A Pázmaneum Polgári Társulás által 2007-ben életre hívott szabadegyetem évnyitó előadására Farkas Zsolt atya, a Pazmaneum Társulás elnökségi tagja, a Jópásztor Alapítvány elnöke, Szőgyén és Bart plébánosa, az Akadémia jelenlegi éltetője és szervezője, Paskó Csaba szabadkai plébánost, karmester és mesterszakácsot hívta meg, akinek tanúságtétele elárulta, miként rajzolja a Gondviselés azokat az utakat, minek során, valakiből katolikus pap, karmester, neves séf és szakácskönyvszerző válik.
Az előadást megelőzően Zsolt atya és Csaba atya együtt mutatták be a szentmisét a Nagyboldogasszony-templomban. Az, hogy az oltártól a terített asztal történetéig eljussanak, csupán a templommal szemben található Könyvtár és Galéria épületébe kellett elmenni, hogy Zsolt atya köszöntő szavai után fény derüljön Csaba atya sokrétű tevékenységére, mellyel nem csupán az oltárnál evangelizál.
Válaszul Csaba atya elmondta, hogy a földrajzi távolság ellenére is eljutott hozzá a hír Zsolt atya azon munkásságáról, mely sok esetben szintén túlmutat a plébánosi teendőkön.
Így „nem csak én vagyok ilyen fura figura”
– szögezte le a vendég a rá jellemző humorral.
Farkas Zsolt atya vendége a vajdasági Paskó Csaba atya (Fotó:Berényi Kornélia)
A hallgatók megismerték Paskó Csaba atya történetét, gyermekkorától napjainkig. Mesélt arról, mit jelentett az életében Isten szeretete, ami már gyermekkorában az oltár mellé hívta őt, míg a szakács édesanyja és nagymamái mellett megtanulta a főzés szeretetét és értékét, de a zene varázsa sem maradt ki az életéből, melyet ma már magas szinten művel és tanít.
Több rangos zenei egyetemen szerzett oklevelet és több rangos díj kitüntetettje. Az ő nevéhez fűződik a szabadkai középfokú egyházzenei képzés beindítása és működése.
Szentmise a szőgyéni templomban, főcelebráns Paskó atya (Fotó:Berényi Kornélia)
Mindeközben 2000-től a Szabadkai Egyházmegye felszentelt papja, a székesegyház káplánja, később karnagya és zenei koordinátora, valamint a Pro Musica Kamarakórus karnagya. Több alkalommal is vezényli a Szabadkai Filharmóniát és 2010-től a Vajdasági Pax Romana civil szervezet elnöke.
Csaba atya vetített képeken tárta a közönség elé karmesteri működését, és nyújtott ízelítőt a Szabadkai Filharmónia általa vezényelt koncertjeiről. Elmondta, hogy magyar művészként nem tudott érvényesülni a Vajdaságban a rengeteg siker és elismerés ellenére sem, kis híján elhagyta az országot, és feladta szabadkai életét.
Paskó Csaba atya mesél az elmúlt évekről (Fotó:Berényi Kornélia)
Ekkor egy barátja azt tanácsolta neki, ne szenteljen olyan sok energiát a zenébe, legyen inkább szakács. Ekkor írta meg első szakácskönyvét szerb nyelven, majd ezt követően került sor a magyar nyelvű szakácskönyvei kiadására. 2009-ben Paskó atya szakács lett, ami meglepte a közvéleményt.
Egyre ismertebbé és népszerűbbé vált, sorra érkeztek a felkérések, így előkelő bálokon, estélyeken állította össze és készítette el a menüt, majd szakácsműsora lett a televízióban.
Paskó atya a gasztronómiában is a tökéletességre törekszik. A 8 Régió Gasztronómiai Egyesület csapatának tagjaként neves gasztronómiai versenyeken fordul meg és arat sikereket.
Csaba atya bemutatja könyveit (Fotó:Berényi Kornélia)
A szőgyéni Bottyán Szilvia, aki a Párkányi Magán Szakközépiskola szakoktató mestere, növendékeivel tagja az egyesületnek, ahol a magyar séfek, köztük Paskó atya utasításait követve az elmúlt évek alatt számos verseny győztesei lehettek. Az est folyamán megtudtuk, hogy újabb kihívások elé néz a csapat, ahol ismét együtt dolgoznak majd a világ ranglistáján szereplő mesterszakácsokkal.
