A Nagyszombat megyében található Szakolca városában január 6-án szobrot emeltek az Anjou-házból származó I. Nagy Lajos magyar királynak. Az ünnepséget Szakolca szabad királyi várossá történt kinevezésének emlékére rendezték meg.
A 2,7 m magas bronzszobrot Vladislav Pekance készítette. A mű elkészítésének költségeit Szakolca városa fedezte és a Szent Anna- kápolna elé tervezték.
A halmon fekvő települést 1372-ben emelte szabad királyi várossá Nagy Lajos király. A városnak fontos szerepe volt a Giskra ellenes harcokban, a Bocskai-szabadságharcban és a kuruc időkben. 1910-ben 5018 lakosából 4155 szlovák, 505 magyar és 259 német volt. A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Szakolcai járásának székhelye volt. Szakolca a Kármel-hegyi Boldogasszony skapuláré kegyhelye.
Legrégibb műemléke a 12. századi román stílusú Szent György- körtemplom. Városfalai a 14. században épültek, részben ma is állnak. A Kálvária-hegyen őrtorony magasodik. Városkapui a négy világtáj felé nyílnak. Plébániatemploma gótikus eredetű, később reneszánsz stílusban átépítették. Csontháza 14. századi. Az Erzsébet-kápolna 17. századi. Ferences temploma és kolostora gótikus eredetű, pálos temploma 18. századi barokk. A karmelita templom 1645 és 1650 között épült, eredetileg az evangélikusoké, majd a jezsuitáké volt. Mellette lorettói kápolna is épült, a benne levő kegyszobor 1707-ben Kolonics bíboros ajándéka. A kápolna a környék kedvelt búcsújáróhelye.
Itt áll az Erdőháti Múzeum, a környék kulturális kincseinek tárháza.
A város híres szülöttei közt tartják számon II. Béla királyunkat, és Csernoch János esztergomi hercegprímást.
Juhász Gyula, a magyar irodalom egyik kiemelkedő költője 1911 és 1913 a városban tanított.
