Hogy összeáll-e igazi kormánnyá Iveta Radičová koalíciója, egyszer majd csak kiderül. Ahogy klasszikusunk mondaná: a puding próbája, hogy megeszik (sic!). Úgy tűnik, nem csupán a pudingé, hanem ezé a csapaté is, csak egyelőre sejtelmünk sincs róla – s talán nekik maguknak sincs –, hogy a nagy takarékossági puding miből készül majd, milyen arányokban kerülnek bele az összetevők, összeáll-e pudinggá, s főleg: ehető lesz-e.
A koalíciós tanács ülése után, amelyen választ kellett volna adni arra, mi marad meg a pénzügyminiszter, a szociális ügyek minisztere és az egészségügyi miniszter adó- és járulékbevételeket növelő célzattal tárcaközi egyeztetésre bocsátott megszorító csomagjából, nem adott választ semmire. Kért még egy hetet. S ahogy Iveta Radičová kormányfő tájékoztatta a nyilvánosságot: továbbra is csak egy konkrét kapaszkodó van, az, hogy 1,7 milliárd eurót le kell faragni a hiányból. A hogyan még a jövő zenéje. A tanácsban most volt nyílt eszmecsere és vita, elvi megállapodás is: komplex csomagot kell a nagyérdemű elé terjeszteni. Ennek érdekében lesz szakbizottság, amely javaslatot dolgoz ki a koalíciós tanácsnak a jövő hét keddjéig, méghozzá úgy, hogy az egyes miniszterekkel is megvitatja és összehangolja ajánlásait, s egy hét múlva már világosan eldől, miből főzi meg pudingját a kormány. Talán mi is megtudjuk, hány lyukat kell csinálni a nadrágszíjunkra, hogy fessen nézzünk a szebb jövő elé.
Az 1,7 milliárdos lefaragást a Nemzetközi Valutaalap számolta ki 2011-re. Ezt tudtuk már a kormány programnyilatkozatának megfogalmazásakor. Ebben a műalkotásban azonban nincs szó a konkrét célhoz vezető utakról. Meglehet, talán a kormányt kellett volna egy hónappal hosszabb ideig összecsiszolgatni, s akkor most olajozottabban menne a kormányzás. Nem most dőlne el – egy hét alatt, a koalíciós pártok delegálta „szakértői” bizottságban! –, hogy mik legyenek a Radičová-kormány strukturális prioritásai. Maga a miniszterelnök mondta, hogy három nagy témában kell gondolkodnia a koalíciónak, s ezek közül épp a strukturális prioritásoké az első hely. Bevallotta vele, kormánya úgy állt fel, hogy még ezt az alapkérdést sem tisztázta.
A második – mely szerinte a legnagyobb pénzügyi tétel lesz – a kiadások csökkentése. Ezen belül olyan restrikciót, lefaragásokat szeretne, hogy minél kevesebb plusz teher rakódjon a munkára, s inkább több a fogyasztásra és a tőkére. Egyszóval: Radičová bejelentette az áfa-emelést, egyelőre konkrét százalék nélkül, merthogy ez igazságosabb, mint a jövedelemadók és járulékok emelése, hisz az fizet több adót az államkasszába, aki többet fogyaszt… Meg persze így gyorsabban folyik be a pénz a kincstárba.
A költségvetési bevételek növelését csupán a harmadik helyre tette, bár minisztereitől eddig a legtöbbet ezekről hallhattuk. Nem cáfolta, hogy nem nő az adó- és járulékkötelezettség, csupán megmagyarázta: „mi nem azért tesszük ezt, hogy az embereket gyötörjük, hanem mert más út nem létezik”.
A mai háromórás koalíciós vajúdás eredménye hát egy elvi döntés – a koalíciós szakbizottságról, amelynek augusztus utolsó napjáig ki kellene találnia, hogyan spóroljon meg a kormány 1,7 milliárd eurót úgy, hogy ne rontsa a munkahelyteremtést, a foglalkoztatást, az emberek életszínvonalát, de azért javítsa a költségvetési egyenleget is.
Meglátjuk, sikerül-e.
Felvidék Ma, N. Gyurkovits Róza
