A kassai tematikus barangolások keretében mindig kimagasló népszerűségnek örvend a zsidó Kassa, amely két részből áll. Szombaton, július 2-án azokat a helyeket keressük föl, melyekkel nem sértjük vallási előírásaikat. Vasárnap, július 3-án pedig azokat, amelyek előző napon zárva tartottak az ünnep miatt.
Kassán az első zsidók 1840 után telepedtek le. A város lakosságának nagyjából 16%-át alkották. 1944-ben deportálták őket és ezzel lényegében pontot tettek kassai jelenlétükre. Ezzel is csökkentették a város magyar lakosságát. Ez a nagyjából 12 ezer ember mindmáig hiányzik.
A Forgács-palota előtt találkozunk (Fő u. 10), amely ma az Állami Tudományos Könyvtár otthona. Rajta emléktábla, amely a holokauszt áldozatainak állít emléket, s egyben Vrancsik Istvánnak és Gaskó Miklósnak. A nácik által megszállt Magyarország zsidóságát e városon át szállították a szintén megszállt Lengyelországba. E két ember érdeme, hogy a városon áthaladó szerelvényeken szállított áldozatok létszámát feljegyezték, és megőrizték az utókor számára.
A mellette álló klasszicista sarokházban, a Szentimrey-ház (Fő u. 12.) északi részében Róth Miksa Emánuel (1814–1885) fényképész nyitotta meg műtermét (1854–1871), aki a városról és házáról készítette első fényképeit. A második világháború végén a náci biztonsági szolgálat, Sicherheitsdienst székhelye lett.
A Szirmay-házat (Fő u. 16.) 1891-ben Stern Lajos (1852–1922) szerezte meg. 1950-ben, amikor az épületet átalakították, a pincében elásott arany ékszereket és órákat találtak a munkások. A Stern-család rejthette el, mielőtt deportálták őket. Így kapta a benne működő étterem és borozó, majd a magánkézbe került panzió az Aranydukát (Zlatý dukát) nevet.
Ha most dél felé fordulunk, a Nyolcemeletes mellett haladunk el, amely Skuteczky Sándor tervei alapján épült. A neves festőművész, Skuteczky Döme fia a Szlovák Nemzeti Felkelés idejében veszítette életét családjával együtt.
Miután az egykori Erzsébet térhez érünk, bal oldalra tekintve magas lakóházakat látunk. Ezek helyén állt az egykori gettó, melyet azonban a nácik rövid időn belül felszámoltak, mert a két téglagyár területére telepítették át a zsidókat. A régi házak már nem állnak, a terület utcái közül csak kettőnek a nyomvonala maradt meg. Itt állt az Akácfa, Arany, Csányi, Dárda, Harmat utca, a Honvédek útja, Jaross Andor, Konrády Lajos, Luzsénszky utca, Malom tér, Nádor, Pataky Tibor, Pogány, Rimanóczy, Szegényház, Székgyár, Spirko Ágoston, Vas és Zrínyi utca.
A Fő utca déli vége áldozatul esett a meggondolatlan várostervezésnek. A ma már nem álló Schalkház-szállóban (1873–1964) született Salkaházi Sára (1899–1944) szociális nővér, akit a nyilasok végeztek ki Budapesten embermentő tevékenységéért. Ezért boldoggá avatták.
Ha elindulunk az egykori Szent István körúton, eljutunk a Štúr u. 10-es számú házhoz, amely a Német Birodalom konzulátusának épülete volt, és ahol 1945 előtt Joseph Matuschka konzul székelt.
A Rákóczi utcai zsinagóga ma a Művészetek Háza. A Rákóczi körúti neológ zsinagógát a budapesti Kozma Lajos (1884–1948) építészmérnök, iparművész, grafikus tervezte, aki korszerű, egyben nemzeti építőművészetet törekedett megvalósítani, és a Bárkány-testvérek kivitelezték 1926–1927-ben. Eredeti ablakai ma a prágai Zsidó Múzeumban tekinthetők meg. A Művészetek Háza jelenleg a Kassai Állami Filharmónia otthona. Tőle balra állt a mór stílusú neológ zsinagóga, melyet Répászky Mihály épített 1866–ban. Ez volt a város legrégebbi zsinagógája. A világháború után raktárként használták, 1958-ban lebontották.
A Művészetek Háza belső terének megtekintése után a hozzáépített zsidó iskolába látogatunk el, ahol most a pozsonyi Közgazdasági Egyetem Üzemgazdasági Kara működik. Egykor a magyar alapiskola otthona volt.
Ezután tovább haladunk a Frangepán (Tajovského) utcába. A 4. sz. ház 1913-ban szabadkőműves páholynak épült. Az épületet Sipos Béla (1888–1969) építész tervezte és Kozák János (1866–1925) kivitelezte. Homlokzatának felső részét Mózes stilizált kőtáblái díszítik. 1938 után a páholy működését betiltották, és 1941-ben Vitézi Székházzá alakították át vitéz Oelschläger-Őry Lajos (1896–1984) tervei alapján, amelyeket Váczy József (1902–1969) valósított meg. Az emeleti ablakok fölött a magyar címer díszítette a homlokzatot. Az néhány éve előkerült az épület tetőteréből.
