(Balassa Zoltán munkatársunk Magyarországon megjelent cikke a kerületi választásokról) November 14-én, szombaton tartották a kerületi önkormányzati választásokat Szlovákiában. A majd 4,4 millió választásokra jogosult állampolgár valamivel több mint 20%-a járult az urnákhoz. Volt, ahol 27 fölötti volt az arány, volt ahol alig haladta meg a 19%-ot, ha a kerületi átlagokat nézzük.
Ez valamivel több, mint 5 évvel ezelőtt. Ez alkalommal az 5902 választási helyiségben a nyolc kerületi elnök és a 408 képviselői hely sorsa dőlt részben el. Azért részben, mert a nyolc kerületi közigazgatási egységben csak négy elnököt sikerült megválasztani. Ugyanis a választási törvény értelmében, csak azokban az esetekben létezik győztes az első körben, ha a jelölt 50%+1 szavazatot kap. A második körben már elég az első helyezés. Négy kerületben a győztes több mint 60%-ot ért el. A zsolnai, nagyszombati, kassai és nyitrai kerületben végleges eredmény született. A pozsonyiban, eperjesiben, besztercebányaiban és trencséniben lesz második forduló.
A jelenleg vezető kormánypárt, a SMER lett a választások győztese. De mi most nem a szlovák voksok megoszlására kívánunk figyelni, hanem a magyar választók viselkedését elemezzük.
A harmadik alkalommal megrendezett kerületi választások alkalmával a Magyar Koalíció Pártjának 40, a Hídnak 2 képviselője lett. Mivel a magyar népesség aránya 10%-os, az eredménnyel még elégedettek is lehetnénk. De hát az ördög a részletekben keresendő, ahogy tudjuk.
Az alacsony részvételi arány több okra vezethető vissza. Az egyik, hogy az emberek már megcsömörlöttek a politizálásból. A politikusok ígérgetnek, programokat gyártanak, azután ha kormányra kerülnek, már nem a szolgálat a céljuk. Így az emberek nem látják értelmét a voksolásnak, mert úgy érzik, nem tudják befolyásolni a dolgok menetét. A politikát meg tisztességtelen úri huncutságnak tartják, hiszen nálunk is egyik botrány követi a másikat. A következő ok, hogy nem látják a kerületi önkormányzatok fontosságát. Ezek jogköre nem annyira széles, hogy markáns politikát folytathassanak és a költségvetés függvényében tudnak működni csupán. A harmadik ok tán a leglényegesebb. Nem a történelmi régiók éledtek újjá, hanem olyan mesterséges területi egységek, melyekkel a szlovákok sem tudnak azonosulni. Egy közvélemény-kutatás kimutatta, Szlovákia lakosságának 70%-a az egykori megyék alapján határozza meg magát. Tehát ők zempléniek, sárosiak, szepességiek vagy turóciak. A magyaroknak meg nem sikerült kiharcolniuk egy olyan kerületet, ahol ők lennének többségben. Igaz, egy alkalommal már uralták az egyik kerületet, de ott visszaéltek a hatalommal és megpróbálták megmutatni, ki az úr a területen, s pont azt csinálták a szlovákokkal, amit általában nehezményezünk, ha a szlovákok teszik ugyanazt velünk. Tehát fiaskóval végződött uralmuk, holott éppen megmutathatták volna, hogy különbek vagyunk. De hát nem vagyunk. Sőt.
A jelenlegi kormánykoalíció magyarfaló politikája is elijeszti, elbátortalanítja a magyarokat. Egy asszony megtiltotta az urának, hogy nyilvánosságra hozzon egy levelet, melyben kifogásolta, hogy egyik neves énekesnőnket, akit magyarsága miatt üldöztek, halála után „elszlovákosítottak”. Egyesek már ennyire meggyávultak!
Mindez, s az MKP langyos politikája, valamint a kiváló Bugár-csoport még jobban elbátortalanította a magyarokat. Ez leginkább a Kassai Kerületeben mutatkozott meg, ahol néhány magyar polgármester dezertált Bugár pártjába, s ráadásul ebben a kerületben az MKP a kormányzó Fico-féle SMER-rel kötött koalícióban működött az elmúlt időszakban. Ez az embereket teljesen elbizonytalanította és zavart okozott a körükben. Nem tudták, kit válasszanak.
A helyzet annyiban változott tehát az elmúlt időszakhoz képest, hogy Bugár Béla megalakította a Most-Hidat, mely deklaráltan nem magyar párt, azonban minden cáfolat ellenére, természetesen ácsingózik a magyarok voksára is. Amint az eredményekből látható, a szlovákok megszólítása egyelőre csak mérsékelt eredményt hozott.
Köztudott, még ha az önkormányzati választások nem vethetők össze az országos parlamenti választásokkal, mégis valamelyest előrejelzés értékűek. Ellentétben az utóbbiakkal, az önkormányzati választások esetén a szavazatok egy része elvész. Mivel Szlovákiában a parlamenti választások alkalmával egy választási körzet létezik, egy szavazat sem vész el. Bárki is kapja a voksot, az a párt egészét erősíti, persze, ha meghaladja a 5%-os küszöböt. Viszont, ha a kerületi választások alkalmával egy jelölt nem jut be, akárhány szavazatot is szerzett, ezek elvesztek a párt számára.
