Megjárta a szlovák kormányfő a maga útját. Érdekes, hogy a szlovák ellenzék ezúttal nem tiltakozott. Próbáltak ugyan mosolyogni azon, hogy Fico az EU magjához szeretne tartozni, amiről ugyan nem egészen világos, mit jelent, na de önérzetápoló szép nemzeti haszonnal jár, úgyhogy megbocsájtható a bűn.
A cukorka ezen az, hogy Macron pénzelvtárs kihagyta a lengyeleket és a magyarokat, egyelőre legalább, s ez igen jól ízlik, ragozzák is csámcsogva. Pláne, hogy ezzel összefüggésben újból megjelent a magyar kártya, szép csöndesen: emlékezzetek, honfitársak, Orbán, ez a gyanús alattomos figura, a vé-négyek keretében bármikor előveheti a magyarok kérdését Szlovákiában, ó borzalom, legyetek résen.
Mert hát vannak itt földolgozatlan dolgok. Trianon és a vele összefüggő be nem váltott ígéretek, a fölbomlott Csehszlovákia utódállamaival elmulasztott rendezés Trianon ügyében, Beneš érinthetetlensége – mindez (és még sok más) bizony fájó tényező, főleg lelkiismeretet borzoló idegesség, amit egyoldalú nemzeti jogokra hivatkozva próbálnak aktualizálni, illetve szőnyeg alá söpörni (attól függően, hogy ki): szóval mindez már egy évszázada tartó baj, s nyilván az is marad a jövőben.
Mert az érdekek önösek, ugyebár, mindig azok. A szlovák kormányfő elég jól nézett ki a V4-es társaságban, reménykeltő volt ez, de ha kínálkozik a lehetőség, miért ne használná ki a magyar kártyát? Hasznos dolog ez, a kül- és belpolitikában egyaránt gyümölcsöző. Főleg a belpolitikában, nemde, hátha a nyugtalankodó hazafiak körében is jó pontot lehet szerezni. Meg kallódó szavazatokat. A magyarok pedig? Ki a fene bánja, ha egy kicsit elgáncsolják őket, ki a csoda védi meg őket (ebben a kormányban)? Hacsak nem Orbán, ez a diktátor. Aki a holland nagykövet szerint úgy viselkedik, mint a muzulmán terroristák. Ezt nyilatkozta ugyanis a magyar sajtónak, gondolom kizárólag azért, hogy túllicitáljon Orbán „tisztelőin”. Egyébként is, az EU-ban az ilyen, úgy tűnik, karrier-egyengető kijelentés.
Erről mondják a jámbor demokraták, hogy politika. Pénz beszél, kutya ugat. A történelemmel pedig hiába ágál bárki: a múlttal a kutya sem törődik, ballaszt az, nem okulásra alkalmas fölismerés. Csak egy van: a pénz istene, az a döntő tényező. Minden további csak cserélhető kellék és kulissza.
