Február 13-án Bodollón ismét megtartottuk az immár 209. fatimai engesztelő imatalálkozót. A szentmisét főtisztelendő Susko Mihály buzitai egyházközségi kormányzó mutatta be, akivel együtt misézett:
Főtisztelendő Bartko Elek nyugalmazott somodi plébános,
Fábry Péter okleveles mérnök, perényi plébános, espereshelyettes,
Fedorka Zsolt csécsi plébános,
Gábor Bertalan esperesplébános,
Hornyák Péter nyugalmazott görögkatolikus parókus,
Kark Krisztián szepsi káplán,
Takács Dénes somodi plébános.
A kántori szolgálatot Bányász Emőke okleveles kántor végezte, az oltárszolgálatot az egyházközség ministránsai. A Mária Rádió élőközvetítését a templomban Cehelnik István, Juhász Jenő mérnök, Király Antal mérnök és Simko Imre önkéntesek segítették, a komáromi stúdióban pedig Tóth Szilveszter és Csepregi László. A szentmise előtt nagyon sok imaszándék hangzott el, amelyet az ide zarándokolók fogalmaztak meg, és amely szándékokra a szentmise is bemutatásra került.
Amint tudjuk, a lourdes-i Szűzanya napján, február 11-én az egyház a betegek világnapját ünnepli. Ez alkalomból a pápa minden évben üzenetet intéz a hívekhez. Idei üzenetének témája: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, s akik terhet hordoztok – én megkönnyítlek titeket” (Mt 11,28). Az Úr Jézus e meghívása a 27. világnapon mindazoknak szól, akik betegek és terheket hordoznak, akik szegények és tudják, hogy teljesen Istentől függenek, akiket a próbatételek súlya megsebez, akiknek gyógyulásra van szükségük.
Jézus Krisztus nem törvényeket szab azoknak, akik sebzettségük, fájdalmuk és gyengeségük miatt félelemben élnek, hanem irgalmát, vagyis gyógyító személyes jelenlétét ajándékozza nekik. Az Úr Jézus a megsebzett emberiségre tekint. Szeme lát és meglát, mert a mélybe tekint; tekintete nem érzéketlen, hanem a teljes emberen nyugszik és elfogad mindenkit a maga egészségi állapotában, senkit sem utasít el, mindenkit meghív arra, hogy belépjen életébe és megtapasztalja az ő gyengédségét.
A szentmisében lelkiatyáink kiszolgáltatták a betegek kenetét. Közösen imádkoztunk, hogy megértsük: az élet szent és Isten tulajdona, ezért sérthetetlen és senki nem rendelkezhet felette. Az életet a fogantatástól a halálig el kell fogadni, meg kell védeni, tiszteletben kell tartani és támogatni kell: ezt kívánja mind az értelem, mind pedig az Istenbe, az élet szerzőjébe vetett hit. Bizonyos esetekben vállalnunk kell a lelkiismereti okból való tiltakozást is, hogy megmaradjunk az életre és az emberre kimondott „igen” mellett.
Ha meggyógyítani nem is tudunk minden beteget, de mindig segítségükre lehetünk olyan gesztusokkal és eljárásokkal, amelyek megkönnyebbülést és enyhet nyújtanak számukra, hogy a selejtezés és az érzéketlenség kultúrájával szemben előmozdítsuk a népek és a kultúrák között az együttműködés legszélesebb spektrumát.
A betegek világnapja jó alkalom, hogy tüzetesebben odafigyeljünk arra, ami fáj, arra, ami nehézséget, problémát vagy fájdalmat okoz.
Az Úr Jézus nem ment el részvét nélkül a beteg ember mellett. Osztozott az emberek fájdalmában. Amerre csak járt, mindenütt jót tett – olvassuk a Szentírásban. Az általa alapított egyháznak is ez a küldetése, gyógyítani a bűn okozta sebeket. Ezt tettük ma is, amikor papjaink, kiszolgáltatva a betegek kenetét, az Úr Jézus isteni erejét közvetítették a benne bízóknak.
Köszönjük ezt a szent együttlétet, itt a templomban és a rádiókészülékek mellett – mondta beszédében Király Antal okleveles mérnök, főkurátor. Köszönjük papjainknak a szentségek méltó kiszolgáltatását, a kedves híveknek az áhítatos jelenlétet. Tisztelettel közöljük, hogy legközelebb március 13-án találkozunk, pénteken délután fél ötkor, előtte bűnbánati lehetőség.
Amint már jeleztük, szeretnénk tovább szépíteni a szárnyas oltárt, az erre szánt kegyes adományaikat elhelyezhetik a kitett perselybe. Adományaikat ezúton is köszönjük – Isten fizesse meg.
