Jószándékú, de nagyon elfoglalt vőlegény mondta a jegyesoktatáson: „Komolyan érdeklődöm a kereszténység iránt, de túl vagyok terhelve. Mondja el nekem a lényegét olyan röviden, hogy egy bélyeg hátlapjára elférjen.” Szerencsére Jézus egyetlen szóban összefoglalta. Ez pedig így hangzik: szeretet.

Három területre terjed ki. Irányuk három nyíllal rajzolható le: befelé: önszeretet, kifelé: felebaráti szeretet, felfelé: istenszeretet. Az évközi 30. vasárnap miseszövege ezeket részletezi.

I. Önszeretet

A farizeus ravaszságból feltette Jézusnak a kérdést: „Melyik a legfőbb parancs?” Az Úr komolyan vette és válaszolt: „Szeresd önmagadat. Ugyanúgy szeresd embertársadat. Istent pedig teljes szívedből, teljes lelkedből és minden erődből!”

Az önszeretetet a Mester nem is fejtegeti részletesen. Természetesnek tartja. Mi viszont sokszor az önzéssel azonosítjuk. Ez természetesen nem erény, hanem bűn. De van helyes önszeretet is. Ezt pedig sokszor megszegjük.
Mit kíván tőlünk a helyes önszeretet?

1. Ne rendüljön meg a magunkba vetett hitünk
Gyakran utáljuk magunkat elviselhetetlenségünk vagy kudarcaink miatt. A pszichológia ezt nevezi „Illés-szindrómának”. Illés próféta Ákáb király üldözése elől a pusztába menekült. Súlyos depresszióba zuhant. Utálta magát, megkérdőjelezte hivatását, meg akart halni. Kifakadt az Úr előtt: „Elég volt Uram! Vedd el az életemet. Én sem vagyok különb atyáimnál.” Súlyos kudarcok után sok emberre rátör ez az önutálat. Hogyan tudjuk legyőzni? Úgy, mint Illés: az Úrhoz fordulunk, eszünk, iszunk és kialusszuk magunkat, végül vállaljuk az új feladatot.

2. Fogadjuk el magunkat olyannak, amilyenek vagyunk
Phaedrusnak, a híres római meseírónak van egy remek állattörténete: „A szétpukkadt béka.” A béka észrevette a mezőn az ökröt. Megirigyelte nagyságát és elkeseredett saját kicsinységének láttán. Elhatározta, addig nem nyugszik, míg akkora nem lesz, mint az ökör. Elkezdte felfújni a bőrét. Háromszor fogott neki a feladatnak De utolsó erőfeszítésében szétpukkadt testével elterült.

Vannak emberek, akik nincsenek megelégedve adottságaikkal. Irigyen nézik embertársaikat, legszívesebben cserélnének velük. Megpróbálják tökéletesen kicserélni magukat. Gyakran úgy járnak, mint Phaedrus békája. Jellemük belepusztul a szerepjátszásba.

Mennyei Atyánk remekművet akart formálni belőlünk. Szeretettel megálmodta, gondosan kitervezte képességeinket, jellemünket. Mi meg sokszor bölcsebbek akarunk lenni, mint a jóságos Isten. Korrigálni akarjuk nagyszerű tervét. Saját képességeinket fejlesszük ki, különben félő, hogy szörnyeteggé „tökéletesítjük” magunkat. Azt tenni, amit Isten akar velünk. Ez a helyes önszeretet alapja.

3. Lássuk meg magunkban a jót is
Amikor őszintén megdicsérnek egy jól felépített előadás miatt, elismerik remekül sikerült hangversenyünket, vagy megköszönik segítségünket, ne érezzük sürgős szükségét, hogy elhárítsuk. Sok ember rögeszméje, hogy ha valami jót mondanak róla, azonnal tiltakoznia kell. Ez nem az alázatosság jele, hanem sokszor az alázatoskodás gőgje. Isten emberei elismerték magukban a jót is. Legfeljebb Isten kegyelmének tulajdonították. Szent Pál: „Egymagam többet tettem, mint a tizenkettő együttvéve. Nem ugyan én, hanem Isten kegyelme bennem.” A Boldogságos Szűz: nem hivatkozott alkalmatlanságára, nem azt üzente Gábor angyallal: győzd meg az Úristent, hogy gondosabban tanulmányozza a kérdést, hanem ezt suttogta: „Legyen úgy, ahogyan Isten akarja.”