A közeli Erzsébet utca 51. sz. telken Kannengieser Izsák szecessziós épületet emelt (1909; monogramja olvasható az erkélyen: IK). A családot a ferencesek mentették meg a világháború végén. A család egyik tagja, Kálmán Márta: Örökség (1982) című munkájában számol be kassai éveiről.
Az Erzsébet utcán számos zsidó személyiség lakott. A 32. sz. házban Letzter Simon Lázár (1840 – Kassa 1911), sikeres fényképész élt. Portréi kimagaslottak minőségükkel. 1877-ben, amikor az uralkodó Kassára látogatott, elkészítette Ferenc József portréját kromotípiai eljárással. Ez szolgált később mintaként az uralkodó hivatalos portréinak elkészítésénél.
A Három Rózsához című vendégfogadó (26. sz. 1834), vagy Széman-ház neobarokk épület (1900). A monogram J. S. (Szeman József) jelzi a ház egykori tulajdonosát. Ez a ház Horovitz Lipót (1839–1917) fiatalkori lakhelye. Benczúr mellett a múlt század utolsó évtizedeinek legjelentékenyebb magyar arcképfestője régi zsidó családból származott, amelyből sok híres ember, rabbi, író került ki. Varsóban a lengyel arisztokrácia legkeresettebb piktora lett. 1893-ban Bécsben az udvar és az előkelő körök arcképfestője. I. Ferenc Józsefet háromszor festette meg. Külföldi és magyar kiválóságokat ábrázoló arcképek sora dicséri művészetét (Arany János, Jókai Mór, Görgey Artúr, Pulszky Ferenc, Tisza Kálmán, Trefort Ágoston).
A Dómmal szemben a Kassai Takarékpénztár (1844) működött (Szatmáry, ma Erzsébet u. 2). Slachta Margit (1884–1974) lengyel eredetű nemesi család sarja apácaként a magyar parlament első női képviselője lett. Ez a szülőháza. Margit embermentő munkája a második világháború alatt kimagasló volt. Az ő érdeme volt a Kamenyec–Podolszkij-i deportálások leállítása. Margit interveniált az üldözöttek érdekében a Tiso-féle Szlovákiában is. Világosan látta, a nácizmus és kommunizmus között nincs különbség. A Szabad Európa Rádióban Nemes Borbála néven szerepelt.
A 40. sz. ház előtt látható a Forgács-kapu maradványa, illetve vizes árkának részlete. Bemegyünk a 38. sz. ház udvarába, ahová a Burekas kóser éttermen keresztül jutunk be (Várkapu u. 58.), a ház a várfal árkában áll, ezért udvara sokkal alacsonyabb szinten fekszik az utcaitól.
Innen a Domonkosok terére megyünk, ahol a domonkos-rendi Nagy Boldogasszony-templom áll. A szentély alatt elfalazott kriptában (1705) a második világháború végén a domonkosok több mint 20 embert rejtegettek: Rácz Olivér (1918–1997) írót, Štefan Kaifer (1909–2002) ügyvédet – aki 1945 után a város élén állt –, Kis Bélát és Sebestyén nevű fiát, Szenes Edét és fiát Jánost, Herczogot, a kommunista ifj. Jaschko Gézát, František Zámborskýt és másokat.
A Malom u. 17. sz. ház 1929-ben Moskovics Fülöp zsidó vendéglősé lett (a kapun olvasható az FM monogram). Kitűnő tokajit és pilseni sört lehetett itt inni. A friss füstölt árut a prágai Chmel cégtől repülővel szállították. Moskovics családjával együtt koncentrációs táborban pusztult el.
A következő napon, vasárnap szintén a Forgács-palota elől indulunk. Most a város keleti részén található zsidó emlékeket látogatjuk meg.
A Halmi-udvar (Fő u. 21.) 1910-ben e család birtokába került. Udvarán a földön mindmáig látható a felirat: Halmi Udvar. Az épületben működött Letzter Simon (1840–1911) fényképész, akivel már az előző napi séta alkalmával megismerkedtünk. Csak egy kirakata maradt meg a ház hátsó lépcsőházában feliratával együtt. Ezt természetesen megnézzük.
A Fekete Sas (Fő u. 25.) vendégfogadónak épült. 1782-ben fejezték be. Ebben az épületben működött az első kóser kifőzde.
