A Párkány és Vidéke Média- és Hírszolgáltató főszerkesztője, Gulyás Zsuzsanna hívta életre az Ötórai tea címet viselő rendezvénysorozatot, mely a párkányi kultúrházban fogadja meghívott vendégét és az érdeklődő közönséget. A havonta megrendezésre kerülő program februári vendége Dániel Erzsébet volt.
Dániel Erzsébetet nem kellett bemutatni a szépszámú közönségnek, hiszen a szűkebb és tágabb régióban egyaránt ismerik munkásságát, a hallgatóság mégis sok mindent megtudott Erzsébetről és sokrétű tevékenységéről, mert, mint a költő szavaival mondta: „amit nem mondhattam el senkinek, most elmondom mindenkinek”.
Erzsébet számos díj kitüntetettje, a közelmúltban a Csemadok Életmű Díjjal jutalmazták munkásságát.
Verssel, költeményekkel vette kezdetét a beszélgetés. Berényi Kornélia Tóth Árpád Bazsalikom című versét tolmácsolta, Rigó Hanna Róza pedig Erzsébet egyik kedvenc költeményével, a Tél cíművel köszöntötte a vendéget. Az est háziasszonya, Gulyás Zsuzsanna kérdésére hosszan beszélgettek versekről, költőkről, irodalomról, olvasmányélményekről, visszanyúlva a gyermekkorba, egészen napjainkig, melyből kiderült, hogy Erzsébet életében a vers és az irodalomi olvasmányok jelentős helyet foglalnak el, a tartalmat azonban meghatározta az életkor, a hangulat és más életérzések, olykor hiányérzetek is.
Dániel Erzsébet, a Csemadok Érsekújvári Területi Választmányának titkáraként, majd elnökeként hosszú évekig szervezte a Tompa Mihály Vers- és Prózamondó Versenyek körzeti és járási fordulóit.
Fény derült arra, miként lehet a gyerekekkel megszerettetni a verset, az irodalmat, és miért kellene a versenyek helyett versünnepeket szervezni, gyakran szerepeltetve a gyerekeket a nemzeti ünnepeken vagy bármilyen helyi programok alkalmával.
Dániel Erzsébet vendég és Gulyás Zsuzsanna háziasszony (Fotó: Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
A beszélgetés során kiderült, hogy a hetvenes-nyolcvanas években irodalmi színpadot is szervezett és vezetett Erzsébet. A Jelenlét irodalmi színpad a kisebbségi lét megélésére, kinyilvánítására, az édes anyanyelv védelmére jött létre és tíz éven át működött helyi szinten, a régióban és határokon túl is. Abban az időben, amikor nem ünnepelhették a nemzet nagyjait, nem emlékezhettek jeles évfordulókra, az egyetlen módja volt, hogy irodalmi és verses összeállításokkal a színpadon mondták el a nemzet fájdalmát, igényét.
Dániel Erzsébet a Csemadokban végzett munka mellett létrehozta a Limes Anavum Regionális Honismereti Társulást, melynek a mai napig az elnökeként tevékenykedik.
Így az értékmentés, mely jelentős helyet foglalt el az életében, megduplázódott. Munkája során a nemzeti és népi kultúra területén igazi kincsekre lelt a hagyományok és a népművészet színes palettáján. Sok embert megismert, példaképeket talált, akik megmutatták számára a tiszta forrást. Szemináriumokon, konferenciákon vett részt és tíz évig hetente járt az anyaországi Honismereti Akadémiára. Személyes ismerője volt a felvidéki magyar íróknak, költőknek, akiknek ma is tisztelője. Számtalan kulturális rendezvény szervezője volt, a Csemadokban és a társulás berkeiben. Járta a falvakat, gyűjtött, értékek után kutatott. Évente honismereti táborokat szervezett fiatalok részére, konferenciákat a nemzet megerősítéséért, megmaradásáért. A legvadabb mečiari időkben is helyt állt és teljesítette vállalt kötelességeit, tette a dolgát a lehetőségekhez mérten, de sosem hátrált meg.
Dániel Erzsébettel Gulyás Zsuzsanna beszélget (Fotó: Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
Minden munka és küzdelem erősítette a kitartását. Céltudatos volt, erős és hűséges. Így valósult meg, hogy a harminc évig Párkányhoz csatolt szülőfaluja, Nána, újra visszakapta önállóságát. 2003-ban, a párkányi csata emlékévében, a társulás által szervezett konferencián memorandum fogalmazódott meg, mely a párkányi csata jelentőségét vázolta és egy emlékmű állítását javasolta. Több ember ötlete volt a III. Sobieski János lengyel király bronzból készült lovas szobrának megvalósítása, melynek véghezvitelében Dániel Erzsébet oroszlánrészt vállalt. Küzdelmes munkával teli öt év után, 2008. október 25-én, a jelentős történelmi esemény 325. évfordulóján felavatták Győrfi Lajos püspökladányi szobrászművész monumentális alkotását, mely a Duna-parti város, Párkány dísze lett. Azóta is csábítja a turistákat, leginkább a lengyeleket. A küzdelemben sok segítőkész embert ismert meg, akik támogatták őt, felismerve a szobor jelentőségét, mely a múltnak tisztelet, a jelennek és a jövőnek példa.
Dániel Erzsébetet még ma is a tervei és céljai éltetik, ösztönzik. Ma is szervez, rendez, tevékenykedik. Az idei év őszén ismét kerek évfordulóhoz érkezik a párkányi csata, ami egyben a szoborállításnak a 15. évfordulója, melyre méltó keretek közt kíván emlékezni a Limes Anavum Regionális Honismereti Társulás.
Dániel Erzsébet virággal köszöni meg a háziasszony kedvességét (Fotó: Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
Erzsébet számára, az elhivatottság mellett fontos helyet tölt be a család, a leánya, unokája és a három dédunoka. Az értékek, melyeket szem előtt tart, az őszinteség, a tisztelet, az embertársi szeretet, a segítségnyújtás. Ugyancsak fontos helyet foglal el életében a hit. Hiszi és vallja, hogy minden jó cselekedetében az Isten vezérelte őt élete során, ezért hálatelt szívvel emlékezik vissza az elmúlt évek küzdelmes, ám tartalmas és szép éveire, hálát adva a Gondviselésnek.
József Attila kétsorosát választotta élete mottójául:
Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis!
Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis.
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