II. Felebaráti szeretet

János apostol öreg korában az efezusi templomban minden nap ugyanazt prédikálta: „Fiacskáim, szeressétek egymást!” Amikor hívei szóvá tették, hogy mondjon már mást is, kijelentette: „Ha ezt megtettétek, mindent megtettetek.” Mércéül az Úr saját szeretetét állította fel: „Úgy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket.”
Alapkövetelményei:

1. Ráhangolódás az embertársra
Ha egy jól felhangolt zongora nyitott teteje felett hegedűvel tisztán megszólaltatunk egy hangot, a zongorán egy húr rezgésbe kezd és ugyanazt a hangot adja. A fizikában ezt a jelenséget rezonanciának nevezzük. A lelkek világában a szeretet azt kívánja, hogy hangolódjunk rá a másik ember gondjára. Finom érzékkel érezzük meg, mire van igazán szüksége és azt adjuk is meg neki. A pszichológia ezt empátiának mondja.

Családtagjainkat ne akarjuk akaratuk ellenére boldogítani. Gyermekeinknek, unokáinknak megértésre, meghallgatásra van szükségük. Vegyük komolyan mások érzéseit. Tudjuk, mikor kell odanézni, és mikor nem kell.

2. Gyakoroljuk a gyógyító szót, és a gyógyító hallgatást
Egy elismerő, dicsérő szóra néha múlhatatlanul szükség van. A másik ember elfogadása, megbecsülése érződjék ki hangunkból. Ez fel tud emelni, visszaadja az önbizalmat, meggyógyítja a sebzett lelket. Néha a testet is.

Máskor szükség van a gyógyító csendre. Amikor figyelemmel, érdeklődéssel fordulunk a másik felé. Meghallgatjuk közbeszólás nélkül, amit mond. Átéljük az előttünk megnyíló gondját, baját. Sokszor a szeretet azt kívánja, hogy ne tanácsoljunk, kioktassunk, magyarázzunk, egyszerűen csak hagyjuk beszélni. Ez a figyelem, ez a csend néha hatásosabban gyógyít, mint az okos szó.

3. Cselekedetben megnyilvánuló szeretet
Mohás Lívia pszichológus könyvében így fogalmaz: „Küldd vissza a liftet!” Azt akarja ezzel érzékeltetni, hogy ne tartsuk természetesnek, hogy nekünk minden kijár. Másoktól elvárjuk, hogy velünk törődjenek, mi viszont senkivel sem törődünk. A lift álljon mindig rendelkezésünkre, mi viszont sosem küldjük vissza.

Nem elég a szeretetről szép előadást tartani, azt jócselekedetekkel igazolni is kell. Ne kövessük azt az ifjúsági hittanos csoportot, amelyik a szeretetről ankétozott, de az agapé utáni mosogatást a sekrestyés nővérre hagyta.

III. Isten iránti szeretet

A pogány vallások szerint az isteneket tisztelni kell, törvényeiket megtartani, de nem szeretni. A választott nép vezetői már megfogalmazzák a Jáhve iránti szeretetet. Gondoskodásáért hálával tartozik Izrael teljes szívével, teljes lelkével, minden erejével. Jézus Krisztus Istene egyedül méltó a legtisztább szeretetre. Ő öröktől fogva gondol ránk, névről ismer minket, hajunk szálát is megszámlálva tartja, a tékozló fiúkat is visszavárja. A mennyben örök otthont készít gyermekeinek. Ezt az Istent minden érdekli, ami velünk történik, bizalommal fordulhatunk hozzá a nagy lelki elsötétülések idején is. Az első lépést Ő teszi meg irányomban, kezét először Ő nyújtja felém, először Ő mosolyog rám. Várja, hogy én is meginduljak feléje, elfogadjam baráti jobbját és visszamosolyogjak rá.

Az Isten iránti szeretet motívumait Sík Sándor így foglalja össze:

Hiszem az Atyát, ki örök Személy
Az élő Istent, aki bennem él,
S akiben élek, mozgok és vagyok,
Kinek tenyerén megsimulhatok.
Akinek rám is éber gondja van,
És cselekszik bennem és általam.
Aki mozdítja minden mozdulásom,
S én jóban – rosszban boldogan imádom
Intéző, édes mély akaratát.
Hiszek Istenben, hiszem az Atyát.

*

Amikor VI. Pál az Ensz New York-i székházában az egész világ képviselőihez beszélt, így kezdte szavait: „Uraim! Az én Gazdám 2000 éve indított útnak, hogy az egész világnak hirdessem meg az örömhírt: Isten szeret titeket, ti is szeressétek egymást. Végre most teljesíthetem megbízatásomat.”

Ez az Egyház elsődleges feladata. Az építéshez, szervezéshez, technikához a világ jobban ért. De van valami, amit a világ nem képes megtenni: a hamisítatlan krisztusi szeretetet megélni. Ebben nekünk kell elöl járnunk. Hirdessük mi is az önmagunk, felebarátaink és Isten iránti szeretet fontosságát, és életünk példájával mutassuk be ezek megvalósítását.

Hajnal Róbert, Magyar Kurír