Majd átmenve a Fő u. 11. sz. átjáróházon és a Harang utcai zsinagógához érünk, amely 1881-ben épült, később még négyszer alakították át. 1883-ban szentelték föl. Homlokzata historizáló stílusban készült (tervezője Novák József). Később Balogh János (1862–1923) építész bővítette, ekkor nyerte el mai formáját. Belső terét öntöttvas oszlopokon nyugvó empórák tagolják. Keleti falát mizráh díszítette. Ez a Kelő Nap, illetve Jeruzsálem, tehát az imádság iránya. Kívülről már rendbe hozták, belső gyönyörű festésének restaurálása még hátra van. Belsejét és mennyezetét geometrikus, növénymintás ornamentális díszítéssel látták el. Megmaradtak az öntöttvas csillárok, a fémből készült perselyek, a lavabok (kijor, rituális kézmosásra szolgál).
Mellette áll az imaterem, melyet 1904-ben építettek. 1993-ban újították föl. Itt tartják szertartásaikat. Nem messze tőle található a rabbi lakása, a kóser konyha és a mikve, a rituális fürdő, melyet 1850 körül építettek, a Fő utcáról elvezetett Csermely-patak vizét hasznosítva.
Az udvaron áll a szukkot (sátrak). A sátoros ünnepkor épített ünnepi sátorról van szó. A pusztai vándorlást sátorban kellett ünnepelni, és ezt a szokást Hosszú Ferenc: Hegytetőn három fenyő című regényének második kötetében, mely Kassáról szól, megörökítette.
Továbbhaladva, a Balassa Zsuzsanna (Krmanova) utca 5 sz. alatt az egykori haszid gettó területét láthatjuk. 1914–1918 között a Kárpátok északi oldaláról haszid zsidók költöztek be a városba. A haszid újkori jámbor zsidó mozgalom az ortodoxia agyonszabályozott, kiüresedéssel fenyegető hitéletre reagált. A kassaiaktól eltérően, akik németül vagy magyarul beszéltek, ezek a jiddist használták és öltözködésükben is elütöttek a többiektől: kaftánt hordtak és filcből készült kalapot (strejmelt) viseltek. A nem-zsidóktól elzárkóztak. 1918-ban hivatalosan is elismert imaegyesületet hoztak létre. A zsinagóga (1920–1922) körül egy egész zsidó negyedet létesítettek. Az épületet az 50-es években átalakították a kassai Műszaki és Kísérleti Intézet részére olyannyira, hogy elveszítette eredeti jellegét.
Szinte szemben ezzel az épülettel laktak Kertészék. Az asszony Márai Sándor sógornője volt. A sógorával folytatott levelezést haláluk után megsemmisítették.
Innen pár lépésnyire található a Kazinczy utcai ortodox zsinagóga és iskola, mely 1926–1927-ben épült az egykori Maléter kertben, Oelschläger Lajos (1896–1984) és Boskó Géza Zoltán budapesti építőművész tervei alapján. Kabos Hugó emelte. A 25 x 35 m alapterületű orientális és modernista, ám zsidó elemeket is ötvöző épület több mint 800 ülőhellyel rendelkezik. Oromzatán héber felirat plasztikus fémbetűkből: „Boldogok, akiket kiválasztasz, és közeledbe engedsz, hogy udvaraidban lakozzanak. Hadd teljünk be házad javaival, templomod szentségével.” (Zsolt 65,5). Belső díszítése visszafogott. Egy kovácsoltvas csillár díszíti kettős Dávid-csillag formájában és a terem sarkaiban a Tórából és a Talmudból vett idézetek. Az üres tóraszekrény fölött héber felirat: „Tudd, hogy ki előtt állsz.”
Színes üvegablakain a zsidóság törzseit szimbolizáló motívumok. Keleti falán, balra a tóraszekrénytől (aron ha-kodes; ott tartják a tóratekercseket) a faborítás mögött magyar nyelvű, ceruzával írott feljegyzések abból az időszakból, amikor a zsidókat ebben a zsinagógában zsúfolták össze (1944). A terem közepén almemor (bima) áll. Itt olvassák föl a tóratekercseket. A zsinagógát padlófűtéssel látták el. Azt árkádos folyosó köti össze az iskolával, amelyet a Tóra oktatása céljából létesítettek.
Egy pillantást vetünk a közeli zsidó kaszinóra, melynek három bejárata fölött volt olvasható: Vendéglő, Társaskör, Kávéház. A Társaskört 1893-ban hozták létre és 1910-ben szecessziós palotát építettek számára. Később ebben az épületben működött évtizedekig a bábszínház.
Az egykori Malomárok Szent István-hídja mellett áll a Jakab-palota (Malom u. 30.), mely 1899-ben épült. A Jakab család birtokolta 1908-ig, vagy 1910-ig. Bárkány Hugó (?–1944) építész vásárolta meg, aki a második világháború vége előtt azt elcserélte. Auschwitzban pusztult el. Leánya, Pós Katalin (1930-2008) a rendszerváltás után vissza szerette volna szerezni az épületet, ám végül a pert elveszítette és annak tulajdonosa a város lett. Az asszony egykor a prágai Magyar Kultúra munkatársa volt. Pós Kertész Imre Nobel-díjas író regényét, a Hontalanságot fordította cseh nyelvre.
A szerző felvételei
