Zeman László, a szlovákiai magyar tudományos élet kiemelkedő alakja, a pozsonyi Comenius Egyetem Bölcsészettudományi Kar Magyar Nyelv és Irodalmi Tanszékének tanára „évtizedeken át oktatta (nyelvre, stilisztikára, irodalomra) a pozsonyi egyetem magyar szakos hallgatóit, olyan mindvégig állhatatos és önmagához hű tartással, melyet a felületesek drákói szigorként, a hivatottak meg nem alkuvó igényességként érzékeltek – írja róla Rákos Péter. – Zeman tanár úr ablakából messzire látni: otthonos a magyar, a szlovák, a cseh tudományosságban és az azokon túliakban is… De a »sugárzó központ«, ahonnan ilyen messzire tekintget, kezdettől mindvégig szülővárosa, Eperjes, a háromnyelvű város, ahonnan gyökerestül sem lehetne őt kitépni. Igen, Eperjes, és persze tágabban az a keleti (vagy északkeleti) szűkebb pátria, amelyben benne foglaltatik Kassa és a Tátra, Sáros és Szepes: ezeknek tanúja és tudója, enyésző szellemüknek borongó krónikása. Pótolhatatlan színe szellemi életünknek, ha úgy tetszik: Kassától Prágáig.” – írta rákos péter. Ha tömören összegezzük eddigi életművét, akkor annak jellemzésére két szó a legalkalmasabb: az érték és a szolgálat. Munkásságának tengelyében a tudományos vagy irodalmi-esztétikai érték felmutatása áll. Zeman László évtizedeken át a szlovákiai magyar oktatásügyet szolgálta, tanárnemzedékek egész sorát nevelve fel. Szerényen, háttérben maradva, a széles nyilvánosság előtt ritkán megszólalva, de amikor megszólalt – szóban vagy írásban –, annak mindenkor súlya volt.
A kötet a Lilium Aurum gondozásában jelent meg.
