Archimedes, görög matematikus, a szirakúzai fürdőben fedezte fel a hidrosztatika alaptörvényét, a folyadékba merülő testre gyakorolt fölhajtó erőt. A megtalálás örömében végigfutott a város főutcáján, és boldogan kiáltozta: „heuréka!”, „Megtaláltam!” 

A mai evangéliumban szereplő napszámost és kereskedőt is hasonló öröm árasztja el. Ujjongva mondják: megtaláltuk életünk nagy lehetőségét, a kincset, illetve a drágagyöngyöt. A keresztény hívőt ugyanez a boldog tudat árasztja el, ha ráébred „Isten Országának” birtoklására.
Az évközi 17. vasárnap miseszövegei örömre akarnak hangolni. Isten Országának nem a terhét hangsúlyozzák, hanem mindent felülmúló értékét.

Isten országának mindent felülmúló értéke van
Jézus példabeszédében bemutat két bölcs embert. A szegény napszámos szerszáma ásás közben kincses ládát fordít ki a földből. A törvény értelmében a talált kincs azé, akinek a földjéből előkerült. Ezért visszatemeti a ládát. Majd eladja mindenét, megveszi a földet, és így jogosan megszerzi a kincset.

A gazdag kereskedő üzletelés közben igazgyöngyöt talál. Ere eladja a rakomány áruját, és megveszi azt az egy drágakövet.

Így egymás mellett mintha azt hirdetné: minden emberre érvényes mondanivalót képvisel.
Amikor mi ezt a szót halljuk, „ország”, zászlókra, lobogóra, címerre gondolunk. Földterületet képzelünk el, amelynek határai vannak, domborzata, éghajlata, növény- és állatvilága. Érzelmek is kapcsolódnak hozzá a Radnóti vers szellemében: „Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám.” Jézus sohasem egy földrajzilag körülhatárolt területet értett alatta. Szerinte ott van jelen, ahol isten uralmát elfogadják. Vagyis az istenszerető lelkekben. Érthető a földi egyházra, az örök boldogságra, vagy akár a Krisztus-követésre általában. Aki erre rátalál, a legnagyobb érték birtokába kerül.

Nem szabad elvéteni a váratlan lehetőséget
A példabeszéd szereplői váratlanul bukkannak a kincsre. Bölcsességük abban nyilvánul meg, hogy nem szalasztják el a váratlan lehetőséget. Nem vétik el az egyszer adódó alkalmat.

Sokan a lelki kincsekre: a hitre, a vallásosságra, az egyházra váratlanul találnak rá. Egyszerre ott áll előttük a lehetőség az Istennel való kapcsolat fölvételére, a Krisztussal való találkozás lehetőségére. Rábukkannak a kincsre. Nagy a felelősségük, hogy ha rátalálnak, szerezzék is meg. Mert nem biztos, hogy ha most elszalasztják a lehetőséget, lesz-e alkalmuk újból rátalálni.

Fiatal szülök a baba kocsikáztatása közben szinte belebotlanak a templomirodába. Mivel mindketten ateisták, a pap felkínálja nekik, hogy kiscsoportos beszélgetéssorozatban tiszta forrásokból bemutatja az istenhitet, felkészíti felnőtt módon a szentségekre a szülőket, utána megkereszteli a gyermeket, és később is segítségükre lesz a gyerek további vallási nevelésében.
Kórházban fekvő súlyos beteg ágyánál a lelki gondozó felkínálja, küld egy papot, aki lelkileg, megnyugtatná.

Vallásos hölgy lelki tanácstalanatlanságban levő barátnőjének befizet zarándoklatra, lelki gyakorlatra.

Iskoláskorú gyermeket hív pajtása hittanra, ministrálásra.
Akik rátalálnak Isten országára, de eltemetik gondjaik, terveik, álmaik alá, nem biztos, hogy kapnak új lehetőséget az elvétett alkalom korrigálására.

Halogatás nélkül cselekedni kell!
A napszámos és a kereskedő nem állt megkövülten a kincs mellett. Nem fogtak hozzá sóvárogva számlálgatni az értéket, nem veszítették el a fejüket. Ehelyett megfontoltan, értelmesen és főként azonnal cselekedni kezdtek. Azon nyomban. Aznap!

Bárcsak mi sem felejtenénk el az igazságot: „Az ördög legcélravezetőbb kísértése: a majd holnap!” A patópálos „ej, ráérünk arra még” sugalmazása. Isten ügyében legyünk serények. Nem holnap! A zsoltáros erre figyelmeztet: Ha ma meghalljátok az Úr szavát, meg ne keményítsétek szíveteket!”

Érte minden áldozatot szívesen kell vállalni
A szántóvető eladta mindenét. Még a födelet is feje fölül. A kereskedő is összes áruját eladta. Tehát neki is mindentől meg kellett válnia. Sem nem olcsóbb, sem nem drágább az a gyöngy, mint a mindene. Ilyen csak a mesében szokott előfordulni. Meg ez történik az istennel való kapcsolatunkban is. Akárki akad is rá Isten Országára, megveheti, csak éppen mindenét oda kell adnia érte.

Mit jelent az, hogy mindent odaadni érte?
Mindenét sokféleképp adhatja az ember. Az is mindenét adja, aki lemond a családalapításról Isten Országáért (szerzetesek, papok, apácák). De az is, aki gyermekeiért él, meg házastársáért. Az is, aki eladja autóját, nyaralóját, de az is, aki kocsijával elintézi ismerőseinek ügyes-bajos dolgait, vagy aki sokgyermekes családoknak kulcsot ad üresen álló hétvégi házához.

Öröm áradjon el megszerzése fölött
Örül a napszámos és örül a kereskedő is, mert mindketten nyélbe ütötték életük nagy üzletét. A sportoló sem sajnálkozik a fáradságos edzések miatt, mert a sikerért dolgozik. A hadvezér sem félti a bőrét, mert a győzelemért küzd. Éppígy a keresztény sem tartja magát áldozatnak, ha Isten Országáért bármiről is le kell mondania, mert a legnagyobb értéket szerezte meg helyette.

El ne vétsem a lelki kincsek megszerzésének lehetőségét. Nem biztos, hogy nem ez volt az utolsó esélyem. Ne halogassam vallási kötelességeimet. Isten Országáért legyek kész mindenről lemondani, ha akadályoz. Örömmel vállaljam keresztény kötelességeimet, mert „Isten a jókedvű adakozót szereti.” Akkor a bölcsek és boldogok közt lesz helyem már itt a földön, és elnyerem az örök életben is.

Hajnal Róbert, Magyar Kurír