Szlovákiában olyan területi átrendezésre került sor, mely lehetetlenné teszi, hogy a magyarok bármely önkormányzati egységben többséget alkossanak. A nyolc kerület közül, a magyarok nem érdekeltek a zsolnai és trencséni kerületben, az eperjesiben is alig. Ugyanis Eperjesen és Késmárkon az MKP-nak alapszervezete működik. A pozsonyiban, kassaiban, nagyszombatiban, nyitraiban és besztercebányaiban viszont igen. Hiszen a magyarság ezek területén él.
Ha közelebbről vizsgáljuk a lehetőségeket, akkor összességében a következő táblázatban foglalhatjuk össze a maximálisan elérhető magyar szavazatokat és az elért eredményeket:
Amint a táblázatból kiolvasható, a magyarok szereplése az idei választásokon nem mutatott kimagasló eredményt. A megszerezhető ideális maximumból, melyet aligha érhet el, az MKP valamivel többet, mint a negyedét szerezte meg. Az elmúlt választásokhoz képest 18 mandátumot veszített. Ám azokat nem a Most-Híd kaparintotta meg. Függetlenként, vagy más párt színeiben összességében csupán négy magyar szerzett mandátumot, a Most-Híd csupán kettőt. Ebben a vonatkozásban ezt akár pozitívumnak is könyvelhetjük el, azonban meg kell vizsgálnunk e két pártra leadott szavazatok összességét. Hiszen a sokat hangoztatott 40:2 „knockoutot” az MKP-Híd meccsen, nem tarthatjuk mérvadónak.
Itt a koalíciókra leadott szavazatokat is figyelembe vettük, hiszen aligha lehet szétválasztani az egyes pártokra eső voksokat. Az MKP 129 jelöltet indított, akikre összesen 394.385 érvényes voksot adtak le. Ezek közül 40 jelölt volt sikeres. A szavazatok 57,5%-a érvényesült. A Most-Híd jóval több jelöltet indított (215), de ezek közül csupán 2 lett sikeres. Ebben az esetben a szavaztok 2,4%-a érvényesült. Ha viszont a két pártra leadott voksok arányát nézzük, akkor már nem oly kedvező a kép az MKP (Magyar Koalíció Pártja) számára. A közvélemény-kutatások azt jelezték, hogy a felvidéki magyarok két harmada az MKP-ra voksolna, viszont egy harmada a Hídra. Ez nagyjából beigazolódott, mivel a voksok aránya 1,8:1-hez az MKP javára. Ha ezt most átszámítjuk a magyar 2:1 arányra, akkor arra az eredményre jutunk, hogy a Most-Hídra 21.793 szlovák szavazó voksolt, ami azok 2,2%-a. A hídépítés tehát aligha sikerült annak ellenére, hogy ez a párt a tisztán szlovák választókörzetekben is indított jelölteket. Itt néhol koalíciót kötöttek, hogy a leadott voksok összessége természetesen meghaladja az elébb meghatározott számot.
A baráti visszajelzésekből tudható, hogy sok helyütt alig ismert személyeket indítottak a megmérettetésen, a másik oldalon olyanokat is, akik viszont már alaposan lejáratták magukat. Sőt néhol teljesen hiteltelen, vagy korhelyként ismert személyeket jelöltek. Ebből látható, hogy elsődleges szempont az volt, bármilyen áron minél több jelöltet kívántak indítani. A vereség a fentebb vázoltak nyomán következett be, habár Bugár azzal védekezik, hogy egy néhány hónapos csecsemőpárt esetében már ez is siker. Ő és néhány társa bezzeg nem merte megmérettetni magát.
A jövőben majd kiderül, hogy a felvidéki magyarok saját jól felfogott érdekükben utasítják-e vissza a magyarság megosztásán fáradozó pártot. Volt néhány ilyen kísérlet már, melyek mind kudarcba fulladtak. Reméljük, ennek is ez lesz a vége, habár ebben a pillanatban még nem látjuk a tisztulás egyértelmű jeleit. Viszont tudomásul kellene vennie mindenkinek, hogy ha azt, amit Bugár és A. Nagy László tett társaival együtt, nem Szlovákiában, hanem Spanyolországban, vagy az Egyesült Királyságban követték volna el, akkor a katalánok, baszkok vagy írek már rég nyilvánosan meglincselték volna őket. Ez nem a saját feltételezésem, hanem ezt már meg is mondták.
Az előzőekből következik, hogy a felvidéki magyarságra óriási munka vár, melyre ebben a pillanatban nincsen még mentálisan sem felkészülve. Ám minél később fog neki, annál keservesebben tud majd talpra állni. Ha egyáltalán sikerül. Sürgősen neki kell látni, mert holnap már késő lehet.
Balassa Zoltán, Új Idők (Bp.) 2009.XII.1., 1-2. o.
