A napokban a magyar-osztrák-szlovák határ közelében fekvő Dunacsúny településen – mely 1947-ig Magyarországhoz tartozott és ahol 1972-ig csak magyar és horvát misék voltak – nagyszabású egyházi rendezvényre került sor.
A Szent Mihály-plébániatemplom vendége volt az itt éppen negyedszázada plébánosként működő Orosch János nagyszombati érsek. Az ünnepi bevonulás után Červený Marián helyi plébános üdvözölte az érsek urat.
Orosch érsek bevezetőjében dunacsúnyi emlékeit idézte. Emlékezetes számára, hogy annak idején, amikor egymást követte a magyar, szlovák és horvát nyelvű mise, előfordult, hogy szlovák helyett horvát, vagy magyar helyett horvát nyelven kezdte a szentmisét. Ekkor mindig figyelmeztették őt a hívek, hogy most horvát, vagy magyar szentmisét jöttünk hallgatni.
Felelevenítette a pásztorjátékokkal kapcsolatos emlékeit is, melyekhez élő kecskét hozott az egyik pásztorember. Külön köszöntötte Maász Johann kántor urat, aki immár 50 esztendeje kezdte kántori szolgálatait. Az evangélium olvasásában Suchanovský Štefan állandó diakónus működött közre.
Koncelebráltak még Jarábek Martin horvátjárfalui káplán és Ružička Ivan, Orosch érsek titkára. Az érsek homíliájában egy érdekes párhuzamot vont: emlékszik, amikor gyermekkorában a nagybátyja lovakat tartott, s reggelente, mielőtt igába vonta őket, egy-két kört futottak az udvarban, majd meghajoltak előtte. Utána szinte várták, hogy befogják őket az ekehúzáshoz. Majdnem ilyen a mi hitünk is, Krisztus-követésünk is – állapította meg –, ha nagy buzgalommal, lelkesedéssel követjük a krisztusi utat, tulajdonképpen Isten igájában járunk, mely megkönnyíti életünket, annak mindennapi terhével, bánatával és örömével együtt.
Említést tett az ilyenkor esedékes lelkiatyai áthelyezésekről. Hangsúlyozta, nekik, püspököknek sem könnyű dolog ez, de meg kell érteni, hogy egy pap sem végezhet évekig egyazon egyházközségben és leányegyházban plébániai munkát. Mint mindenütt, az egyházban is szükség van a változásokra, helyet, teret kell adni az újonnan felszentelt áldozópapoknak is.
Mint mondta, egy inkubátorban lévő csecsemőt keresztelt annak idején, s nagyon sokat imádkozott érte, hogy egészséges legyen, amit szinte reménytelennek hitt, ám az ima meghallgatásra talált. A kisbaba egészségesen cseperedett. Később egy alkalommal megszólította, hogy emlékszik-e arra, ahogy egykor őt keresztelte. Mint mondta, mérhetetlen nagy öröm volt számára ez a találkozás.
A továbbiakban hangsúlyozta, nagyon fontos, hogy Dunacsúnyban ezután is az anyanyelvükön dicsérjék az Urat az egyházközség tagjai.
Az áldozás után Marián plébános úr megköszönte a érsek úr értékes gondolatait, és a híveknek a részvételt.
Legközelebb a hónap 28. napján, hétfőn délután a kismartoni Zsifkovics Egyed püspök, Dunacsúny visszatérő vendége látogat az egyházközségbe és mutat be ünnepi szentmisét.
