Mivel most zárva vannak a vidámparkok, hányingert csak akkor tudok kapni, ha rákattintok Martin Klus szlovák külügyi államtitkár Facebook-oldalára. S mivel a profilkép már nem elég, bele-beleolvas az ember a szövegekbe is. Ami ma ott szembejött, az minden várakozásomat felülmúlta: a szlovák külügy egyébként sem túl fényes történetének vitathatatlanul leggyengébb képességű és legfaragatlanabb „második embere” előrántott a kalapjából egy szerencsétlen, sokszor leszerepelt hazánkfiát, hogy egy befeszítős, falusi strandon is „vérciki” fotó kíséretében teleöklendezze bölcsességeivel a közösségi médiát. Szerencsére a világ legnagyobb kloákája ezt is gond nélkül elnyeli…
Akinek nincs türelme ehhez a szerencsétlen, egyszerű lélekhez, annak csak röviden: a jelenleg külügyi államtitkárként „dolgozó” (de főleg a közösségi médiában az ő személyét érintő bejegyzéseket megugató, a róla kritikusan író sajtót fenyegető) pofa nem másnak, mint a mi Simon Zsoltunknak a társaságában jelent meg. Ebben persze semmi meglepő nincs, ismerve Simon Zsolt politikai előéletét. Tőle még Klus is elleshet egy-két fogást (és forgást), ami jól jöhet majd még a jövőben…
Szóval ezt a Simon Zsoltot fogta Martin Klus, és a befeszítős, tejporreklám képéhez (az ingujj alól kilógó toronyóra a kedvencünk!) odarakta biodíszletnek, hogy elmondhassa, mennyire fontos neki a szlovákiai magyarokkal folytatott párbeszéd, s hogy vérzik a szíve az utóbbi időben tapasztalható feszültségek miatt.
Amelyekért – természetesen – ő semmiképpen sem felelős, az egyedül „néhány magyar politikus”, meg persze az ő baráti sajtójuk számlájára írható. Név szerint a Felvidék.ma (köszönjük az ingyenreklámot – itt jegyzem meg, hogy másfél évtizedes fennállásunk alatt volt már dolgunk sokkal nagyobb kaliberű gazemberekkel, akár a külügyből is, de egy sem volt annyira gyengécske, hogy megadja a címünket :)).
Természetesen a feszültségekhez semmi köze annak, hogy a kollektív bűnösséget kimondó Beneš-dekrétumokban nem lát kivetnivalót, de annak sem, hogy valami nemzetbiztonsági kockázatról és hasonlókról volt itt szó az elmúlt hetekben… Az ilyenekhez neki, a külügy ügyeletes főbunkójának joga van, mert az véleményszabadság. Ha azonban ez nekünk, kollektív bűnösöknek nem tetszik és hangot is adunk neki, akkor az már nem való Európába.
Nos, ha valami nem való Európába, akkor az a mai Szlovákia, benne az ilyen eltévelyedett figurákkal, mint Martin Klus. Ne emlegessen Európát olyan, akinek az országa még mindig jogrendjében tartja a kollektív bűnösséget kimondó Beneš-dekrétumokat, mert ez virtigli náci tempó.
Igen, leírom még egyszer, ha megint feljelentgetni volna kedve: a kollektív bűnösség náci tempó. És ugyanez a kalap a magyar diáklány, majd családanya megverése és üldözése, a magyar szurkolók agyonverése a szerdahelyi stadionban, a magyarokra szabott, de aztán csúnyán visszanyaló állampolgársági ellentörvény, a magyar nyelvhasználat körüli hercehurca stb.
De nem éppen a klasszikus Európa jut az ember eszébe arról sem, hogy a fél bírói kar, főügyészek-rendőrök és újabban a titkosszolgálat feje sitten van vagy korrupció és/vagy maffiás ügyek miatt. Mégis miféle ország ez? És miféle kormány, mely ilyen embereket kinevez?
De felesleges a sötétségnek az árnyék természetéről beszélni, sosem fogja Klus felfogni, hogy mit jelentenek a magyaroknak a fentiek.
Hiszen az állam, melyben él és melynek egy rövid ideig még az államtitkára, erre a náci alapra, a Beneš-dekrétumokra épül. Ezek nélkül annyi föld sem maradna a talpa alatt, amelyen Simon Zsolt társaságában feszíthetne.
