A kép illusztráció (Fotó: Pixabay.com)
Huszonöt év. Ez már majdnem egy teljes emberöltő. Ennyi telt el a Pozsonyi Casino újraalapítása óta. Márpedig ez immár bizony történelem – a Pozsonyi Casino ugyanis tényleg történelmet írt. Ezt ünnepelte meg a PC tagsága 2024. szeptember 7-én.
A történelem magyarázata azonban nagyon különböző lehet – attól függően, mit akarunk bizonyítani. Van úgy, hogy a tényeket is kiforgatják. Vagy elhallgatják. Mi több: gyakran beszélünk ezzel kapcsolatban haladásról – anélkül, hogy tudnánk, valójában mit jelent a haladás, milyenek annak kritériumai. Ugyanis nem minden változás jelent haladást, nem minden másság jó és hasznos. A legelfogadhatóbb magyarázat az, hogy haladás akkor van, ha bármi tökéletesebb lesz, mint amilyen addig volt. Csakhogy azt nem lehet kizárólag szubjektív szempontok szerint megállapítani. Ilyen értelemben kevés olyan történt, ami valóban előrelépést jelentett, s nem csupán egyszerűen más lett, csak azért, mert modern köntösbe öltöztették, vagy mert egyéni kényelmi szempontok alapján gondolták úgy, mondván, csak a változó világhoz alkalmazkodunk. Az ilyennel óvatosabban kell bánni.
Amikor gróf Széchenyi István Angliában járt, olyat tapasztalt, amit otthon még nem látott, s amit úgy ítélt meg, hogy hazai körülmények közé honosítva valóban okozhat/jelenthet haladást, pontosabban hozzájárulhat a haladáshoz, tehát ami által az addigi léthez viszonyítva szebbé, jobbá, gazdagabbá tehető az élet Magyarhonban. Ez természetesen más, modernebb életet is jelent, bár nem ezen volt a hangsúly. A gróf úgy látta, hogy Angliában az urak klubokban találkoznak, ott beszélgetnek s szórakoznak, miközben sok minden érdekes téma szóba kerül, s a klubban létrehozott jó kapcsolatok révén, akár baráti alapon, de kölcsönösen hasznos dolgot is meg tudnak valósítani, s véghez vinni.
Így született meg a kaszinó gondolata. Nem a játékbarlang, ahol szerencsejáték zajlik, hanem olyan társas találkozóhely, ahol egymást inspirálva értékes terveket lehet megbeszélni és végső soron megvalósítani.
Az első kaszinó a Pesti Casino volt, amely 1827. augusztus 20-án nyílt meg. Ez egyfajta szabadidős, de művelődési és gazdaságfejlesztési célokat is fölvállaló klub volt. A Széchenyi féle gondolat földrajzi központja mifelénk Pozsony lett: itt gyűltek ugyanis össze az urak az országgyűlésre. Amikor az 1832-36. évi országgyűlés befejeződött, 1836. július 19-én összeült néhány úr, és megbeszélték, egy éven belül alakuljon meg, természetesen önmaguk érdekében egy Széchenyi elképzelésein alapuló társulás.
Nem sokkal – tíz évvel – később (az idő akkoriban lassabban múlt) alakult meg az első Pozsonyi Casino: 1837. július 1-jén. Elfogadták az alapszabályt, működési rendszerét, s amolyan privát kávéháznak használták, ahol zavartalanul összejöhettek és megbeszélhették közös dolgaikat. Nemesek, s tehetősebb urak voltak a Casino tagjai (akkoriban kizárólag férfiak), akiknek társadalmi helyzetüknek köszönhetően módjuk és lehetőségük volt közvetlenül vagy közvetve beleszólni az ország ügyeibe.
