László Ferenc válasza az Egy fölösleges vita II. Rákóczi Ferenc lovas zászlajáról címmel Balassa Zoltán tollából megjelent cikkre, melyet teljes terjedelmében és változtatás nélkül közlünk.
A zászlót 2011. augusztus 19-én Borsiban néhai Kázmér Istvánnak, a borsi Rákóczi-várkastély akkori gondnokának adtam át megőrzésre és múzeumi kiállítás céljából. Azért vittem Borsiba, hogy II. Rákóczi Ferenc szülőhelyén, a várkastély múzeumában legyen kiállítva, és a látogatók megtekinthessék. Nem a II. Rákóczi Ferenc Polgári Társulásnak adtam át. Ezt maga a társulás levelezése is alátámasztja A történtek időrendjének megértéséhez fontosnak tartom idézni a II. Rákóczi Ferenc Polgári Társulás 2026. július 22-én kelt, Veszprémi Zsuzsanna által aláírt levelét. Ebben maga Veszprémi Zsuzsanna közli: „Mivel az érintett időszakban még nem voltam a Polgári Társulás tagja, az átadásnál sem voltam jelen…” Ugyanez a levél három „kulcsfontosságú tényt” sorol fel, köztük azt, hogy a zászló átadására 2011. augusztus 19-én került sor, és hogy a zászlót Kázmér István, a kastély akkori gondnoka vette át. A levél azt is egyértelműen rögzíti, hogy: „A II. Rákóczi Ferenc Polgári Társulás hivatalosan csak később, 2011. október 19-én alakult meg…” Vagyis a társulás saját írásos közlése szerint is, amikor 2011. augusztus 19-én átadtam a zászlót Kázmér Istvánnak, a II. Rákóczi Ferenc Polgári Társulás még nem is létezett. Ezért felteszem az egyszerű kérdést: Hogyan adhattam volna 2011. augusztus 19-én a zászlót egy olyan társulásnak, amely saját közlése szerint csak két hónappal később alakult meg?
Az „adományozás” kérdése
A Felvidék.ma cikke, illetve a társulás levele egy korabeli sajtóbeszámolóra hivatkozva „adományozásként” írja le az átadást. Ezt a kifejezést nem én használtam. Hogy az akkori újságíró miért ezt a szót választotta, arra nem tudok választ adni. Engem erről akkor nem kérdeztek meg. Én sem szóban, sem írásban nem nyilatkoztam úgy, hogy a zászlót bárkinek elajándékozom, vagy annak tulajdonjogáról lemondok. Ha tehát bárki továbbra is azt állítja, hogy a zászlót elajándékoztam, akkor kérem: mutassa be azt az általam aláírt ajándékozási, tulajdonátruházási vagy más dokumentumot, amelyben kijelentettem, hogy a zászlót elajándékozom, annak tulajdonjogáról lemondok, vagy azt a II. Rákóczi Ferenc Polgári Társulás tulajdonába adom. Ilyen dokumentumot én nem írtam alá. Július 22-én még nem tudták, hol van a zászló A 2026. július 22-i levélnek van egy további, rendkívül fontos része. A társulás akkor ezt közölte velem: „Mivel a zászló átadása óta eltelt több mint 15 év, a zászló pontos sorsa és fizikai állapota nem ismert, és a civil szervezetünk jelenlegi leltári készletének a tárgy nem képezi részét.” Majd egyértelműen azt írták: „Fentiek alapján tisztelettel tájékoztatom, hogy a megjelölt zászló nem áll módunkban Önnek visszaszolgáltatni, és annak jelenlegi állapotáról vagy hollétéről nem tudunk információval szolgálni.” Sőt, a levél még feltételesen arról beszélt, hogy amennyiben a jövőben a zászló „mégis előkerül”, akkor azt megfelelő megbecsüléssel kiállítják. Ez tehát a társulás 2026. július 22-i írásbeli álláspontja volt: nem tudták, hol van a zászló, nem ismerték annak állapotát, és a zászló nem szerepelt a leltárukban. Augusztus 13-án már „időközben előkerült” Ehhez képest a társulás 2026. augusztus 13-án kelt újabb levelében már ezt közölte velem: „A II. Rákóczi Ferenc lovassági zászló időközben előkerült. A zászló megvan, biztonságban van…” Később pedig: „A zászló tehát előkerült. Megvan. Megőrizzük.” Ezek nem az én feltételezéseim. Ezek a II. Rákóczi Ferenc Polgári Társulás nekem küldött leveleiben szereplő, dátummal dokumentálható közlések. Július 22-én még azt írták, hogy a zászló pontos sorsa nem ismert, nincs a leltárban, és a hollétéről nem tudnak információval szolgálni. Augusztus 13-án már azt írták: „időközben előkerült”. Ezért joggal teszem fel a kérdéseket: Hol volt addig a zászló? Hogyan és hol került elő? Ki őrizte azokban az években, amikor a hollétéről érdeklődtem? És miért nem tudta nekem senki megmondani, hogy hol található? Nem azért vittem Borsiba, hogy egy raktárban legyen A zászló éveken keresztül valóban a borsi múzeumban volt kiállítva. A várkastély felújítása után azonban nem került vissza a kiállításra. Éveken keresztül kérdeztem és érdeklődtem a holléte felől, de nem kaptam választ. A zászlót 2011-ben nem azért vittem Borsiba, hogy a kastély felújítása után nyolc éven keresztül egy raktárban, a nyilvánosság elől elzárva legyen. Azért vittem oda, hogy II. Rákóczi Ferenc szülőhelyén, a Rákóczi-várkastély múzeumában legyen kiállítva, és az emberek láthassák. Ha az lett volna a szándékom, hogy egy raktárban legyen, és éveken keresztül senki ne láthassa, nyilvánvalóan nem múzeumi kiállítás céljából vittem volna II. Rákóczi Ferenc szülőhelyére. A társulás augusztus 13-i leveléből az is kiderül, hogy a kastély felújítása után a rendelkezésükre álló, korábban a kastélyban kiállított tárgyakat felajánlották az új kastély működtetéséért felelős nonprofit szervezetnek, amely – a társulás közlése szerint – ezekre nem tartott igényt.
