A Társulat által bemutatott István, a király rockopera bemutatója után a Kárpát-medence magyarok által lakott részein mindenütt megismerték a „felvidéki új Koppányt”, azaz Vadkerti Imrét. „Ez mennyiben változtatta meg a gútai rockénekes életét?”.
– Bár gyermekkorom óta a zene világa vesz körül, gyökeresen megváltozott az életem. Volt ez a lehetőség az István, a királlyal, és boldogan mentem el a versenyre. Egyébként nem is Koppány szerepére jelentkeztem, hanem Torda szerepére. Hála a közönségnek a szavazatokért, és a zsűrinek is, hogy bennem látták az új Koppányt.
Azóta szinte mindig úton vagyok, a magyarországi nagyszínpadokat mind végigjártuk, ami azt jelenti, hogy ötvennégyszer adtuk elő a Társulattal az előadást az elmúlt egy év alatt. Mindezek mellett még kisebb vendégszereplések is vannak.
Tavaly a Pécsi Nemzeti Színházban mutattuk be a Jacobi Viktor Leányvásár című operettjét. Ez egy érdekes váltás Koppány után, de egyben jól is esett, mert szeretem az operett műfajt. Fontos, hogy ne skatulyázzák be az embert. Nem akartam megállni azon a ponton, hogy én most Koppányt játszom és kész. Örömmel vállalom az operettet és a musicalt is. „Mindenevő“ vagyok a zenében, csak az számít, hogy jó legyen.
Sodródsz az árral, vagy van valami konkrét terved, vágyad, amiről esetleg már beszélni is lehet?
– Most alakítok egy zenekart, amivel koncertezni, turnézni fogunk. Már erősen dolgozunk rajta, hogy jövő tavasszal elindulhassunk. Nem csak egy stílust fogunk képviselni, hanem úgymond három blokkból fog állni a repertoár. Lesz musical, régi magyar rockslágerek, és ami lehet kicsit furán hangzik, de olasz Andrea Bocelli feldolgozások is szerepet kapnak. Úgy néz ki, hogy jövőre Kecskeméten a Katona József Színházban a Nyomorultak musicalben alakítom majd Máriust, a hős szerelmest.
Szeptember 1-jén Te is felléptél az MKP által szervezett dunaszerdahelyi, nyelvtörvény elleni tiltakozó nagygyűlésen. Más esetek is voltak, amikor közéleti rendezvényeken léptél a színpadra. Ez azt sejteti, egyáltalán nem közömbös számodra közösségünk sorsának alakulása…
– Igen, ez így van, és remélem, mások is így látják. A 2005-ös megyei választások óta örömmel részt veszek pártrendezvényeken, ha hívnak. Nem politizálok, de támogatom közösségünk pártját, az MKP-t. Tudjuk mi történt, szakadás, de akár nevezhetjük megtisztulásnak is. Visszatérve a dunaszerdahelyi fellépéshez, Derzsi Gyurival az „élettársammal“ (azért hívom így, mert rengeteget lépünk fel együtt) mikor kimentünk a stadionba, és megláttuk a 15 ezer embert, a rengeteg magyar zászlót, összerándult gyomrunk, torkunk, mindenünk… Nem az volt a nagy dolog, hogy annyi ember előtt énekelünk, hanem az hogy annyian összejöttünk egy közös cél érdekében. Fontos azonban megjegyeznem, hogy nem a mennyiség, hanem a a minőség számít. Örömmel tölt el, hogy tisztában vannak az emberek a dolgok súlyával.
Ádvent idejében járunk, és egy háromgyerekes édesapának a karácsony bizonyára nem csak egy ünnep a sok közül… Hogyan készülsz az ünnepekre? Mire vágysz karácsonyra?
– Mindenképpen arra, hogy egészségesek legyünk, és együtt legyen a család. Ilyenkor adatik meg, hogy a tágabb család, szülők, nagyszülők, gyermekek, unokák közösen leülnek egy asztalhoz. Karácsonykor az öcsém is hazajön külföldről. Az ünnepek alatt is vannak fellépések, de a szenteste, az csak a családé.
(MKP-Hírvivő)
