Minap a kezembe került a .týždeň című hetilap. A .týždeň néha meglepi az olvasót. Ezen a héten is ez történt. Megjelent a lapban egy cikk, melyet szerintem nagyon sokan nagy érdeklődéssel olvastak. A történet azzal kezdődött, hogy Budapesten Nagy Imre szobránál egy bajszos úriember szónokol, nagy tömeg hallgatja elragadtatva, figyelik minden egyes szavát és időnként bólogatnak.
Szónoklatában az ifjú arról beszél, hogy északra a magyaroktól lakik egy nemzet, melynek még történelme sincsen, hiszen államuk is csak a németeknek köszönhetően volt, gyalázza Cirilt és Metódot. A szlovák nemzet pedig méltán háborodik fel ezen, ez az ember, a szónok, pedig a magyar kormány tagja.
A szerző a cikk végén beismeri, hogy ez csak egy kitalált történet, és biztos benne, hogy ilyet egyetlen magyar politikus sem tenne, hiszen ilyesmit csak egy szlovák politikus tesz a magyarokkal szemben…
A cikkel kapcsolatban ismét eszembe jutott, amikor a szlovák nemzetiségű jó diákok egyike elmesélte nekem, hogy a magyar milyen alsóbbrendű nemzet a szlovákhoz, illetve a szlávokhoz képest, hiszen eleve később értünk ide, márhogy a mai Szlovákia – szerinte egyszerűen csak Szlovákia – területére, elraboltuk a területüket, mert itt egy virágzó ország volt, illetve olyan műveletlenek voltunk, hogy még a kifejezéseket is egytől egyig tőlük vettük át. Erre persze, egyből tiltakoztam: ha minden kifejezést a szlávból vettük át, miért nem érti, amit mondok magyarul? Persze úriemberünk tudta a választ, jaj, hát ő csak a mezőgazdasági kifejezésekre gondolt, meg a háztartásban használtakra. Megkérdeztem az ifjút, tudja-e mi az a búzaliszt, természetesen, nem értette, de több példára már nem volt kíváncsi, hanem folytatta mondókáját, miszerint, akkor is csak kocsis nemzet a magyar. És a kultúrát, meg mindent a szlovákoktól tanulta, ezt az iskolában a tanító néni mondta.
A történetet nem céltalanul írtam le, a szlovák nemzet lélektanára próbáltam rámutatni, meg talán minden közép-európai népére, akik azon kívül, hogy az iskolában tanultak valamit – amit persze nem mindenki vesz komolyan -,  a politikusok szavait annál inkább készpénznek veszik. Az itteni embernek talán szüksége van arra, hogy meghallgassa a dolgok lényegét, és azt akkor is valósnak fogadja el, ha az csupán fikció, vagy ne adj isten hazugság, de mivel egy vezető politikus, közszerepelő mondta, a szlovák, a magyar stb. elhiszi. A különbség csak annyi, hogy most ezeknek a népeknek nem egy, hanem több vezetője van, és ahány vezér, annyi igazság.Csak az a  kár, hogy a szlovák vezetők igazsága mindig ott lyukad ki, hogy a magyar alsóbbrendű, bűnös nép. Talán félelemből? Talán mert azt érzik, valakinek bűnösnek kell lennie, ha valami rossz történik? Ez talán egy tanulmány témája is lehetne.
Egy biztos, minden olyan cikket, amely a szlovák politikai arroganciát gúnyolja, illetve ironizálja, meglepetés számomra, főleg, ha annak az a vetülete, hogy az adott gondolkodó publicista elítéli az olyan viselkedést, amelyet a mai kormánytól megszoktunk. Már csak az a kérdés merül fel bennem, hogy ezeket a cikkeket a szlovákok nem olvassák? Vagy nem hiszik el? Mert a tapasztalat és a statisztikai adatok sajnos, a mi szempontunkból nagyon szomorúak.

nt