Negyedik alkalommal szerveztek idén véndiák-találkozót a Karvai Kereskedelmi, Szolgáltatóipari és Vidékfejlesztési Szakközépiskolában. A rendezvényen az 1969–2013 között végzett évfolyam mintegy 150 volt diákja gyűlt össze, hogy találkozzanak egykori osztály- és iskolatársaikkal, s felelevenítsék emlékeiket.
Az elmúlt 45 év alatt nagyon sok diák énekelte, hogy ballag már vén diák…, akiknek kis hímzett tarisznyájában csak pár fillér és „hamuban sült pogácsa” lapult, de láthatatlanul meg volt pakolva reménnyel, vággyal, tanulni akarással. Tudást, szakmát szerezni mindenképp, többségüknek ez volt a célja, tanulni anyanyelven.
Az egykori diákok az iskola előtt gyülekeztek és kíváncsian várták, hogy megismerik-e még egymást. A megható pillanatok után a rendezvény megálmodója, Baán Szabó Ilona pedagógus köszöntötte az egykori diákokat: „Öröm és megtiszteltetés volt számomra, hogy megismerhetem ezt a sok kedves embert. Igen megismerhetem, hiszen ahogy én, ők is egykor az iskola diákjai voltak. Hálás vagyok a sorsnak, hogy 1977- től 1982-ig én is karvai diák lehettem. Ma is úgy érzem, hogy jó helyen vagyok. Jelenleg egykori iskolám pedagógusaként újra visszahozhatom a sárguló emlékeket sokak életébe. Összehozhatom és szebbé tehetem az életüket. Bízom abban, hogy hálás szívvel emlékeznek a karvai évekre. Biztosan vannak, akik továbbvitték az itt tanult szakmát – legyen az kertész, asztalos, szőlész, virágkötő, esetleg a ritkaságszámban menő kovács- és kádármesterséget. A rohanó életnek ezt az elillanó és soha meg nem ismételhető csodáját remélem sikerül felidézni a megjelent egykori tanulóknak. Mindenképpen visszaidézni a múltat, az elmúlt iskolai éveket, egy napra legalább újra beülni a padba, diáknak érezni magunkat.”
A program az iskolában folytatódott, amelyet az elmúlt tizenöt évben sikerült jól felszerelni, tehát adottak a lehetőségek mind a gyakorlati, mind az elméleti oktatás terén. Korszerű laboratóriummal, nyelvoktatásra szolgáló termekkel rendelkeznek. Az elméleti oktatás keretében két modern multimédiás termük is van, s nagy hangsúlyt fektetnek az információs-kommunikációs technológiák kihasználására az oktatás más területein is.
Az osztályok és a tablók után a gyakorlati helyiségeket tekintették meg, majd az elhunyt pedagógusok és diáktársaik emléke előtt tisztelegtek a templomparkban és meglátogatták a közelben lévő egykori diákotthont is. Az összejövetel a kultúrházban folytatódott, ahol a község polgármestere, Duka Gábor és az iskola igazgatója, Varga Péter köszöntötte az egykori diákokat.
A polgármester köszöntőjében kihangsúlyozta,
a község és a középiskola elválaszthatatlanok, az elmúlt 70 év alatt szorosan összenőttek. Az iskola mindig a fiatalos lendületet hozta a falu életébe. A község által megcélzott uniós pályázatokból is kiveszi a középiskola a részét, a parkosításokat a diákok a tanárok vezetésével valósítják meg.
„Én gyerekkorom egy részét a középiskolában éltem le, mert a szüleim ott dolgoztak. Jó érzés Szlovákia déli részét járva, amikor szóba kerül Karva, több esetben kiderül az illetőről, hogy Karván végezte a középiskolai tanulmányait.”
Az iskola igazgatója, Varga Péter arra biztatott mindenkit, bátran idézze fel emlékeit. Hetven éve töretlen az agrárgazdasági oktatás az iskolában. Az intézmény versenyképes szakmák oktatását kínálja azzal a céllal, hogy a diákok megfelelő gyakorlattal rendelkezzenek, és eredményesek legyenek az iskolapadból kikerülve. Az iskola padjai még most is megtelnek, ők pedig azért dolgoznak, hogy megteremtsék a szükséges ideális feltételeket. Jövőt azonban csak úgy lehet építeni, ha az komoly alapokra épül, hiszen a megfelelő múlt elengedhetetlen feltétele a biztató jövőnek.
Mielőtt a szépen feldíszített asztalnál elfogyasztották volna az ünnepi ebédet, pohárköszöntőjében Baán Szabó Ilona köszönetet mondott a rendezvény támogatóinak, a polgármesternek, igazgatónak, Széles (Mikos) Anitának és férjének a segítséget, valamint két kertépítő diáklányuknak, Finta Lillának és Senkár Arabellának.
A kötetlen beszélgetések alatt mindenkinek eszébe jutott valami érdekes iskolai történet, jó is, rossz is, amelyek az idő távlatában megszépültek, olyannyira, hogy mosolyt csaltak mindenki arcára.
A találkozó végén a főszervezőnek egy csodálatos csokorral köszönték meg a munkáját, amelyet az 1969-ben végzett Rasztgyörgy István adott át, s egykori tanítványa, Nagy Marianna készített.
A nagyszámú érdeklődő és a pozitív visszajelzések bizonyítják, érdemes megszervezni évről évre az eseményt, amely semmit nem veszített a mozgósító erejéből és a találkozások öröme mellett azt is üzeni az utókornak, hogy érdemes magyarul tanulni a szakmát, mert ez olyan többletet nyújt, amit máshol nem kapnának meg. Emellett továbbra is szeretnék megőrizni iskolájuk vidéki jellegét és megerősíteni a hagyományos szakokat.
(Miriák Ferenc/Felvidék.ma)
