Trencsén / Trenčín
Vág völgye és Árva
A Vág-völgy középső részének közigazgatási, gazdasági és művelődési központja. Az írott történelemben először Laugaricio néven említik 179-ben: a Tátra Szálló udvarán, a várszikla oldalán látható felirat – VICTORIAE AUGUSTORUM EXERCITUS QUI LAUGARICIONE SEDIT MILITES LEGIONIS II DCCCLV MAXIMIANUS LEGATUS LEGIONIS II ADIUTRICIS CURAVIT FACIENDUM – arról tanúskodik, hogy a markomann háborúk idején itt telelt át a II. római segédlégió. A római szöveg eredetiségét egy Algériában felfedezett, 183/184-ből származó felirat is bizonyítja, melyben egyebek közt megemlítik, hogy M.V.Maximianus Laugaricióban telelt át katonáival, vagyis itt volt a téli tábora. A római tábor maradványait azonban nem találták meg (a mai óváros területén lehetett). A magyar honfoglalás után István király ispánsággá tette Trencsént, mely 1405-ben szabad királyi város lett. Leghatalmasabb ura Csák Máté volt. 1708. augusztus 3-án a várostól délre eső nyílt mezőn vesztette el Rákóczi fejedelem Heisterrel szemben a trencséni csatát.
A város főtere a hosszúkás Béke tér (Mierové námestie). Ennek 7. sz. épülete az egykori piarista templom és kolostor. A jezsuiták építették 1653 és 1657 között korai barokk stílusban, a római Il Gesú-templom mintájára. 1979-től a Miloš Alexander Bazovský Képtár kapott helyet benne. A tér 46. sz. épülete, az egykori vármegyeháza a Trencséni Múzeum székhelye. Megmaradt a városfalak egy része is az 1543-ban, a törökök ellen épített Török-toronnyal és a régi Városkapuval. Az eredetileg gótikus Plébániatemplom (1324-ből) a várdomb sziklájára épült; a XVI. század közepén reneszánsz stílusban alakították át. Alabástrom oltárát valószínűleg Georg Raphael Donner alkotta. Művészi kivitelű a barokk Illésházy-kápolna; ezenkívül még egy barokk kápolnája van. A templom mellett áll az egykori csontház és a régi városi fegyvertár. Szlovákia egyik legnagyobb várépülete, a trencséni vár a 260 m magas várhegyen áll (a Trencséni Múzeum igazgatása alá tartozik). Első írásos említése 1069-ből maradt ránk, ekkor már királyi vár volt. A tatárjárás után IV. Béla építtette ki, de még abban az évszázadban megszerezték a dunántúli Csákok. Legismertebb s mindmáig legtöbbet emlegetett ura Csák Máté (kb. 1260–1321), tizenhárom vármegye – a Mátyusföld – birtokosa, gőgös, de igen művelt oligarcha, akinek Trencsénje fényben és pompában az Anjouk visegrádi udvarával vetekedett. Mivel fiúörököse nem volt, halála után a királyra, Károly Róbertre szálltak a birtokai: Trencsén gazdag eljegyzések, esküvők színhelye is volt: itt jegyezte el Luxemburgi Zsigmond Nagy Lajos király lányát, Máriát, s szerezte meg ezzel a magyar trónt. Zsigmond később második feleségének, Cillei Borbálának ajándékozta Trencsént. Később itt jegyezte el Hunyadi Mátyás Pogyebrád Katalint, a cseh király lányát, s itt esküdött meg Zápolyai István lánya Jagelló Zsigmond lengyel királlyal. A török hódoltság idején a vár a Zápolyaiaké, később az Illésházyaké lett. 1790-ben leégett, s csak a XX. század közepén kezdték rekonstruálni. Kútja 79 m mély, s a kitisztításakor (1967/68-ban) napvilágra került tárgyak az Alsó-Várban külön kiállításon láthatók. A keleti toronyban a középkori igazságszolgáltatás eszközei vannak kiállítva. A Lajos-palotában fegyvereket, a Máté-toronyban a vár tulajdonosainak és kapitányainak címereit tekinthetjük meg, a Zápolyai-palotában a feudális kultúrával ismerkedhetünk. Az 1630-ban emelt Ágyú-bástya helyiségeiben időszaki kiállításokat rendeznek. A legutóbbi években a vár rekonstrukcióra szorult, egy ideig nem is volt látogatható.
