Az SDKÚ-DS megvétózta Peter Paluda jelölését a Nemzetbiztonsági Hivatal élére, így a Szabadság és Szolidaritás pártjának új jelölt után kell néznie. Richard Sulík pártelnök arra vár, hogy megtudja, mit kifogásolt jelöltjében a legnagyobb kormánypárti frakció. Az SDKÚ-DS frakcióvezetője, Jozef Mikuš csak a tényt jelentette be, az indokokról nem beszélt, arra hivatkozott: nem lenne korrekt nyilvánosság elé tárni a részleteket.
Peter Paluda jelölése ellen sem a KDH-nak, sem a Most-Hídnak nem volt kifogása, Iveta Radičová miniszterelnök is jóváhagyta, mert bíróként Paludát szakavatott, elvhű, tisztességes emberként ismerte meg.
Paluda a legfelsőbb bíróság bírája, a speciális ítélőszéki ügyek fellebbviteli bírója volt. Később a volt igazságügy-miniszter, majd legfelsőbb bírósági elnök, Štefan Harabin gyakorlatának kritikusa, az igazságszolgáltatás erkölcsi megújulásának szószólója lett, ezért két éve fegyelmi indult ellen, s felfüggesztették bírói tisztségében. Ítélet az ügyében nem született, mert a legutóbbi igazságszolgáltatási törvénymódosítást követően az új miniszter, Lucia Žitňanská visszavonta az ellene benyújtott fegyelmi kezdeményezést. Ha minden igaz, Paluda újra felöltheti a talárt. Ráadásul Daniel Lipšic (KDH) belügyminiszter az Európa Tanács korrupcióellenes testületébe (GRECO) is jelölte.
Igaz, Paluda a felkérést a Nemzetbiztonsági Hivatal igazgatói posztjára elfogadta, s már előre jelezte: következetes lesz, több régi átvilágítási-megbízhatósági bizonylatot felülvizsgáltat, hogy még csak véletlenül se üljenek fontos bizalmi és jelentős hatalmi posztokon olyan személyek, akiknek alvilági kapcsolataik vannak. Hogy ez lett-e a veszte, vagy csupán a koalíciós adok-kapok újabb fordulójának vagyunk a tanúi, ma nem derült ki.
Sulík első jelöltjét, Ján Stanót azért nem fogadta el a koalíció, mert annak idején informatikusként a Mečiar jobb keze, Ivan Lexa által vezetett titkosszolgálatnál is dolgozott. Paluda esetében ma előkerült egy névtelen levél, mely állítólag azt rótta fel a jelöltnek, hogy szülei egykor a kommunista párt tagjai voltak. František Blanárik, a Nemzetbiztonsági Hivatal ügyvezetője igazgatója, aki maga mondott le, amikor a koalíció közölte vele, leváltja posztjáról, mert annak idején a kommunista állambiztonság munkatársa volt, a kormány felkérésére ül még a vezetői székben. Káderezéssel kezdődött hát az egész igazgatókeresési folyamat, s úgy tűnik, egyelőre ezzel is folytatódik, és Richard Sulíknak nagyon nehéz lesz megtalálni azt a ma született bárányt, akinek egy eltévedt ükapja, keresztanyja vagy szomszédasszonya ellen nem hozható fel – ürügyként – olyan vétség, mely miatt politikai vétót lehet emelni…
Ami most folyik, néha már a legrosszabb kommunista időkre emlékeztet. Törvény, jogalap nélkül rá lehetett sütni a bélyeget bárkire, hogy elfűrészeljék. De akkor egypárti diktatúra volt.
1996. december 31-e óta folyik ez a jogállamiságot sértő, kommunista diktatúrát idéző politikai káderezési gyakorlat a többpárti rendszerben is. Szlovákiában ugyanis ekkor járt le az átvilágítási törvény hatálya. Azóta aki „lusztrál”, alapvető emberi jogot sért, mert nincs törvényi alapja cselekedetének. Élt ezzel a módszerrel a korábbi két Dzurinda-kormány több politikusa és pártja; ha kevés volt a fóka, és sok az eszkimó, előrángatták a következetesen soha nem alkalmazott jogszabályt, s a médián keresztül űzött vaddá tettek embereket. S ha parlamenti tudósítóként azt a kérdést tettem fel a vad lusztrálásokban élen járó politikusoknak, miért nem veszik elő és teszik újra hatályossá az átvilágítási törvényt, hisz koalíciós többségük van hozzá, azt a választ kaptam: mert nem menne át a parlamenten. (Ami igaz is, mert voltak évek, hogy a 150 képviselő közt 105 volt kommunista párttag ült a Tisztelt Házban.)
A tiszta helyzet igazán nem is volt cél. Ma sem az. A politikai hatalomnak jobb eszköze nincs a zavaros is helyzetnél. Mert az igazi mozgatórugókat, érdekeket a káosszal lehet igazán láthatatlanná tenni. Egy kis időre.
