Portálunkon folyamatosan közöljük a Budapesti Corvinus Egyetem révkomáromi tagozata hallgatóinak dolgozatát Magyarország és Szlovákia EU-tagságával kapcsolatban. Ezúttal Baráth Katalin (IV. évfolyam) az eurót vette „górcső” alá.
1. Bevezetés
Napjainkban egyre többet hallani a médiából a konvergencia-programokról, az euróról, bevezetésének feltételeiről. Ezért is esett a választásom az euróra, s dolgozatomban az eurót mutatom be, valamint a hozzá kapcsolódó intézmények működését.
Két cseh közgazdász által készített tanulmány azt mondja, hogy a kelet-közép-európai régió országai valószínűleg nem fognak tudni megfelelni a kritériumoknak az elkövetkező pár évben. Ezt cáfolja a szlovák kormány bejelentése, mely szerint 2009-ben bevezetik az eurót, s teljesíteni tudják a kritériumokat. Azonban a tanulmány rámutat egy fontos összefüggésre, mely szerint a termelékenység gyors növekedésén alapuló felzárkózás esetében elkerülhetetlen az adott ország reálárfolyamának erősödése. A reálárfolyam erősödése viszont csak úgy képzelhető el, ha a nominális árfolyam erősödik, és/vagy az inflációs különbözet alakul ki. Mindkét esetben tehát sérül olyan fontos kritérium, mint az árstabilitás és az árfolyam-stabilitás. A szerzők szerint Magyarország, Szlovákia, Csehszlovákia és Lengyelország tekintetében a reálfelértékelődési pálya, valamint a stabil nominális árfolyam és az inflációs feltétel között tartós konfliktus áll fent. Ezek alapján valószínűsítik, hogy csak 2030-ra lehet 60-70%-ig biztos a feltételek teljesítése.
Magyarország így is a legrosszabb helyzetben van az 5 ország közül, mivel a gazdaságpolitikai fegyelmezetlensége miatt a 2014-es bevezetés releváns. Tehát felmerül a kérdés, hogy Szlovákia valóban be tudja-e vezetni az eurót 2009-ben.
A konvergencia-kritériumok összehasonlítása alapján próbálom meg elemezni a magyar és a szlovák helyzetet.
2. Gazdasági és Pénzügyi Unió (EMU)
A tagországok gazdaságpolitikájának az összehangolása fokozatosan ment végbe. A nemzetgazdaságok egységesítésének céljából az EU-tagországok az 1990-es évek közepére kialakították az egységes belső piacot. Egy közös monetáris politika nélkül nehezen valósulhatna meg egy közös valuta gondolata, hiszen ehhez szükség van a deviza- és árfolyam-politika közösségi szintre való emelése.
Az Emu céljai közé sorolhatjuk az árstabilitást, a közös valuta értékállásának a biztosítását, az euróövezet monetáris politikájának alakítását és az egységes közös valuta bevezetését.
A Gazdasági és Pénzügyi Unió szakaszai:
- 1. szakasz (1990. július -): tőke szabad áramlása, tőkepiac liberalizálása,
- 2. szakasz (1994. január 1. -): az Európai Monetáris Intézet felállítása, a pénzcsere első fázisának végrehajtása, az Európai Központi Bank felállítása, az Európai Központi Bankok rendszerének előkészítése,
- 3.szakasz (1999. január 1. -): az euró bevezetése számlapénz formájában, valamint a pénzcsere második ( az euró bankjegyek és érmék megjelenése 2002. január 1-jével) és harmadik fázisának ( a pénzcsere teljes lebonyolítása legkésőbb 2002. július 1-jéig) megvalósítása.
Felvetődik a kérdés, hogy hogyan is jött létre, hogyan működik a Gazdasági Monetáris Unió, milyen feltételeket kellet megteremteni a közös valutához, s hogy milyen előnyöket és hátrányokat jelent a monetáris unió a tagországokra nézve.
