Az épülni kezdő, a két Komáromot összekötő Duna-híd alapkőletételi ünnepségén egy régi-régi emlék villant fel bennem. 1973-at írtunk, amikor a müncheni olimpián szerzett újságírói élményeimet és néhány kiváló hazai magyar sportember portréját tartalmazó kötetkémmel jártam magyarok lakta településeinket, hogy felkínáljam könyvecskémet iskoláinkban és földműves szövetkezeti irodáinkban. (A Puskás Ferenccel 1970-ben készített interjúsorozatra a cenzor már csak a nyomdában figyelt fel, így az utolsó pillanatban, a gyártás során dobta ki a Tizenöt sportriport anyagai közül írásomat a zseniális játékos fényképével együtt. A fotó helye azóta is üres.)
Dél körül járt már az idő, amikor Párkányba értem, és kocsimból megpillantottam a háború sújtotta kettészakadt, csonka Mária Valéria hidat, melynek egyik fele Esztergomnál, másik fele Párkánynál lógott a Dunába. Ez a látvány egy szempillantás alatt megmutatta, hogy mit jelent a szocialista táboron belüli „testvériség” a gyakorlatban, és mit próbálnak elfedni a politikusok a „világbéke” kifejezéssel.
Aztán úgy hozta a sors, hogy életem hátralévő részét hidak környezetében éljem – először Pozsonyban, most Komáromban. Magam is tapasztalom: szinte megunhatatlan élmény átjárni a folyam fölött, megfigyelni a víz örökös, mindig más rajzolatot adó, olykor hullámokkal taréjos mozgását, vagy aggodalommal tanulmányozni, eléri-e a szint az árvizet sejtető magasságot. Nincs olyan évszak, amely ne mutatná a víztükör csillámlásán, ezen az óriási képernyőn időnk múlását, az örökös változásokat, melyek mindnyájunk életét jellemzik.
Tájainkon, ebben a gyönyörűséges, ugyanakkor háborúkkal vert térségben a történelem szinte másról sem szól, mint a lerombolt épületek, templomok és hidak újra- meg újraépítéséről. Mifelénk még mindig kevés a híd, nem csak a Dunát átszelő hatalmas szerkezetek, a mélységek fölött átívelő utak; bőven elkelnének a szerényebbek, a csaknem pallók is, a folyócskák két partja közötti átkelést biztosítók.
Még bő két esztendő, és – a vasútit is ide számítva – a két Komáromnak három Duna-hídja lesz. Adja Isten, hogy egyiket se érje bombatalálat, mindegyik békében szolgáljon!
