Szlovákiában tíz éve győzött a Mečiar-ellenes koalíció, de a két éve kormányzó nacionalista kormány miatt a hangulat ismét a kilencvenes éveket idézi. Megregulázott magyar nyelvű oktatás, személyeskedő támadások, megfáradt magyar reakciók, érdektelen Európai Unió. Ám Robert Fico pártja ismét az európai szociáldemokraták tagja lehet.
Ján Slota, a Szlovák Nemzeti Párt elnöke szorgalmasan állítgatja kettős keresztjeit országa határainál, megannyi ellenségtől féltve a szlovák nemzetet. Nemrég még államalapító királyunkat gyalázta, és papagájnak látta a turulmadarat, s most már a „mongol” magyaroktól óvja hazáját. Göncz Kinga magyar külügyminiszter közben személyesen tapasztalhatta meg, milyen érzés alaptalanul nácigyanúba keveredni: a nemzetiek vezetője Hitlerhez hasonlította a tárcavezetőt, akinek korábban csupán „kócos” frizuráját tette szóvá.
A szlovák-magyar viszonyt nem csak Slota kiszólásai terhelik. A szlovák kormány, melyben a nacionalisták birtokolják az oktatásügyet, legutóbb a magyar nyelvű iskolák ellen intézett támadást. Ellehetetlenítési kísérletek korábban is voltak: a nemzetiek a magyar oktatás felszámolását is kilátásba helyezték, a komáromi egyetemet pedig adminisztratív és pénzügyi eszközökkel próbálták felszámolni. A kormány azonban eddig legalább a két ország közti alapszerződésben lefektetett elvekhez tartotta magát, noha állítólag az uniós pályázati pénzekből „véletlenül” rendre kevesebb jut a magyar nyelvű tanintézményekhez, és a magyar nyelvű órák száma is csökken.
A legújabb kormányzati javaslat lényege, hogy a magyar tankönyvekben szlovákul kellene megadni a földrajzi neveket. Mindezt váratlan diplomáciai ajtócsapkodás követte. Az eddig feltűnően udvarias magyar külügyminisztérium október 2-án berendelte Szlovákia budapesti nagykövetét, Juraj Migašt, akitől az eldurvult szlovák közbeszéd okairól, és különösen a magyar nyelvű oktatás akadályozására kért magyarázatot. Másnap hasonlóan cselekedtek a pozsonyi kollégák is. Ők a magyar fél szlovák belügyekbe való beavatkozását panaszolták fel, és Slota kijelentéseiben csak a formát, de nem a tartalmat kifogásolták. „Mindennemű személyre szóló támadástól elhatárolódom, de a dolgok lényege, hogy a magyar külügyminiszter aszszony ultimátumot intézett Szlovákiához” – kommentálta koalíciós partnerének magyarellenes szavait Robert Fico kormányfő.
A szlovák stratégia világos. Míg otthon Ján Slota nacionalistái kulcspozíciókban, így az oktatásügyben és a régiófejlesztés területén tesznek keresztbe a tízszázalékos magyar kisebbségnek, addig kifelé, Slota magyar hangjaként, Ján Kubiš külügyminiszter próbálja legalább enyhíteni a károkat. A szlovák belpolitika alakulására azonban vajmi kevés hatást gyakorolnak a békülékenyebb külügyminiszteri megnyilvánulások. Brüsszel irányába pedig Robert Fico „szociáldemokratái” bagatellizálják a Szlovák Nemzeti Párt szerepét. Mindebben segítségükre vannak az európai szocialisták. Ők ugyan 2006-ban – a Slotával kötött koalíció miatt – felfüggesztették a kormányfő pártja, a Smer tagságát az Európai Szocialisták Pártjában, ám idén ideiglenesen visszafogadták a szlovák „szocdemeket”.
Januárban Fazakas Szabolcs, az Európai Parlament magyar szocialista tagja is úgy találta, hogy a Smer „az európai szocialisták számára elfogadható irányt képvisel”, egyben szorgalmazta a teljes jogú tagság visszaállítását. Két éve, amikor Robert Fico pártja a Szlovák Nemzeti Párttal lépett koalícióra, még a magyar diplomácia is derűlátó volt. Európa kormányai szintén alig tiltakoztak, s megelőlegezték Pozsonynak azt a bizalmat, amit viszont 1999-ben – a múlt héten autóbalesetben elhunyt radikális jobboldali Jörg Haider fellépése miatt – megtagadtak az akkori osztrák kormánytól.
Mintha sem Fico, sem Slota előéletét nem ismerte volna az európai közvélemény. Hiába nevezte Ján Slota már kormánypárti politikusként tömeggyilkosnak Kossuth Lajost, Göncz Kinga látványosan bizakodott. Polgár Viktor, a külügyi tárca szóvivője egyenesen úgy nyilatkozott ekkoriban, hogy nem érdemes Slota „médiamunkásságának” minden elemével foglalkozni. Hannes Swoboda is csak idén szeptemberben kezdett vizsgálódni az Európai Szocialisták Pártja (ESZP) megbízottjaként Pozsonyban, Budapesten és Pilisszentivánon, miközben már az ESZP februárban visszavonta a Smer felfüggesztését. Az osztrák politikus ráadásul mindvégig általánosítani próbálta a Slota-jelenséget, mondván, „Slota-félék Ausztriában és Magyarországon is vannak”.
Ezzel szemben sem az osztrák, sem a magyar szélsőjobboldal nem tölt be kormányzati pozíciókat, és – leszámítva Jörg Haider néhány szlovénellenes gesztusát – a szélsőjobb gyűlölete sehol sem irányul ilyen erősen egy szomszédos ország ellen. Az európai szocialisták pedig, akik hajdanán éllovasai voltak az Ausztria elleni kampánynak, csak enyhe kritikákkal illetik Ján Slota kirohanásait. Pedig ha az Európai Szocialisták Pártja következetes lenne, nem felfüggesztenie, majd visszaállítania, hanem megszüntetnie kellett volna Ficóék párttagságát, akik a Haidernél jóval veszélyesebb nemzetiekkel kötöttek koalíciót. Ez esetben azonban az európai baloldal elvesztené szlovákiai jelenlétét, amely Lengyelországban vagy a Baltikumban egyébként is gyenge lábakon áll, a bécsi parlamentben pedig a szociáldemokraták nemegyszer együtt voksoltak a radikális jobboldallal.
Ilyen körülmények között a magyar kormánypárt nehezen tudja hitelesen bírálni a szlovák kormánypolitikát, amely ráadásul gazdaságilag eredményesebb, mint a budapesti. Robert Fico így az egyik legsikeresebb kelet-európai tagállam immár szociáldemokrata miniszterelnökeként hagyhatja figyelmen kívül Budapest és a szlovákiai magyarok vékonyodó hangját.
Heti Válasz
