Az alábbiakban kedves olvasóink Dag Daniš jegyzetét olvashatják a Fico-kormány előtt álló időszakról, mely a Pravda mai számában jelent meg.
Az élelmiszerek árának rekordmértékű növekedése, ehhez még a koronapénzrendszer vége, az euró bevezetése, bizonytalanság… Mindezek alapján úgy tűnik, hogy vége a Fico-kormány boldog éveinek. A fő probléma mindenekelőtt az energia és az élelmiszerek árának gyors növekedése, amivel a kormány egyszerűen nem tud mit kezdeni. Egyszerűen kifejezve, Ficonak ebben nincs szerencséje. Kormányzásának első két évében, köszönhetően a jobboldal reformjainak, nyugodtan és szerencsésen tevékenykedhetett. A következő két – választások előtti – évben viszont a nyakáig érnek majd a problémák, amikkel nem fog tudni mit kezdeni.
Ugyanis nem csupán az inflációs statisztika nem ad okot a derűlátásra, de az előrejelzés sem. Az árak emelkedése minden bizonnyal meglódul majd, főleg az alapellátás tekintetében, értsd élelmiszerek, energia, lakhatás, közlekedés…
Az euróra való átállás ugyanakkor ebbe a csomagba ártatlanul került bele. Habár éppen ez lesz az, amire legelsőként fognak ujjal rámutatni a felelős keresésénél. Fico mindezt nagyon is jól tudja, hiszen az euró és az áremelkedés témája már vagy fél éve foglalkoztatja a koalíciós tanácsot. A Smer párton belül még olyan vélemények is elhangzottak, melyek szerint az ideális „óvintézkedés” az előrehozott választás lehetne. Végül azonban ezt a forgatókönyvet gyorsan eltemették, mint nagyszerű, ugyanakkor nem járható tervet. Az előrehozott választásokhoz ugyanis 90 képviselői szavazatra van szükség, más receptet viszont az euró-árdrágításra nem találtak a koalíción belül. Fico tehát tanácstalan és az is marad.
Felkészültsége ugyanis, főleg az ilyen problémák esetére, teljesen ellenzéki jellegű volt. Fico, ha most ő lenne az ellenzék vezére, akkor meggyőzően tudná hajtogatni, hogy mit is kellene tenni. Bizonyosan azzal jönne, hogy miként kellene speciális adókat kivetni a nagyvállalatokra, csökkenteni az üzemanyagok és az élelmiszerek fogyasztói adóját és az euróbevezetést nemzetellenes árulásként jellemezné. Most viszont valahogy nincs ínyére, hogy eredeti ötleteit leporolja. Rossz volt a felkészülése, ugyanis azóta, hogy kormányon van, főleg azt csinálja, amit még a jobboldali kormányzat készített elő. Alacsonyan tartja a jövedelmi adókat, megregulázza a kiadásokat, rendben bevezeti az eurót és az árdrágítást mint szükséges dolgot védelmezi, melyet nem lehet kikerülni…
A miniszterelnök hallgatása az első nagyobb problémák jelentkezésénél teljesen törvényszerű. Ugyanúgy az ellenzék hallgatása is, amely szégyelli bevallani, hogy a kormány szinte példaértékűen fosztja ki őt…
Dag Daniš, Pravda, FelvidékMa