Zsolt atya Bottyán Szilviát is köszöntötte (Fotó: Berényi Kornélia)
A hallgatóságot elbűvölte Csaba atya lendületes, humorral fűszerezett előadása, amiből kiderült, miként fér meg az ember életében a papi hivatás, a karmesteri pálca és a fakanál.
„Első pillantásra talán három egészen különböző világnak tűnnek. Számomra azonban ugyanarról szólnak: figyelni az emberekre, közösséget teremteni, és a ránk bízott értékekből valami olyat létrehozni, ami másokat gazdagabbá és boldogabbá tesz”
– mondta Csaba atya, majd így folytatta:
„A pap közösséget gyűjt az oltár köré. A karmester sok különböző hangból teremt harmóniát. A szakács pedig az asztalhoz hívja az embereket. Mindhárom szolgálatban szükség van türelemre, alázatra és jó időérzékre. A konyhában sem lehet mindent siettetni, és az életben sem. Van, aminek meg kell adni az időt, hogy megérjen, elkészüljön, vagy egyszerűen a helyére kerüljön.”
Zsolt atya köszönetet mondott vendégének (Fotó: Berényi Kornélia)
Végezetül bemutatta a könyveket, melyeket elhozott, s elmesélte miként láttak napvilágot, miként vegyülnek el benne a régi bácskai receptek, családi történetek, mindaz a letűnt világ, amit érdemes megörökíteni, tovább adni, és megvalósítani.
A Paskó atya konyhája – Bácska ízei címen megjelent könyv fülszövegében ez a vallomás olvasható:
„A táplálkozás kultúránk része, ahogy része az irodalom, képzőművészet, építészet. Gasztronómiával foglalkozni, abban jártas lenni, elsősorban nem hedonizmust jelent, élvezetek hajszolását, nem jobban, mint élvezettel elolvasni egy verset, vagy megnézni egy kiállítást, hanem annak a kulturális örökségnek a megismerését, elsajátítását, művelését jelenti, amit az emberiség évezredek óta fejleszt, csiszol, alakít, tovább ad, divatot teremt vele. Nem kell költőnek lenni ahhoz, hogy felismerjem egy ételköltemény ízes eredetiségét. Minden igény, műveltség, nyitottság, keresés kérdése. Ez mind-mind kezdetek óta ott van a teremtett világban, Isten nekünk alkotta!”
A Paskó atya kottája és konyhája című kiadványt Simon Erika írta, mely az emberi hitvallásról mesél, arról a hivatásokról, melyek nem egymástól elválasztott szerepek sora, hanem egyetlen történet, amelyben a hit, a zene, a gasztronómia és a közösségi szolgálat egymást erősíti. A szerző leírja, hogy Paskó Csaba atya „papként, magyarként úgy véli, más népekkel, nemzetekkel békében, egymás kultúrájából merítkezve, gazdagodva kell együtt élni. Büszke a magyar állampolgárságára, s teljes szívvel ragaszkodva az anyaországhoz, a kisebbségi közösségben élve képviseli a magyarságot.”
Csaba atya dedikálja könyveit (Fotó: Berényi Kornélia)
Az Első szakácskönyvem címen megjelent, családoknak, gyermekeknek, kiskamaszoknak szánt kiadványt Paskó atya nem is annyira a receptek miatt, hanem elsősorban családépítő szándékkal írta, melyben saját gyermekkorának ízvilágát és a régi emlékeket igyekezett olvasmányosan megörökíteni.
A hallgatóság megtudta, hogy ma, Szabadkán, a Blaha Lujza Cukrászda és az Öt Kenyér Pékség Paskó Csaba atya igazgatásával működik. A Szabadkai Caritas szociális vállalkozás célja a jótékonykodás mellett az adalékmentes, hagyományos módon készült kenyér és cukrásztermékek kínálata, miközben felidézik Blaha Lujza korának eleganciáját, s egyben a történelem és az ízek találkozásának helyszíne.
A derűs hangulatú est, melynek főszereplője Dr. art Paskó Csaba volt – aki már hétévesen tudta, hogy vagy pap lesz, vagy szakács, ám azt nem gondolta volta, hogy mindkét álma teljesül – a kérdések megválaszolásával, könyvei dedikálásával és agapéval zárult, melyet a szőgyéni Mária Légió tagjai biztosítottak.
Berényi Kornélia/Felvidék.ma
