Kicsit sáros, meg kopott, de ez a mi grundunk. Itt nőttünk fel, itt tanultunk meg verekedni úgy, hogy sokszor megvertek, de ez csak megerősített bennünket. Együtt játszunk itt, a sorstól kapott grundunkon már vagy száz éve, illetve dehogy játszunk, hiszen az életünk nem játék, hanem a véres valóság.
Persze, nem mindenki éli meg közülünk sem az életét, hanem csak eljátssza. Boka, meg Nemecsek közlegény megértik és megélik a grundbéli életüket, ők a Grunddal kelnek és azzal fekszenek, mert nekik ez nem játék!
…közben Janó csak szemlél…
Ahogy minden közösségben lenni szokott, van Boka, meg van Nemecsek, aki egyszer csak „nemecsekernő” lesz, csupa kisbetűvel, mert ő nem képes megjátszani a halálosan fontos dolgokat, csak megéli és belehalni kapitányként, mert hát ilyen a mi kis közösségünk a Felvidék grundon is.
Zászlónk is van. Piros-zöld a színe. Nemrég készült, nagyon szép és büszkék vagyunk rá, nem is tudjuk pontosan, hogy ki tervezte, de mintha már láttuk volna valahol ezt a színkombinációt, valamelyik regényben, vagy filmben… Mindegy, a lényeg, hogy van és meg kell védenünk, mert a miénk. Az a legnagyobb gondunk, hogy a vörösingesektől kell megvédenünk a grundot is, meg a zászlót is.
Áts Feri is a mi fajtánk volt valamikor, de már régóta nem az. A Pásztorok a kiszolgálói, ők azok, akik einstandolják a még meglévő üveggolyóinkat. Ritka undorító a tulajdonságuk, mert mindig a gyengébbeket verik. Szegény Nemecseket is megfürdették, háromszor is, de ő akkor is hű maradt a zászlóhoz és a grundhoz.
A Felvidék grundon itthon vagyunk. Itt nem épül semmi új. Megszoktuk. Viszont rendületlenül őrizzük a régi bástyáinkat, persze azok is el-elfogynak, mert feldarabolja azokat a Janó gőzfűrésze. Janónak ez a dolga. A bástyáink feldarabolása. Azt mondja, amíg mi itt vagyunk, addig itt nem épül semmi…
Most is nagy csatára készülünk a vörösingesek ellen, mert a maradék bástyáinkat és üveggolyóinkat is einstandolni akarják. Bárkivel összefognak ellenünk, lehet,hogy még a Janóval is? Lehet, mert ezek olyanok, üveges szemeikben csak az üveggolyók megszerzésének lehetősége csillog.
Mi is készülünk. Most Nemecsek anyja varrja a sok piros-zöld zászlót, mert a grundnak sok bástyája van és mindegyik bástyára kell zászló. Meg harcos. Gittegylet az nem kell, abból már van elég. Most is üléseznek… Persze jó szándékúak, csak képtelenek csatasorba állni, de jól elvannak a pótcselekvéseikkel.
Egy szó mint száz, november 4-én meg kell védenünk a Felvidék grundunkat! Boka, Weisz, Kolnay, Barabás, Csele, Csónakos, Richter meg a többiek meg kell, hogy védjék a grundot. Ugye, nem szeretnénk másnap arra ébredni, hogy Janó raktárában ott legyenek a mérnök urak földmérő eszközei és másnap fundamentumot, meg négyemeletes házat építsenek Janó meg a nagypénzű haverjai, a bástyáink helyén.
Ugye, nem szeretnénk? Na, akkor harcra fel! Elég a gitt rágásából, munkára emberek!
