Fotó: Riedl Regina

A Felvidéken két nagyobb kaliberű népművészeti fesztivál létezik, a gombaszögi és a zselízi, amely több mint félszázéves hagyományokra tekinthet vissza. Az utóbbi két évvel ezelőtt, az 50. évfordulóján tért „haza” korábbi sikereinek helyszínére, azzal a nem titkolt célzattal, hogy a hajdani élményeket, hangulatot újrateremtsék és újragondolják a festői környezetű Esterházy-parkban.

Az idei, 52. fesztivál, ha a „hőskorszakot” látogatószámban nem is, de színvonalában és hangulatában bőven meg tudta idézni, az pedig még több reményre adhat okot, hogy az előző két évhez képest a résztvevők száma növekvő tendenciát mutat. Több mint ezer fellépő és több ezer néző napjainkban nem lebecsülendő számadat, főleg annak fényében, hogy egy értéket közvetítő kulturális rendezvényről van szó, nem pedig holmi kommersz tucatfesztiválról.

Az idei fesztivál mottója az „Örökségünk: a múlt és a jelen találkozása” volt, mely nemcsak szavakban, hanem a valóságban is abszolút teret nyert, hiszen 51 évnyi felgyülemlett érték és élő népi kultúra bontakozott és teljesedett ki a három nap alatt. A szervezők ugyanis tudatosan vallják, hogy az őseinktől örökölt népi kultúránkat nem őrizni vagy ápolni, hanem mind elevenebben megélni kell.

Fotó: Révész Csilla

Programját tekintve a népművészetek szerelmesei idén is kényeztetve voltak, hiszen a felvidéki és részben a magyarországi népművészet színe-java mutatkozott be a seregszemlén, így szakmai szempontból ezúttal is kimagasló művészeti érték koncentrálódott az ONF-en.

A három csordultig teli nap alatt volt minden, ami népi: tánc, zene, mese, kézművesség, játékok, kiállítás, koncertek, énekkarok, színjátszás, performance produkciók, vásári forgatag és megszámlálhatatlan mosolygó arc.

Mindez a megfelelő infrastruktúrával és körítéssel: esti táncházas „afterpartykkal” a Pajtában, interaktív gyermekprogramokkal, vidékies-házias gasztro különlegességekkel, pálinka- és borkóstolókkal; nem utolsósorban pedig magának a helyszínnek, az Esterházy-parknak és az ezer titkot rejtő kastélynak az utánozhatatlan hangulatával, mely a maga romos, diszkrét bájával, ugyanakkor fikarcnyit sem megkopott főúri tartásával szolgált társrendezvények helyszínéül a fesztivál „epicentrumában”.

Fotó: Révész Csilla

„A városban sétálva leírhatatlan öröm volt látni, hogy Zselíz valósággal pezseg. Szinte minden utcájában, minden egyes zegzugában érezhető volt, hogy ez nem egy átlagos hétvége. A helyiek közeli-távoli ismerősei, rokonai ütemezték mostanra a látogatásukat, hogy egybekössék a fesztivál megtapasztalásával. De nem csak a népzene és a népművészetek rajongóit ragadta magával a hangulat. A laikusoktól, a témával olyannyira nem szoros kapcsolatot ápolóktól is csupa pozitív visszajelzést hallottam, hogy milyen jó, hogy van egy ilyenünk. Szóval én nagyon elégedett és boldog vagyok, hogy ezzel a rendezvénnyel Zselízt ismét felrajzoltuk a térképre” – nyilatkozta a fesztivál egyik fővédnöke, Csenger Tibor, Nyitra megye alelnöke, aki a Csemadok zselízi alapszervezetének oszlopos tagjaként egyik fő szorgalmazója volt két évvel ezelőtt, hogy a fesztivált visszahozzák a Garam menti kisvárosba.

Kapcsolódó cikkek