Talán kissé furcsa címmel találkozik az olvasó. Kérem, ne az amerikai polgárháborúra gondoljon, hanem – amint az majd írásomból is kitűnik – a szlovákiai köztársaságielnök- választásokról lesz szó. Észak-Dél ellen csapott össze, ahogy a választások után rápillantunk a térképre, amelyen más-más színnel tüntetik fel a két jelölt által megnyert járásokat.
Északon egyöntetűen a Smer és az SNS által is támogatott Ivan Gašparovič győzedelmeskedett, míg nyugatról keleti irányba a déli járásokban Iveta Radičová tudta begyűjteni az adott járásokban a legtöbb szavazatot. Nem nehéz kitalálni, hogy a „nemzeti” politikusok máris magyarázták az ún. bizonyítványt. Egyöntetűen azt a nézetet osztják, hogy Radičovát csak a magyarok szavazták meg és még hozzáteszik, hogy a magyar médiának köszönhetően kapott ennyi szavazatot. Pozsony és Kassa a két legnagyobb lakosú szlovákiai város is az ellenzék jelöltjét támogatta, ahol már egyre kisebb számarányban élnek magyar nemzeti közösségünk tagjai. A közel egymillió szavazó, aki Radičová asszonyt támogatta, tehát nem csak magyar nemzetiségű, hanem minden bizonnyal a többséget alkotó szlovákságból és más, Szlovákiában élő kisebbség tagjaiból kerültek ki.
A stabilitást képviselő és ezt a szlogent hangoztató Fico és Slota mozgósítani tudta választóikat, hogy a nemzeti érzelmű eddigi államfőt, Ivan Gašparovičot válasszák. Persze ehhez szükség volt egy biztos adu ászra. Ez pedig az ún. „magyar kártya” bevetése volt. Bár nyilatkozataikban egyértelműen elutasítják, hogy ők ehhez folyamodtak volna, a tények magukért beszélnek. Vajon mivel lehet a legjobban mozgósítani egy szlovák nacionalista szavazót, ha nem azzal, hogy elhintik, Radičová autonómiát ígér a magyaroknak? Vagy, hogy lépten-nyomon azt hangoztatják, hogy Radičová a magyarok jelöltje, ők akarják államfőnek és majd irányítják őt. Vagy, hogy megijesztik nemzeti érzelmű szavazóikat azzal, hogy a magyarok döntik el Szlovákia sorsát! Az állam szuverenitását féltő szlovák persze hogy megijed és teszi a kötelességét. Elmegy szavazni és a keménykezű, Fico és Slota párti „igaz szlovák jelöltre” szavaz, nem holmi „asszonyra”, akinek nem a politika körül kellene forgolódnia. A mozgósítás tehát sikerült és mosollyal az arcukon vették tudomásul, hogy a józan szlovák ész győzött és megmaradt az az államfő, aki majd hűen kiszolgálja a Smer és az SNS érdekeit. Az az államfő, aki kemény kézzel bánik a magyarokkal és megnyirbálja jogaikat azáltal, hogy a kormánykoalíciót kiszolgálva olyan törvényt ír alá, ami jó Ficoéknak.
Hiába fogott össze a magyar lakosság és szép számmal képviseltette magát a választásokon, míg mindig nem voltunk elegen, hogy győzzünk. Persze az északi áradattal nehéz is felvenni a versenyt, de megpróbálni meg lehet. Megpróbáltuk és csatlakoztak hozzánk a józanul gondolkodó szlovák és más nemzetiségű állampolgárok is, de kevesen voltunk. Most még igen, de ebben az évben több választásra is sor kerül. Jó volna, ha tudatosítanánk, hogy részvételünk fontos és befolyásolni tudjuk a választások kimenetelét. Ahogy mondani szokták, a csatát elvesztettük, de a háborút nem! Még van muníciónk, hogy megmutassuk, a déli országrész polgárai igen is szeretnének beleszólni a mindennapok politikájába és nem közömbös számukra, hogy kik képviselik az ország és szűkebb régiójuk érdekeit. Még sok csatát kell megvívnunk, hogy az északi szlovákok is tudatosítsák, mi nem különleges jogokat akarunk, csak az alapvetőeket! Magyarként élni szülőföldünkön és kultúránkat megőrizni gyermekeinknek! De, addig amíg erre nem mutat hajlandóságot a szlovák politikai elit és az általuk irányított szavazótáboruk, küzdenünk kell és újabb csatákat kell megvívnunk. Bízzunk benne, hogy eredményesek leszünk, ha összefogunk!
Karaffa Attila
