Rozsnyó / Rožňava
Hont, Nógrád, Gömör és Torna
Rozsnyó / Rožňava a Sajó partján, a Rozsnyói-medencében fekszik. Első írásos említése 1291-ből maradt ránk: III. András királyunk ez év február 3-án kelt oklevelében elrendeli „Rosnoubana” határának kijelölését, hogy a területet aztán Ladomér esztergomi érseknek adományozza hűséges szolgálatáért. Noha Rozsnyó így az esztergomi érsek hűbérbirtoka lett, a bányászatból származó kiváltságait továbbra is élvezte. Hegyeiben aranyat, ezüstöt, később rezet és vasat bányásztak az Árpádok által betelepített szász bányászok. A XV. században vált szabad jogú bányavárossá. Gazdasága miatt a török sokszor megtámadta és kirabolta. A kuruc–labanc háborúk során is sokszor megsarcolták. II. Rákóczi Ferenc 1706 őszén innen intézte az ország ügyeit. Rozsnyón született Pákh Albert (1823–1867) író, Tichy Gyula (1879–1920) és Tichy Kálmán (1888–1969) festőművészek. A temetőben nyugszik Móricz Zsigmond egyetlen fiúgyermeke, Bandika. (Fiatal házas korában az író gyakran megfordult a környéken.)
A város központja a négyzet alakú főtér, a Bányászok tere (Nám. Baníkov). A legtöbb látnivaló e 2000 négyszögöles téren sorakozik egymás mellett. Kijárati utcái a négy égtáj felé nyílnak. A téren áll Tóth István 1944-ben kivégzett partizán szobra és Czabán Samunak (1879–1942), a radikális tanítómozgalom szószólójának mellszobra (1969). A Diák-templomot 1650-ben építtette Lippay György érsek a jezsuiták számára a város költségén, mégpedig büntetésből, mert a polgárok áttértek a protestáns hitre. Az egyszerű külsejű, barokk berendezésű templom különös érdekessége az erkélyes barokk tetőzetet tartó Tűztorony az eredeti toronyórával. A templomot a XIX. század elején a gimnáziumot fenntartó premontrei rend kapta meg, ezért hívják Diák-templomnak. A Városháza nagy kapus, kétemeletes empire épület 1810-ből, oromzatán a város címerével, a két bányászkalapácsot közrefogó három rózsával. A mellette álló Fekete Sas Szálló 1850-ben épült. A fekete sas Rimaszombat címere volt. Gömör-Kishont megye két legnagyobb városának két legnagyobb szállodája a XIX. század közepén címert cserélt (a rimaszombati szálloda neve „Három Rózsa” volt). Az évtizedek folyamán különösen erős barátság szövődött a két város között. A főtér déli sarkában álló Kamaraház támpilléres, emeletes, zömök, középkori épület. II. Rákóczi Ferenc egyik pénzverőháza volt. Ez a város legrégebbi műemléke. A püspöki palota emeletes, copf stílusú épület, eredetileg a jezsuiták székházának s reneszánsz stílusban épült. Mai formáját 1777-ben kapta. A rozsnyói püspökséget Mária Terézia alapította 1776-ban A püspöki székesegyház a XIV. század legelején, gótikus stílusban, a bányászok templomának épült. Berendezése barokk, de van néhány reneszánsz emléke is. A legértékesebb az 1513-ból való oltárkép, amelyen korának bányászéletét örökítette meg a festő. Az egykori Ferenc-rendi templom és kolostor 1733-ban barokk stílusban épült. Különálló harangtornya szintén barokk. Az egykori evangélikus gimnázium 1905-ben emelt, Lechner-stílusú épület. A Drázus patak partján, a Jólész (Jovice) felé vezető úton áll. A nagyméretű, torony nélküli evangélikus templom 1784–1786-ban épült empire stílusban. Rozsnyó középkori erődítményének egyetlen megmaradt része a temetőben álló Lőportorony.
A Šafárik utca (Šafárikova ul.) 31. számú épülete, melyben ma a Bányamúzeum igazgatósága székel, a manufakturális időszak jellegzetes emléke: 1782-ben két szűcsház egybeépítésével jött létre, s 1925-ig egy bőrműves manufaktúra működött benne. 1973–1977-ben alakították át múzeumi célokra. A múzeum eredeti, 1900-ban emelt épületében (Šafárik u. 43) „A gömöri bányászat és kohászat” című állandó kiállítást tekinthetjük meg. Az épület egyik belső falát Paczka Ferenc Attila halála című nagyméretű festménye díszíti. A monori születésű s Berlinben elhunyt művész 1910-ben festette a képet, amely eredetileg a Városháza dísztermében volt. A rozsnyói Bányamúzeum igazgatása alá tartozik a krasznahorkaváraljai Andrássy-képtár.
