A 2016-os tavaszi parlamenti képviselőválasztás előtt, sőt még a választás éjszakáján, de talán március 7-én (hétfőn) délelőtt a brüsszeli európai uniós csúcsértekezlet előtt sem volt kizárható, hogy Bugár Béla szedett-vedett pártja koalícióba lép a jelenlegi kormányfő pártjával, hiszen az lett a győztes.
Csak azután vált egyértelművé, hogy elutasítja ezt, amikor véglegesen kiderült, hogy Robert Fico a Visegrádi Négyek egyikeként tartja magát a visegrádi országok kormányfői között született megegyezéshez a migrációs válság kezelésének ügyében. Hétfő este Orbán Viktor megvétózta a Törökországgal kötendő megállapodástervezetet, miszerint az Európába behatolt migránsok közül visszatoloncoltakért Törökország ugyanannyi „válogatott” migránst adna. Orbán vétójával sokan egyetértettek, a legsebezhetőbbek egyike, éppen Fico volt, hiszen új kormányt kell/kellene alakítania.
Elképzelem, micsoda világhálós és egyéb nyomás nehezedett a balliberális és globalista érdekkörökből a parlamentbe bejutott szlovákiai pártokra, hogy szóba se álljanak Ficóval. Befellegzett neki, mint 2008-ban Mečiarnak. A vezérfonala ennek az üzenetnek az, hogy mindenkinek befellegzett, aki önálló utat akar járni!?
Nehogy valaki félreértse, nem Robert Ficóról van szó. Azoknak az európaiaknak Kotleba is megfelelne, még ha a magyarokat gyűjtőtáborokba is zárná, csak egy követ fújjon velük. Hiszen egy fél évtizedig Hitler is elfogadható volt számukra, 1938. szeptember végén leültek vele tárgyalni Münchenben és éppen az általuk szült gyermeket, Csehszlovákiát hagyták cserben. Nehogy félreértse valaki, nem Csehszlovákiáért bánkódom, hanem a jellemtelen politikai magatartás háborít fel.
A megdöbbentő az, hogy míg a választást követő vasárnapon és hétfőn délelőtt még rajzolódott két valós esélye a kormányalakításnak, némi megalkuvással, kedden az európai csúcs után ez szertefoszlott. Ami nem azt jelenti, hogy Szlovákiának rendíthetetlen kormánya alakul, hanem csupán azt: külső nyomásra el kell buknia, el kell buktatni azt, aki önálló utat akar járni.
Ha ebben közreműködik a Most-Híd, árulóvá válik. Mert ha igaz, amit Bugár kijelentett, hogy számukra, pártja számára fontos Szlovákia, akkor fontos kell, hogy legyen Európa is. De hogyan lehet ezt elhinni, ha az európai értékek megbontására a globalista politika által szervezett migrációs támadásban nem az európai identitás védelmében áll ki. Az ő esetében azt is ki kell hangsúlyozni, hogy valamikor ministránsfiú volt, kereszténydemokratának mondta magát egy időben, amíg a titkos szolgálat ezt tanácsolta neki, igaz, akkor sem tudta, hogy a keresztény és a protestáns ugyanazt a hitet jelenti. Most már maga sem tudja, hogy micsoda. Most is felhasználják őt, mint már sokszor, 1990 óta. Valójában nem Fico politikai helyzetének gyengítéséről van szó, ez csak másodlagos, hiszen Fico semmiben sem tér el a Versailles-i politikai vonaltól, hanem Orbán Viktor kinyírása a tét. Hajrá Bugár, ez az egyik feladatod. Eddig még nem tudtál róla – hát most tudd meg!
A szlovákiai kormányalakítás azonban napirendre tűz egy másik feladatot is. Nem mindegy, milyen politikai egyezség szerint jön létre a kormány. Lehet, hogy a „Most és mindörökkön örökké Híd” úgy hisz az öröklétben, hogy figyelmen kívül hagyja a földi életet. De az öröklétet is csak a napi helytállással lehet megalapozni. Mi lesz az iskolákkal, az iskoláinkkal. Csak úgy lehet belépni most egy kormánykoalícióba, ha a 2016. szeptemberétől végrehajtandó rendelkezéseket azonnal törlik. Ha végrehajtják, a magyar iskoláknak egyharmada megszűnik. De sok szlovák iskolát is sújt, és az érintettek ugyanúgy el lesznek keseredve, mint a magyarok. Csakhogy ők ebből felépülnek, a magyarok pedig belerokkannak.
Hát legyen ez is a kormánykoalícióban való részvételnek a feltétele. Ez nem vagy-vagy kérdés. Mindkettő alapvető és nem felcserélhető.
Duray Miklós, Felvidék.ma