A közös valuta bevezetése az árfolyamok végleges, visszafordíthatatlan rögzítését jelenti, amelynek feltétele, hogy a résztvevő országok alávessék magukat egy közös monetáris politikának. A szerződés nemcsak elveket, általános feladatokat fogalmazott meg, hanem részletesen és konkrétan foglalkozott az uniós tagság feltételeivel. Tehát fontosnak vélték megteremteni a rendszerhez való csatlakozás feltételeit. A konvergencia kritériumok az uniós érettség ellenőrzésére vonatkozó normatív paraméterek, melyek segítségével a tagok objektív minősítésére van lehetőség.
A konvergencia-kritériumok a következők:
- Stabilitás: a fogyasztói árszint emelkedése a három legalacsonyabb rátájú ország átlagos árindexétől legföljebb 1,5%-kal térhet el. (A számítást a megelőző egy évre végzik el.)
- Kamatpolitika: a hosszú lejáratú kormánykötvények nominális kamatrátája a három legstabilabb ország kamatlábszintjét legfeljebb 2%-kal haladhatja meg.
- Árfolyam-politika: a valutaárfolyam a megelőző két éven át nem lépett ki az induló központi árfolyam ERM által előírt ±2,25%-os sávjából.
- Költségvetési politika: az államháztartás folyó deficitje a GDP 3%-át, ill. az adósságállomány a GDP 60%-át nem lépi túl. E kritérium rugalmasan alkalmazandó; ha a deficit, ill. az adósságállomány hosszú távú trendje csökkenő irányzatú, a magasabb ráta átmenetileg elfogadható.
Ahhoz, hogy mindez megvalósuljon, szükséges volt egy közös európai bank létrehozása, melynek függetlennek kellett lennie pénzügyileg. A közös monetáris politikát a Központi Bankok Európai Rendszere valósítja meg, amely az Európai Központi Bankból és a tagországok nemzeti jegybankjaiból áll. Az ECB döntéshozó testülete felelős a közös monetáris politikáért. Az euró-zónába tartozó tagországok pénzügy-politikai lépéseit az ECB szabja meg, míg az eurót be nem vezető tagországok számára továbbra is nemzeti hatáskörbe tartoznak a monetáris és devizapolitikai döntések.
3. Európai Központi Bank (EKB)
Az egységes monetáris politika jogi alapját az Európai Közösséget létrehozó szerződés, valamint a Központi Bankok Európai Rendszerének (KBER) és az Európai Központi Banknak (EKB) az alapokmánya biztosítja. Ezzel az alapokmánnyal hozták létre 1998. június 1-jén az Európai Központi Bankot (EKB) frankfurti székhellyel, illetve a Központi Bankok Európai Rendszerét (KBER). A Központi Bankok Európai Rendszere magába foglalja mind az Európai Központi Bankot, mind pedig az EU-tagországok Nemzeti Központi Bankjait (NKB) függetlenül attól, hogy bevezették-e már az eurót. Az Európai Központi Bank jogi személyiséggel rendelkezik a közjog értelmében.
Az Európai Központi Bank (EKB) az EU jegybankja, a pénzügyi unió és a közös pénz, az euró működtetésének felelőse. Fő feladata többek közt az euró stabilitásának és vásárlóerejének megőrzése, az infláció megakadályozása (árak stabilitás fenntartása), valamint, hogy meghatározza és bevezesse az egységes valutapolitikát, kezelje a pénzügyi tartalékokat és irányítsa a valutaüzleteket. A EKB-t 5 milliárd euró tőkével hoztak létre, amit a tagállamok jegyeznek, amelyet az EU országai GDP-jükkel és lakosaik számával arányosan fizetnek be. Az önálló költségvetés garantálja a függetlenség követelményének érvényesülését. Az EKB jelenlegi elnöke Jean-Claude Trichet (Franciaország).
2.1. Az Európai Központi Bank feladatai
- az euróövezet monetáris politikájának meghatározása és végrehajtása,
- devizaműveletek végzése,
- az euróövezet-beli országok hivatalos devizatartalékainak tartása és kezelése (portfoliókezelés),
- a fizetési rendszerek zavartalan működésének előmozdítása.
