Az ornitológusok a költöző madarak évente legalább 100 faját jegyzik, melyek Szlovákia területén át vonulnak, vagy itt költenek. Legelőször azok érkeznek, melyek Dél-Európában és a Földközi-tenger térségében teleltek át. Erről a Szlovák Ornitológiai Társaság//BirdLife képviseletében Ján Gúgh számolt be a TASR hírügynökségnek.
A tavaszi madárvonulás az időjárási viszonyok függvényében zajlik. „A meleg idő korábbi beköszönte főként azoknak a fajoknak a vonulását indítja meg, melyek Európa déli részén telelnek. Az Afrikából érkező fajok érkezését több tényező befolyásolja“ – magyarázta Gúgh.
Mint elmondta, a több ezer kilométer távolságban telelő madarak nem tudják, milyenek az időjárási viszonyok nálunk. „A ő migrációjukat az evolúció során kialakult adottságok határozzák meg“ – magyarázta az ornitológus.
A klímaváltozás okozta gyakori időjárás-ingadozások sok madárnak okozhatnak nehézségeket vonulásuk során.
Az ornitológus közlése szerint a madarak fokozatosan, több hullámban érkeznek délről a telelés helye és a táplálék hozzáférhetősége szerint. Február közepén elsőként köszöntenek be hozzánk a mezei pacsirták, a bíbicek, seregélyek, az örvös galambok, az énekes rigók és a szürke darvak. „Az említett madárfajok enyhe teleken nálunk is képesek áttelelni“ – jegyezte meg Gúgh.
Ezt követően érkeznek a teleket Afrikában és a Közel-Keleten töltő madárfajok. „Bár az első fecskék és gólyák március közepén jelennek meg nálunk, tömegesen csak akkor érkeznek, amikor már elegendő táplálékot találnak itt“ – folytatta.
Hozzátette, hogy érkeznek vízi- és énekesmadarak is. Utolsóként repülnek hozzánk a rovarevők, például az aranymálinkók, gébicsek, gyurgyalagok, vagy a sarlósfecskék. „A területünkön átvonuló, vagy a nálunk fészkelő madarak többsége Európa déli és délnyugati területein, továbbá Afrikában és a Közel-Keleten tölti a telet. Ázsiában csak egyes fajok, így a karmazsinpirókok és a kis légykapók telelnek“ – árulta el Gúgh.
A fecskék, molnárfecskék, seregélyek, valamint a gólyák Szlovákia egész területén fészkelnek. Olyan helyeket keresnek, ahol elegendő táplálék áll rendelkezésükre. A ritka fajok viszont a számukra speciális feltételeket nyújtó költési területeket választják. „Például az európai szalakóta Dél-Afrikából érkezik hozzánk és csak az ország délkeleti részén költ, ahol a megmaradt legelőkön elegendő rovartáplálékot talál a fiókáinak“ – jegyezte meg az ornitológus, hozzátéve, hogy a vízimadarak pedig azokat a helyeket keresik, ahol megmaradtak a mocsaras, vizenyős területek. Ilyenek a kanalasgémek, vagy a piroslábú cankók.
(NZS/Felvidék.ma/teraz.sk)
