Megtörtént hát, amire két héttel ezelőtt csak a nagyon bátrak merték volna feltenni az anyós három havi nyugdíját: felkerültek az aláírások a koalíciós szerződésre.
Ezzel pedig alighanem létrejött az önálló Szlovákia valós történelmének egyik legstabilabb kormányképződménye. Igen, azt állítom, hogy az egyik legstabilabb. Mert nem akármilyen habarcs tartja egyben. Itt a kapzsiság, bírvágy, mohóság, ezek leplezésére való képtelenség miatti enyhe szégyenérzés és a közös bűn az, ami felbonthatatlan egységgé kovácsolja ezt az alakzatot. Amelynek, gondolom ez világos, Robert Fico a legnagyobb nyertese. Most és mindvégig. Mert ha bármi közbejönne – mint ahogy az előbb elmondottak miatt nem fog – mindig kéznél lesz a két becstelen, általa is megvetett lator, akikre szükség esetén mindent rá lehet verni.
Nézegettem a koalíciós szerződés aláírási ceremóniájának felvételeit, és két dologra lettem figyelmes. Az egyik az, hogy milyen kitűnően tartott Bugár Béla gerincfűzője. Már csak a közelmúltjából is kiindulva elvileg úgy kellett volna összecsuklania a székből való felállás után, mint a colstok. Gyanítom, ennek semmi köze az ortopédiához, sokkal inkább Huncík doktor valamilyen csodareceptje lehet a nyerő.
A másik dolog, ami feltűnt, hogy a kihegyezett karóként feszítő Bélánk igen komor, olykor savanyú képet vág. Ahogy általában a koalíciós tárgyalási fordulókat követő bejelentések során is. Nyilván szükséges mindez még ama látszat fenntartásához, hogy ez itt kérem szépen egy ugyancsak keserű pirula hivatalos lenyeletési szertartása volt egy borzasztóan nehéz, kellemetlen, ámde az ország jövője szempontjából életbevágó döntés meghozatalát követően. A kitörni készülő hahota azonban már ott bujkál a szája szegletében. Adjatok neki gyorsan egy kispárnát, hadd vonyíthassa már bele a nagy hahotát: hiszen élete legnagyobb dobása volt ez. Ebben az országban még ekkora embertömeget egyszerre, ilyen villámgyorsan senki nem vágott át a palánkon. Mi ez, ha nem ok az elégedett, önfeledt hahotára?
Aztán pedig most már lassan itt az idő fújni egyet s a zöld tárcánál felbuggyanó uniós forrásokban alaposan kiáztatni a sajgó lábakat. Nosza, kispajtások, kampányszponzorok és holdunk udvarában sütkérező befektetők: gyertek mindannyian, jut mindenkinek bőven hely a kondér körül. Gyógyír kerül minden hegre, amit testen-lelken okoztak az elmúlt napok.
És végül talán még maga a régi-új kormányfő is tanulhat valamicskét a szlovákiai magyar politika nagy veteránjától. Ha jó fiú lesz, megmutathatja neki például azt, hogy bőven van élet a CT-készülékeken túl is, méghozzá sokkal könnyebben mozdítható és nagyságrendekkel jobb kockázat-megtérülés mutatóval bíró formában…