- További feladatok:
- Bankjegyek: kizárólag az EKB jogosult bankjegyek kibocsátásának az engedélyezésére az euróövezeten belül.
- Statisztika: Az Nemzeti Központi Bankokkal együttműködve az EKB a feladatok végrehajtásához szükséges statisztikai információkat a nemzeti hatóságoktól vagy közvetlenül a gazdasági szereplőktől gyűjti össze.
- Pénzügyi stabilitás & felügyelet: az eurórendszer támogatja a hatáskörrel rendelkező hatóságokat a hitelintézetek prudenciális felügyeletére és a pénzügyi rendszer stabilitására vonatkozó politikájuk zavartalan megvalósításában.
- Nemzetközi és európai együttműködés: az EKB az euró-rendszerre bízott feladatok tekintetében a megfelelő intézményekkel, testületekkel és fórumokkal munkakapcsolatot tart fenn mind az EU-n belül, mind nemzetközi szinten.
2.2. Az Európai Központi Bank intézményei
Az EKB-t és az európai jegybankrendszert a Kormányzók Tanácsa, az Igazgatóság és az Általános Tanács irányítja.
A legfőbb döntéshozó szerve a Kormányzók Tanácsa, mely jelenleg 13 ország központi bankjának elnökeiből és az Igazgatótanács hat tagjából áll, általában kéthetente ülésezik. Ez a testület rögzíti a kamatlábakat és határozza meg a pénzügyi célkitűzéseket, valamint a monetáris politika irányát és jelöli meg a KBER tevékenységének irányvonalait és hozza meg a legfontosabb döntéseket. A hónap első ülésén értékeli a monetáris és gazdasági folyamatokat és meghozza a havi monetáris politikai döntését. A második ülésen az EKB és az eurórendszer feladatival és hatásköreivel kapcsolatos döntések tárgyalásával foglalkozik.
A Kormányzók Tanácsának feladatai:
- az eurórendszer feladatainak ellátásához szükséges iránymutatások és határozatok elfogadása,
- az euróövezet monetáris politikájának megfogalmazása (monetáris célokra, irányadó kamatokra, jegybanki tartalékképzésre vonatkozó döntések, továbbá a végrehajtásukhoz szükséges iránymutatások meghatározása).
- ülések és határozatok.
Az ülések jegyzőkönyvét nem hozzák nyilvánosságra, a monetáris politika döntéseit azonban egy sajtókonferencia keretén belül az elnök és az alelnök jelenti be az első ülést követően a hónapban.
Az Igazgatóság az EKB operatív szerve, melynek tagjai az EKB elnöke, alelnöke és négy további tag. Őket a pénzügyminisztereik ajánlása alapján az Állam- és Kormányfők Európai Tanácsa választja ki, teljes konszenzussal. A tagok megbízása egyszeri 8 évre szól. Az Igazgatótanács végrehajtja a Kormányzók Tanácsa által meghatározott pénzügyi politikát, valamint a nemzeti jegybankok számára megadja a szükséges utasításokat. Tehát az Igazgatóságra összefoglalva a következő teendők hárulnak:
- előkészíti a Kormányzó Tanács üléseit,
- végrehajtja az euróövezet monetáris politikáját a Kormányzó Tanács által hozott iránymutatások és határozatok alapján. Ennek tükrében adja ki a szükséges utasításokat a NKB-ok számára.
- vezeti az EKB operatív ügyet,
- gyakorolja a Kormányzó Tanács által rá ruházott hatásköröket, amelyek részben szabályozási jellegűek.
