Muzsla Község Önkormányzata és az Endrődy János Alapiskola szervezésében minden második évben a 2021-ben az iskola előtti történelmi parkban felállított Esterházy emlékműnél tartanak megemlékezést. Idén is a délutáni megemlékezésre kivonultak az alapiskola diákjai, pedagógusai, civil szervezetek vezetői, önkormányzati képviselők.
A megjelenteket üdvözölte Farkas Iván polgármester. Ünnepi köszöntőt mondott Ölveczky Árpád az alapiskola igazgatója és Dániel Erzsébet a Limes- Anavum Regionális Honismereti Társulás elnöke.
Mindketten gróf Esterházy János példaértékű magatartását, életét ajánlották figyelmébe a mai és jövő generációnak.
Az iskola VERŐCKE irodalmi színpada most is, mint mindig egy igen színvonalas és tartalmas összeállítást adott elő Esterházy János életéről, hitéről, magyarságáról.
(Fotó: Silvia Molnárová)
Az ünnepi szónok dr. Viola Miklós Nyitra megyei képviselő volt. Beszédében szólt az emlékező gyülekezethez, de külön szólt a fiatal korosztályhoz, a diákokhoz.
„Ma egy olyan ember emléke előtt hajtunk fejet, akinek neve és sorsa összefonódott a 20. századi magyar kálváriával, de egyben a keresztény helytállás legtisztább példájává is vált: gróf Esterházy Jánosra emlékezünk.
Esterházy élete nem csupán történelem, hanem iránytű. Amikor ma ránézünk az ő alakjára, nem egy távoli, poros aktát látunk, hanem a nemzeti elkötelezettség élő szobrát.
Ő volt az, aki a legvészterhesebb időkben is tudta: a politika nem csupán érdekek játéka, hanem szolgálat, amely a hitben és a szülőföld szeretetében gyökerezik. Esterházy János politikai hitvallása egyszerű volt, mégis sziklaszilárd: A mi jelünk a kereszt, nem pedig a horogkereszt. Ez a mondat ma is aktuális, hiszen ma is olyan korban élünk, ahol ideológiák próbálják átírni a természetes rendet, ahol a hagyományos értékeket, a családot és a keresztény gyökereket sokszor támadás éri. Esterházy nem hajbókolt a hatalom előtt. Amikor a szlovák parlamentben egyedüli magyar képviselőként nemet mondott a zsidótörvényekre, nem egy politikai stratégiát követett, hanem a lelkiismeretét.
Tudta, hogy a magyar nemzet csak akkor maradhat fenn, ha erkölcsi alapjai sértetlenek maradnak. Ez a fajta bátorság az, amire ma is szükségünk van. Bátorságra, hogy kimondjuk az igazat, még akkor is, ha a fősodor éppen ellenszelet fúj.
Ha végignézünk a Kárpát-medence történetén, látjuk, hogy a magyar sors mindig a küzdelemről szólt. Ahogy Esterházy idejében a két totális diktatúra szorításában kellett megőrizni a magyar önazonosságot, úgy ma is megvannak a magunk küzdelmei. Ma nem fegyverekkel, hanem a kultúra, az oktatás és a gazdaság eszközeivel kell megvívnunk a harcainkat.
(Fotó: Silvia Molnárová)
Az üzenet azonban ugyanaz, amit az előző magyar kormány nemzetpolitikája is hirdetett: Csak a békében van megmaradás, és csak az erőben van tisztelet. A magyar csak akkor maradhat meg magyarnak Székelyudvarhelyen, Szabadkán, Munkácson, Komáromban vagy épp itt Muzslán, ha összefog, ha ragaszkodik az iskoláihoz, és ha nem engedi, hogy idegen érdekek diktálják, hogyan éljen a saját szülőföldjén. Esterházy János a közép-európai sorsközösség híve volt. Hitt abban, hogy az itt élő népek egymásra vannak utalva, de csakis az egyenjogúság és a kölcsönös tisztelet alapján. Ez a szuverenitás iránti vágy köti össze az ő örökségét a mai modern felvidéki magyar törekvésekkel: ragaszkodunk a nyelvünkhöz, a hitünkhöz és közösségünk békés gyarapodásához. Kedves Fiatalok! Ti ebben az iskolában nemcsak matematikát vagy nyelvtant tanultok. Ti itt a folyamatosságot képviselitek. Amikor magyarul szólaltok meg, amikor Endrődy János vagy Esterházy János nevét kiejtitek, ti magatok lesztek a válasz Trianonra és minden azóta elszenvedett igazságtalanságra. Felelősek vagyunk azért, hogy itt Muzslán, de hasonlóképpen szerte a Felvidék magyarlakta falvaiban, városaiban tíz, húsz és száz év múlva is magyar szó hallatsszon az utcákon és az iskolapadokban. Felelősek vagyunk azért, hogy ne hagyjuk magunkat elbizonytalanítani abban az alapvetésben, hogy kereszténynek és magyarnak lenni nem teher, hanem kiváltság és büszkeség.
(Fotó: Silvia Molnárová)
Tisztelt Emlékezők! Esterházy János életáldozata tehát nem volt hiábavaló. Bár cseh börtönben halt szörnyű halált, szinte elfeledve és emberi mivoltában megtörve, végül mégis ő győzött. Mert mi itt vagyunk és híven őrizzük az emlékét. Ugyanazokat az értékeket valljuk, amikért ő az életét adta. Kívánom Muzsla községének, az Endrődy János Alapiskola közösségének, hogy merítsenek erőt ebből a példából. Maradjanak hűek Istenhez, Hazához és a Felvidékhez. Hiszen ahogy a mártír gróf tartotta: a magyar sors nehéz, de a magyar lélek törhetetlen. Legyen áldott Esterházy János emléke, és legyen erős a magyar összefogás!”
Az emlékbeszéd után szervezők, vendégek, helyi képviseletek megkoszorúzták az emlékművet, majd a himnusz eléneklésével fejeződött be a megemlékezés.
DE/Felvidék.ma
