas mesemondás a verseny vezérfonala, legfontosabb, hogy a versenyzők az életkoruknak megfelelő, a helyi hagyományokra építő szöveget válasszanak – osztja meg gondolatait a versenyről Dala Sára, az Intézmény szakmai munkatársa, a verseny zsűrijének tagja, majd folytatja: – Fontos, hogy a szöveget a résztvevők lehetőleg ne szóról-szóra mondják el, inkább szabadon improvizáljanak, s látszódjék, hogy nem ijednek meg a saját árnyékuktól, sőt a közönséggel is fenn tudják tartani a kapcsolatot.
Ezek a feltételek egy gyereknek nem könnyűek, de tanulható mesemondói fogások, és éppen ez a verseny szép példája annak, hogy vannak olyan vajdasági meseműhelyek, ahol a gyakorlott mesemondók erre okítják az ifjabb generációkat.”
A verseny a népmeséhez, a szövegfolklórhoz kapcsolódó mai mesemondó mozgalom és a helyi pedagógusok munkájának fontos eseménye, s egyben a generációk közötti „hídépítés” fontos eszköze is. A május végi jeles nap a vajdasági kisebbség számára is meghatározó; a nyelvjárásoknak, valamint a kulturális örökségnek a megőrzését segíti elő.
A három évtizedre visszatekintő, nagymúltú megmérettetés folyamatosan fejlődik, ami annak is köszönhető, hogy kezdettől beépül a néprajzi ismeretterjesztő munka is a programba. Példának fontos kiemelni a nemrégiben tragikus módon elhunyt Raffai Judit szabadkai mesekutató munkáját, aki a verseny szakmai hátterét segítette. Az idei kiírásban meg is emlékeznek róla, az illusztrációkra választható meseszövegek is az ő gyűjtéseiből származnak. Egyben szép példája a Kálmány Lajos Verseny a modern mesemondó alkalmaknak, olyan találkozóknak, ahol a közművelődés, a pedagógia és a néprajzi ismeretterjesztő munka eredményei összeadódnak. A verseny emblematikus kategóriája a „néprajzi gyűjtés”, amire a fiatal vagy felnőtt a saját családjában és környezetében még ma is gyűjthető szövegeket nyújthat be, vagy saját maga
interpretálhat.
A szervezők kiemelik, hogy a megmérettetés a szép vajdasági nyelvjárásoknak is a találkozóhelye. A Délvidék a Kárpát-medence „kicsinyített mása”, a Vajdaságban megtalálhatók, és ezen a versenyen hallhatók a palóc betelepítésből eredeztethető nyelvjárások, az al-dunai székelyektől ránk maradt nyelvi hagyományok, vagy a ma is élő bácskai „ő-ző” beszéd. A szervezők, a versenyzők, a felkészítő pedagógusok valódi missziót vállalnak fel: a nyelvjárási, a mesemondási stílus, a szókincs rájuk maradt hagyományait éltetik, amit, ha nem is beszélnek a hétköznapokban, szüleiktől, nagyszüleiktől, tanáraiktól sikeresen vissza tudnak tanulni.
A Hagyományok Háza Hálózat – Vajdaság az elmúlt versenyekhez hasonlóan az idei találkozót is aktívan támogatja szakmailag és anyagilag, mivel fontos missziójának tekinti a határon túli magyarok hagyományainak és kultúrájának éltetését.
HH Sajtóközlemény / Felvidék.ma