A gondolat bevált, jól működött ez, az ötletek tulajdonképpen csak úgy mellékesen merültek föl a beszélgetések során, hogy aztán fölkapják a témát, és bővebben is foglalkozzanak vele – mint például többek között a Pozsonyi Első Takarékpénztárnak az ötletét (a pozsonyi városi színház előtti Ganymedes-szökőkút is erről szól). S működött a Pozsonyi Casino egészen a szabadságharcig, annak leverése után azonban törés következett, s csak 1850-tól éledt föl újra a tevékenysége. Bár akkor még császári biztosok is részt vettek a programokon, hogy mint holmi erkölcscsőszök őrködjenek a Pozsonyi Casino szellemisége fölött. Mellékesen pedig a vendégkönyvből kitépték azokat az oldalakat, ahova Kossuth és Deák Ferenc írt.
Újra indult tehát az élet, a megváltozott körülmények azonban idővel szükségessé tették, hogy módosítsák az alapszabályt – ez 1891-ben történt (tehát 54 év után). Nagy változások ugyan nem történtek, arra már a folyamatosság érdekében sem volt szükség, de az új megfogalmazás természetesen magán viseli a kor bélyegét, hiszen túl vagyunk már a kiegyezésen, s a Monarchia virágzik. A felszín alatt azonban viharfelhők tornyosulnak, az I. világháború következtében a békének még a látszata is megszakad, s ez természetesen a Pozsonyi Casino cselekvőképességét is befolyásolta. A háború vége s a Monarchia széthullása viszont teljesen új helyzetet teremtett. Ezért 1923-ban (öt évvel a Monarchia széthullása után, vagyis nem hamarkodták el a dolgot) ismét módosítani kellett az alapszabályt (ezúttal 32 év után), hiszen a politikai térkép lényegileg változott meg.
Egyrészt a Pozsonyi Casinóból Polgári Casinó lett, mivelhogy Pozsony már nem létezett, hanem helyette hivatalosan Bratislava.
Miután a határmódosítás következtében Pozsonyt elszakították magyarországi hátterétől, a társulás már csak a Csallóköz felé orientálódhatott. A tagok viszont maradtak – a német és magyar ajkú pozsonyi polgárok. Eredetileg (amikor még feudalizmus volt) többségében nemesek voltak a PC tagjai, de jómódú polgárok is, értelmiségiek. Azok, akik mindenkor a pozitívan értelmezett haladás előmozdítói voltak. Nem a munkásosztály és annak élcsapata, a proletárok, ahogy azt a marx-lenini ideológia állította, hanem tényleg az értelmiségiek, a szakemberek, a közösségért gondolkodni, cselekedni tudó és akaró emberek, olyanok, akik már az ókorban is alkalmasak voltak ellátni a társadalom fontos funkcióit. Mindez persze megfelelő intelligenciát, szaktudást, műveltséget tételez föl. Ez természetesen nem a főiskolai diplomák függvénye, hiszen ehhez elsősorban pozitív cselekvőképesség, jóakarat szükségeltetik – s így van ez ma is, miként az a múltban is mindig így volt: odaadó, önkéntes, a közösségért munkálkodó, ám hálát nem elváró emberek kellenek az ilyen tevékenységhez, hiszen nem valami rideg munkáltatónak, hanem önmagunk érdekében tevékenykedtünk.
Csak így történhetett, hogy 1999 elején, amikor már leomlottak a kommunizmus diktatórikus bástyái, Frideczky János meghívására összejött néhány régi pozsonyi, hogy föltérképezzék a lehetőséget, újraéleszthető-e a régi kaszinó.
