Ötvenkét évvel ezelőtt határozta el Deák Ernő, az ausztriai magyarság egyik meghatározó egyénisége és az alsóőri Seper Károly, a burgenlandi magyarság képviselője, hogy naptárt állítanak össze és jelentetnek meg, amelyet eljuttatnak az ausztriai magyarokon kívül a Kárpát-medencében, de a nagyvilágban szétszórtan élő magyarokhoz is. A három nyelven, magyarul, németül és horvátul szerkesztett naptárnak az Őrség nevet adták. Ez a név nem csupán földrajzi megjelölés, hanem kifejezi mindazt, ami nyelvet, kultúrát, közös történelmet jelent, és egyben figyelmeztet is mindezek őrzésére.
Hogy az évek során folyamatosan, megszakítás nélkül kiadták, bizonyítja, van érdeklődés iránta, akik ismerik örömmel várják, veszik. A naptár ugyanis nemcsak az év napjait, a névnapokat, a nevek német és horvát megfelelőit, az ünnepeket tartalmazza,
hanem minden alkalommal a történelem, a közös sors egy-egy fontos eseményéhez kötődő fotókat, leírásokat, az épített örökség darabjait, a természeti szépségeket, a gyönyőrű templomokat, kastélyokat, várakat, tájegységeket megörökítő fényképeket, történelmi dokumentumokat, képzőművészeti alkotásokat is közre adnak.
Az évek során többek között olyan évfordulókról, eseményekről emlékeztek meg, mint az Aranybulla kibocsátásának 800. évfordulója, Burgenland létrejöttének 100. évfordulója, bemutatták a térség szecessziós épületeit, Burgenland kétnyelvű névtáblával megjelölt településeit.
Egy-egy naptárt akár időutazásnak is tekinthetünk térben és időben. Bizonyára van olyan személy, és nemcsak intézmény, könyvtár, levéltár, amely őrzi valamennyi megjelent példányt, ő egy hatalmas kincs birtokában van, amely akár több nemzedéknek is eligazítást adhat a magyar történelem, a földrajzi tájegységek, a képzőművészet helyi remekei, a történelmi építmények, de a közös határ, az összetartozás vonatkozásában is.
A legújabb, a 2025-ös évre szóló naptár beköszöntőjében Deák Ernő így ír: „A 2025-ös esztendőre szóló Őrség naptárunk kiadásával átlépjük a törtenelmi Magyarország határait és nyugaton a Lajtától az Ennsig keresve a nyomokat olyan lelőhelyeket idézünk fel, amelyek elődeinkre emlékeztetnek. A keresésben ugyancsak meglepően fiatal nyomokra bukkanunk, történetesen a Duna partján, Tullnban. A város vezetése ugyanis Kelet és Nyugat találkozásaként értelmezve, 2005-ben szoborcsoportot állíttatott Attila és Ildikó találkozásának, amely az 1200 körül keletkezett Nibelunglied szerint éppen az alsó-ausztriai Tullnban esett meg.”
Ennek a szoborcsoportnak a fő alakja Attila, a róla készült fotóval indítják az év első hónapját, januárt a naptárban.
A fotók Tarcsay Csaba, Tarcsay Tünde és Tarcsay Kinga kitűnő munkái nagyon szépen kiegészítik az év hónapjait. A naptár végén pedig Tarcsay Csaba részletes ismertetést is közöl az egyes fotókról. Seidler Andrea, az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetsége újonnan megválasztott elnöke a Szövetség új célkitűzéseiről, terveiről, és a Központi Szövetség elnökségének új összetételéről számol be tájékoztatásában. Külön kihangsúlyozza, hogy a Szövetség a magyar kultúra bécsi központja és az Ausztriában működő magyar egyesületek ernyőszervezete kíván lenni, külön odafigyelve a gyerekekre, az ifjúságra nyelvtanfolyamokat, nyári táborokat, óvodai foglalkozásokat, néptánc tanfolyamokat, kreatív foglalkozásokat szerveznek.
A megjelenésében is vonzó naptár a mosonmagyaróvári nyomdában készült, a technikai kivitelezés Juhász Ferenc és Uzsák Zoltán munkáját dicséri.
(BM/Felvidék.ma)