Az Általános Tanács az Igazgatótanács elnökéből és alelnökéből, valamint az Európai Unió minden jegybankjának irányítója tagja attól függetlenül, hogy ezek az országok bevezették-e az eurót vagy sem. Tanácsadó és koordináló szerepe van abban, hogy az euró-zónában hozott döntésekhez kapcsolja azokat a tagországokat, amelyek még nem vesznek rész a gazdasági és pénzügy unióban. Az Igazgatóság többi tagja, az EU Tanácsának elnöke és az Európai Bizottság egy tagja is jelen lehet az üléseken, csak nem rendelkeznek szavazati joggal. Az Általános Tanács egy átmeneti szerv, mely csak addig működik, amíg az összes EU-tagország be nem vezeti a közös valutát. Legfontosabb feladata a konvergencia jelentések értékelése, amelynek keretén belül figyelemmel kísérik azon tagországok felzárkózását az eurózónához, akik még nem vezették be az eurót.
Az Általános Tanács közreműködik
- az EKB tanácsadói feladatainak ellátásában;
- statisztikai adatok gyűjtésében;
- az EKB éves jelentéseinek elkészítésében;
- a nemzeti központi bankok (NKB-k) által végzett műveletek könyvvitelének és jelentéstételének egységesítéséhez szükséges szabályok megállapításában;
- az EKB tőkejegyzési kulcsának megállapításához szükséges, a Szerződésben már előírtakon kívüli egyéb intézkedések meghozatalában;
- az EKB személyzete alkalmazási feltételeinek megállapításában; és
- a végleges árfolyamrögzítés előkészítésében azon tagállamok valutái esetében, amelyek az euróval szemben eltéréssel rendelkeznek.
4. Az euró
Az euró az EU közös valutája. Bevezetéséről szóló döntést az EU-tagországok képviselői 1992 februárjában írták alá Maastrichtban. A közös pénz nevéről az Európai Tanács döntött még 1995-ben madridi ülésén. 1999. január 1-jén bevezették az eurót, igaz csak mint bankszámlapénz funkcionált, s ezzel kezdetét vette a Gazdasági és Monetáris Unió harmadik szakasza. Ebben a szakaszában az euró még fizikailag nem létezett. Készpénzként 2002. január 1-jén került forgalomba, amikor is 12 ország hivatalos fizetőeszközévé vált. Az EU-tagországok közül nem mindenki döntött az euró bevezetése mellet, kimaradt tehát az Egyesült Királyság, Dánia és Svédország. Ők még dönthettek az euró bevezetéséről, de az újonnan csatlakozott országoknak nincs meg ez a kompetenciájuk. A konvergencia kritériumoknak való megfelelést követően kötelezően be kell vezetniük a közös valutát.
A bankjegyek és érmék bevezetését követően február 28-ig kellett lebonyolítani a cserét. Tehát az átállási idő alatt mind a kétféle készpénz forgalomban volt, melynek következtében jelentős többletköltségek és kényelmetlenségek hárultak a kereskedelemre. Ezen többletköltségek abból adódtak, hogy a valuták párhuzamos használata során kettős árjelzést kellett alkalmazniuk az árak összehasonlítása, valamint a tájékoztatás miatt. Az Európai Bizottság rögzítette azokat a módszereket és eljárásokat, amelyek a fogyasztók érdekvédelmét biztosította a kettős árjelzés alkalmazása során. Továbbá tartalmazták azon szabályokat is, hogy használniuk kellett az átváltási kulcsokat a magadott módszer alapján. Fontosnak tartották a kereskedők részéről továbbá, hogy informálja vásárlóit arról, hogy elfogadja-e az eurót, mint fizetési eszközt. A valuták együttes feltüntetése nemcsak az árakra vonatkoztak, hanem minden tranzakcióra, számlakivonatra és blokkra.
Ugyanakkor az egységes pénzügyi térség megvalósulása maga után vonta azt az igényt, hogy a határokon átívelő pénzügyi tranzakciók ne legyenek sem időigényesebbek, sem pedig drágábbak, mint belföldön. A közös valutára való áttérés igaz leegyszerűsíti a bakközi tranzakciókat, másrészt viszont technológiai változást igényel.
