Szeptember 8-án este egy nagyszerű bemutató előadáson vettem részt. Az Ifjú Szivek Táncszínház tárta Pozsony közönsége elé a Határon túli nemzeti tánc című műsorát. A műsor címe már sokunk fülében ismerősen cseng, de Pozsonyban most volt az ősbemutatója.
A Hviezdoslav Városi Színház adott helyet a teltházas előadásnak. Az est vendégei voltak a politikai és kulturális életünk vezető képviselői: miniszterek, mindkét párt elnöke, parlamenti képviselők, intézmények, lapok, kulturális szövetségek vezetői. Jólesett látni a megjelent prominenseket. És jólesett üdvözölni a visszajáró kiöregedett „Ifjú Sziveseket”, táncosokat, zenészeket, énekeseket, valamint a táncmozgalom szlovák képviseletét, és az együttes mindig hű közönségét.
Szép, tartalmas, látványosan megoldott, jól rendezett előadás volt. A közönség többször is nyíltszíni tapssal jutalmazta a tánckart és a kiváló zenekart. A végén a felhangzott tapsorkán pedig ráadásra kényszerítette az előadókat.
Egy tánctípusból felépíteni az egész műsort a tánctípus nagyon alapos ismeretéről vall. Hégli Dusán bebizonyította, hogy ezzel a szükséges ismerettel rendelkezik. Ismeri és mozgáskultúrájában birtokolja Kárpát-medence sok nemzetének verbunkos táncait. A magyarsághoz kötött sok-sok változat mellett azonos ismerettudással bír a szlovák, a morva, a lengyel, az erdélyi székely, a csángó és a román verbunkos táncok gazdag változataiban.
A felsorolt nemzetek verbunkos táncaiból állította össze a műsort. Így láthattunk erdélyi székely, csángó és román verbunkos táncokat, a szlovák gyetvai cifrázással díszített, gazdagított közép-szlovákiai fergetegesen eltáncolt verbunk táncot, a pontozott ritmusú csapásolóval, sarkantyúk pengetésével kihangsúlyozottan ékített sárosi sarkantyús verbunkost, aztán két legény – Botló Ákos és Domján Máté Sándor – vetélkedésével bemutatott magyar, illetve morva verbunkost. A lengyel hagyománykultúrát e téren a főúri, a nemesi viseletbe öltözött legények és hölgyek által bemutatott tánc reprezentálta. A felvidéki magyar verbunktánc csillogtatásának is tapsolhattunk. Keletről haladva élvezhettük a bodrogközi – szatmári – Tisza háti sűrű csapásolóval gazdagított nagy magyar verbunkot, az Abaúj-Tona, Gömör és Borsod volt vármegyékre jellemző vasvárit, az Ipoly tájt bemutató magyar verbunkot, nyugatról pedig a sallai és a magyar verbunkosokat, melyeket gyűjtéseink alapján köthetünk, kapcsolhatunk Martoshoz, Marcelházához, Tardoskeddhez, Jókához.
Nagyon élménydúsan táncoltak, mind a lányok – imregi karikázó -, mind a fiúk – vasvári verbunk -, de még közülük is kiemelkedően jó volt a Gálik kettős szólója. Mozgásuk az élete teljében levő, jókedvű, önmagával megbékélt embertípust jelenítette meg. Az egyes táncok felvonultatott figuragazdagsága, a mozgáskincs precíz tolmácsolása a hívatásos együttesek között is kiemelkedő színvonalat jelentett. Ezt tökéletesen segítette a zenekar által játszott muzsika, mert az nem kísérője volt a táncoknak, hanem azzal együtt élő szerves része. A zenészek mesteri tudásáról, művészi mivoltáról külön tanúbizonyságot nyertünk a zenekar önálló számaiból. Sokáig piros volt a tenyerem a tapsolástól.
„A verbunkos tánc tulajdonképpen a Verbung Komandók tevékenységének egyik meghatározó eszközeként terjedt el és épült be fokozatosan a reformkor idején, egységes kulturális értékként a hagyományos falusi tánc- és zenekultúrába egész Közép-Európában”- írják a kétnyelvű bemutatkozó füzetükben. A műsoruk sokrétűsége, sokszínűsége, és a tájak-országok, amelyeket a tánc és zene alapanyagaiért bejártak, ezt tökéletesen visszatükrözik.
Jó műsor, kiváló előadás volt. Ifjú Szivek Táncszínház, Hégli Dusan művészeti igazgatótok vezetésével megint nagyot és maradandót alkottatok. Őszinte szívvel gratulálok és ajánlom mindenkinek, aki emberségben, kulturális értékben gazdagodni, aki nemzeti tudatában erősödni akar. A műsor aránylag kis színpadon is előadható. Az iskolák részére ajánlom narrátor beépítését.