Merőben más körülményekkel kellett szembenézni. A régi Pozsonyi Casino a szabadságharc leverése utáni kényszerű téli álma ellenére tulajdonképpen töretlenül 1837-től 1945-ig működött, amikor azonban hatalmi szóval megszüntették. A megszűnés részleteinek története ismeretlen: a város úgynevezett fölszabadítása következtében az akkori illetékesek a Pozsonyi Casinót egyszerűen likvidálták, vagyonát elkobozták (értsd: ellopták), könyvtárát szétszórták…
Nem maradt semmi. Vagy mégis: a Pozsonyi Casino emléke. Bár az is inkább töredékesen, titokban, azon háborús bűnösökként megbélyegzettek fejében, akik még maradtak, akik a szocializmus kilátástalan építgetése következtében csak amolyan epizódként emlékezhettek nosztalgiával a „régi szép időkre”, hiszen akkor a múltat pozitívan emlegetni veszélyes bűnnek minősült.
Aztán jött Frideczky János. Akkor, miután már lehetett, s fölvetette a Pozsonyi Casino újraélesztésének az ötletét. Az álmok természetesen nincsenek ingyen. De pénzért nem csak luxust lehet vásárolni, hanem álmot is megvalósítani – föltéve, ha találunk hozzá önföláldozó önkénteseket, tevékeny követőket. Így lettek az újjáéledő Pozsonyi Casino alapító tagjai Frideczky János mellett Aich Péter, Bukoveczky György, Csillaghy István, Hritz István, Hritz Júlia, Kajla Júlia, Mayer Imre, Petőcz Csilla, Petőcz Károly, Lajos P. János, Schlosser Klára, Szamák Mihály, Udvardy Péter, s alakult meg hivatalosan 1999. kilencedik hó 9-én az újjáéledt Pozsonyi Casino.
Az első közgyűlést 1999. december 2-án bonyolították le. Hadd soroljam itt azok nevét, akik tevékenységükkel megérdemlik, hogy megemlékezzünk róluk: a közgyűlés vezetésével az Alapító Bizottság Hritz Istvánt bízta meg, a javaslatok alapján a PC választmányába pedig ezeket a tagokat választotta a közgyűlés: a PC elnöke Frideczky János lett, háznagy Aich Péter, titkár Csizmár Eszter és Petőcz Csilla, pénztáros Gabron Éva, a választmány tagja még Hritz István és Szamák Mihály, póttag ifj. Brogyányi Mihály és Mayer Judit lett, az ellenőrző bizottság tagjai pedig Schlosser Klára, Szőcs Ferenc és Udvardi Péter. Hála és köszönet jár nekik, amiért ezt a sok gonddal, vesződséggel járó munkát minden ellenszolgáltatás nélkül elvállalták, és mindnyájunk érdekében mintaszerűen elvégezték.
Az ezt követő tevékenység pedig már szinte magától ment. Persze kellett hozzá a lelkes csapat. Nem kevés önkéntes munkával, szervezéssel járt ez, ám ennek egyetlen díja a tagság elégedettsége volt. Senkinek sem jutott eszébe, hogy bármi jutalmat kapjon evégett: tényleg önmagunknak csináltuk, amatőr eszközökkel, de profi módon.
A választmány nagy figyelmet szentelt annak, hogy a programok mindig színvonalasak és tartalmilag kiegyensúlyozottak legyenek, hogy az előadások a kultúráról, művészetről, zenéről, tudományról egyaránt szóljanak, különös tekintettel a Pozsony történelmével foglalkozó programokra, (amelyek az Casino évkönyvében is megjelentek). Ilyen programok mindig telt házra számíthattak. A választmány szorgalmas munkájának egyik eredménye – s ez főleg mindnyájunk által szeretett és becsült Petőcz Csilla érdeme –, hogy sok értékes külhoni előadó is hozzájárult a programok színvonalához, mi több, megtiszteltetésként értékelték, hogy a Pozsonyi Casinóba jöhettek. Miként a Pozsonyi Casino 2002-es évkönyvének vezércikkében olvasható, a Casino afféle sziget lett. Egy sziget, ahol együtt lehetünk, amely mindenki számára sokat nyújt, amely sok szép, értékes programmal gazdagítja tagjait.
Remélhetőleg így marad ez a jövőben is.
(Aich Péter)