Árfolyamok és átváltási kulcsok
Az Európai Unió Tanácsa 1998. december 31-én állapította meg az átváltási arányokat az euró és a nemzeti valuták között. 1999 elejétől megszűnt más országok pénzei (dollár, svájci frank) és a nemzeti valuták közötti devizapiaci árfolyamjegyzés, s helyükbe az euró lépett. Az átváltási arányok meghatározása során rögzítették az euró külső valutákkal szembeni árfolyamát. Az átváltási arányokat hat számjegyű számmal fejezik ki mindig az euróhoz viszonyítva. Az euró és az ECU közötti átváltási arány 1:1.
A nemzeti valutákban megadott árak átszámításának módját szabályok rögzítik, s a már említett átváltási arányt kell alkalmazni, majd a kapott eredményt két tizedes jegy pontosságig lehet kerekíteni.
Átváltási (konverziós) költségek
Az Európai Bizottság ajánlást fogadott el az EU területén az euróra konvertáláskor felszámított banki költségekre vonatkozóan, s ez tartalmaz egy magatartási kódexet is, melynek egy részét a Bizottság kötelezően betartandónak tekinti, míg másik részének alkalmazását csak javasolja.
A kötelezően betartandó rendelkezések:
- a beérkező átutalások konvertálása nemzeti valutáról euróra és viszont legyen költségmentes az átmeneti időszakban,
- a nemzeti valutában vezetett számlák konvertálása euróra legyen költségmentes az átmeneti időszak végén,
- az euróban denominált banki szolgáltatásokra ugyanazokat a jutalékokat lehet csak felszámolni, mint a nemzeti valutában denominált ugyanazon szolgáltatásra.
Milyen előnyökkel rendelkezik az euró?
Az eurót bevezető országok tapasztalatai alapján elmondható, hogy a közös valutának számos előnye van. Ezek a következők lehetnek:
- Az euró és a nemzeti valuták közötti átváltási arányok rögzítésével megszűntek az árfolyam-ingadozások és az átváltásból eredő kockázatok az euró övezeten belül. Ezáltal tervezhetőbbé válnak a beruházások a kereskedelemben, valamint nagyobb biztonságot jelent az üzleti tervezésben.
- A tranzakciós és információs költségek mérséklődtek.
- Az egységes piacon a pénzügyi verseny hatására a fogyasztók a pénzügyi szolgáltatások minőségének javulására és kedvezőbb áralakulására számíthatnak.
- Az árak közvetlenül összehasonlíthatóvá válnak, megnő a piac áttekinthetősége.
- A belső piac hatékonyabban tud működni.
- Nemzeti valuták piacához képest az egységes valuta- és tőkepiac nagyobb lesz, ami a nemzeti valuták átlagánál alacsonyabb reálkamatlábakat eredményezhet.
- Az árfolyamkockázat megszűnése következtében az euró-övezet országain belüli befektetési kockázatok csökkennek, a befektetési lehetőségek összehasonlítóbbak és a hitelminősítés szerepe megnő.
- Az értékpapír-kibocsátók számára a szélesebb elhelyezési lehetőségek és a kibocsátások szervezésével foglalkozó intézmények közötti verseny éleződése a felárak és jutalékok csökkenéséhez vezethet.
- Az euró a résztvevők körében növeli az elszámolási kapcsolatok biztonságát, stabil regionális valutaövezet alakulhat ki, ami a kereskedelem fellendítéséhez is hozzájárul.
Az euróval járó kockázatok
Mint mindennek, az eurónak is megvannak a maga hátrányai. Ilyenek lehetnek például:
- Nem megfelelő betartása a stabilitási kritériumoknak, valamint a heterogén résztvevők és a divergáló pénzügyi politikák esetén emelkedhet az euró kamatlába. Ezáltal a nemzetközi pénzpiaci összehasonlításban a drága euró fékezheti a beruházásokat és a növekedést.
- A résztvevők körében kedvezőtlen pénzügyi stabilitás és egyensúlyhiányok az euró leértékeléséhez vezethetnek (főleg a dollárhoz és a jenhez képest).
- Az eurót bevezető országok körében adódó gazdasági, pénzügyi, információs problémák az euróval szemben bizalmatlansághoz vezetnek, ami a gazdaság szereplőinek körében az euró elutasításával járhat (például megtakarításaikat svájci frankban vagy dollárban tartják).
- Egyes EU-országok nagymérvű eladósodása miatt nagyarányú pénzügyi transzferekre lehet szükség, ami a kohézió ellen hat, s emiatt csökkentheti az euró stabilitását.
Hogyan gondoskodik az EU arról, hogy a közös valuta stabil maradhasson?
A tagországok gazdaságpolitikáikat a gazdaságpolitikai koordinációs mechanizmus keretében egyeztetik, s ennek tükrében felügyeli a monetáris politikát az Európai Központi Bank. Az ún. Stabilitási és növekedési paktum alapján van mód azon országok szankcionálására, amelyek lazítanak a költségvetési pozíciójukon. Ez garanciát adhat arra, hogy az országok együttműködjenek a gazdaságpolitika terén a stabilitást szem előtt tartva.
5. Magyarország és az euró
Magyarország EU-hoz való csatlakozásának feltételeit az Európai Tanács koppenhágai ülésén rögzítették. Ennek értelmében a Gazdasági és Monetáris Unió kritériumainak teljesítése nem feltétele az EU-tagságnak a csatlakozás időpontjában, azonban el kell fogadnia annak célkitűzéseit, s minél előbb meg kell felelni a konvergencia-kritériumoknak. Ugyanis Magyarország európai uniós csatlakozásával kötelezettséget vállalt az euró mielőbbi bevezetésére, ezért az ország 2004. május 1-i EU-csatlakozása óta még hangsúlyosabb téma a csatlakozás dátuma és az ország oda vezető útja. Magyarország gazdaságpolitikai célja ezért az euró-övezettel való gazdasági konvergencia elérése kell hogy legyen. Egyrészt mert feltétele az ország részvételének hosszabb távon az európai integrációban, másrészt mert a versenyképesség és a gazdasági jólét színvonala meg kell közelítse a fejlett országokét.
Mikor vezetik be Magyarországon az eurót?
Az EU-csatlakozás pillanatában Magyarország automatikusan a Gazdasági és Pénzügyi Unió tagjává is vált, de a közös valuta bevezetése alól felmentést kapott mindaddig, amíg nem teljesíti a konvergencia kritériumokat. A valutaárfolyam stabilitására vonatkozó feltétel szerint minimum két évig kell részt venni az uniós árfolyam-mechanizmusban, azaz ez idő alatt a forint leértékelését el kell kerülni. Az eurót még be nem vezetett országoknak minden évben be kell nyújtania konvergencia-programját az Európai Tanács és az Európai Bizottság részére. Ezen keresztül követik figyelemmel egy-egy tagállam minden olyan irányú költségvetési- és gazdasági-politikáját, mely közelebb viszi az euróövezethez való csatlakozáshoz.
Magyarországon az euró bevezetésének céldátumát az Európai Bizottságnak benyújtott ún. konvergencia-program nem tartalmazza. Gyurcsány Ferenc legutóbbi nyilatkozata szerint Magyarországon 2010 és 2015 között lehet euró.
Korábban a jegybank 2007, 2008-ra, de legkésőbb 2010-re tervezte az euró bevezetését. Ma már tudjuk, hogy erre nincs nagyon reális esélye az országnak. A kormány által kidolgozott konvergencia program nem megoldás az égető problémákra, sőt inkább rontja a vállalatok versenyképességét, növeli az adóterheket, de ezzel szemben nem szélesíti az adóbázist, miközben csökkenti a gazdaság teljesítőképességét, a gazdaság bővülését. A kormány új adónemek bevezetését, illetve az emelkedő járulékokat a konvergencia-programmal indokolta.
A konvergencia kritériumok alakulása Magyarországon:
- 1. Árstabilitás – a 2007-2008-as kormány megszorításoknak köszönhetően az infláció márciusban elérte a 9%-ot. Ez annak köszönhető, hogy az élelmiszerek 12,1%-kal az élelmiszerek, a háztartási energia 32,9%-kal drágult. Az infláció alakulása azonban bizonytalan, mivel drágulni fognak a tömegközlekedési tarfiák májusban, a benzin ára növekedhet, stb.
- 2. Kamatpolitika –
- 3. Árfolyam-politika – A forint árfolyamát 2000. január 1-től az euróhoz kötötték, majd ± 15 %-os lebegési sávot alakítottak ki.
- 4. Költségvetési-politika – A kormányzati szektor hiánya 2006-ban 2 163,8 milliárd Ft volt, ami a GDP 9,2%-a, a kormányzati szektor adóssága pedig 2006. végén elérte a 15 557,8 milliárd Ft-ot, ami a GDP 66%-a.
Tehát a fentiek alapján én nem látok reális esélyt arra, hogy akár 2014-ben legyen euró Magyarországon. Ahhoz a kormánynak gyökeresen változtatnia kellene gazdasági politikáján, visszafogni költségvetését, stb. Mivel az elmúlt években folytatott, rosszul irányított gazdaságpolitika és a rossz államigazgatás kezdi tönkretenni a magyar gazdaságot. A jegybank elnöke szerint stagfláció felé halad a magyar gazdaság, vagyis a stagnáló gazdaság párosul erősödő inflációval.
6. Szlovákia és az euró
Szlovákiában az elemzők szerinte 64%-ra nőtt az esélye annak, hogy 2009-ben megvalósulhat az euró bevezetése. Ez köszönhető GDP gyors növekedésének, a korona erősödésének, az olajárak csökkenésének. Az esély növekedése leginkább az infláció javulásának köszönhető, valamint a kormányzati kiadások GDP 3%-ra való szorításának. 2006 végére még nem sikerült teljesen teljesítenie az összes kritériumot, azonban a szlovák gazdaság reálisa 2007-ben meg tud felelni minden feltételnek. Kezdenek megmutatkozni a reformok pozitív eredményei, leginkább az államadóságban és a vállalkozói környezetben. A külföldi befektetők számára egyre attraktívabbá válik a szlovák gazdaság a befektetéseik számára.
A gazdasági növekedés tanúskodik arról, hogy a gazdaság egyre versenyképesebb, melynek révén megfelelő körülmények vannak a reformok befejezéséhez, valamint a kritériumok teljesítéséhez.
A konvergencia-kritériumok alakulása Szlovákiában:
1. Árstabilitás – Az infláció várható értéke 2007-ben 2,5%.
2. Kamatpolitika – Az előrejelzések alapján a kamatpolitika alakulása 2007-ben nem fog eltérni az EU átlagtól, s a következő években sem fogja veszélyeztetni a kritérium teljesülését. A 12 hónap átlaga valószínűleg 5,7%-es lesz, miközben a 7,6%-os szintet nem szabad túllépnie.
3. Árfolyam-politika – 2005. november 28-tól a szlovák korona ± 15 %-os sávban rögzítve van az euróhoz.
4. Költségvetési-politika – Az államháztartás folyó deficitje 3%-os volt 2006 végén, s az államadósság igaz növekvő tendenciát mutat, de így is csak 45,4% körüli szintet várnak 2007-ben.
Az OECD ugyanakkor figyelmeztette Szlovákiát arra, hogy ügyeljen az inflációs nyomás féken tartására. Az elemzők szerint az év közepére elérhető cél az inflációs kritérium teljesítése, így a jegybank a túl erős korona problémájával foglalkozhat.
7. Befejezés
Mindenképp komoly erőfeszítéseket kell tennie mindkét országnak annak érdekében, hogy a jövőben be tudja, vagy meg tudja tartani az elért eredményeket, s megakadályozza azok romlását.
Forrásjegyzék: www.eurohirek.hu, www.euractiv.hu
www.euvonal.hu, www.fn.hu, www.hirado.hu, www.hírtv.hu, www.piacesprofit.hu, www.mnb.hu, www.nbs.sk, www.wikipedia.hu, www.tvojepeniaze.sk