Ez az én zászlóm esetében ismét egy alapvető kérdést vet fel: Milyen jogcímen került az általam 2011-ben Kázmér Istvánnak, megőrzésre és múzeumi kiállítás céljából átadott zászló a II. Rákóczi Ferenc Polgári Társulás rendelkezésébe? Különösen úgy, hogy saját levelük szerint a zászló átadásakor maga a társulás még nem is létezett. Nyolc év után rendőrségi feljelentést tettem Nyolc év eredménytelen érdeklődés után ebből elegem lett. Rendőrségi feljelentést tettem. A zászló pedig ezt követően került elő. Nem kívánom én eldönteni, hogy ennek milyen jogi jelentősége van, és azt sem állítom, hogy nekem kell megállapítanom, miért éppen ekkor találták meg. Ennek tisztázása az illetékes hatóságok feladata. De a kronológia dokumentálható, és tulajdonosként joggal kérdezem: Mi történt a zászlóval ezek alatt az évek alatt, és miért csak a hatósági eljárás megindítása után került elő? Egy számomra máig tisztázatlan rendőri e-mail A feljelentésemet követően egy további, számomra máig tisztázatlan körülmény is felmerült. Egy szlovák rendőrtől késő este, körülbelül 22:45 órakor e-mailt kaptam. A levélben tudomásom szerint nem szerepelt az eljárás ügyiratszáma. A rendőr arról tájékoztatott, hogy látta a zászlót, és közlést tett arra vonatkozóan is, hogy a zászló továbbra is a polgári társulásnál marad. Számomra máig nem tisztázott, hogy ez a rendőr milyen minőségben járt el az ügyemben, hogyan került kapcsolatba az eljárással, illetve milyen jogalapon tett ilyen közlést a zászlóról. Különösen azért tartom ezt lényegesnek, mert a szlovák rendőrségtől mindeddig nem kaptam az eljárás lezárásáról szóló hivatalos értesítést, és tudomásom szerint az eljárás jelenleg is folyamatban van. Nem kívánok találgatásokba bocsátkozni sem a rendőri intézkedés, sem az eljárás eredménye tekintetében. Ezek tisztázása az illetékes hatóságok feladata.
Nem akadályozom a zászló visszaadását
Ugyanilyen félrevezetőnek tartom azt a benyomást is, mintha én akadályoznám a zászló visszaadását. Nem tagadtam meg a zászló átvételét. A II. Rákóczi Ferenc Polgári Társulás azt közölte velem, hogy 2026. szeptember 25-én 16 órakor jelenjek meg Borsiban a zászló átvételére. Ezt az időpontot velem előzetesen nem egyeztették. Senki nem kérdezte meg tőlem, hogy számomra megfelelő-e. Nem volt megfelelő. Nekem is van munkám és vannak kötelezettségeim. Egy időpont egyoldalú közlése nem ugyanaz, mint egy időpont közös egyeztetése. Ezt előzetesen írásban is jeleztem a társulásnak, és egyértelműen közöltem, hogy a zászlót vissza kívánom venni, és annak visszaadását részemről semmilyen módon nem akadályozom. Korábban arról is kaptam tájékoztatást, hogy Veszprémi Zuzana egy felvidéki tanárnőnek azt jelezte: a zászlót Sárospatakra is elhozná. Tudomásom szerint ebből végül nem lett átadás. Továbbra is azt szeretném, hogy a zászló visszaadása rendezett és dokumentálható módon történjen meg. Miért nem kérdezett meg a Felvidék.ma? Különösen nehezen érthető számomra a Felvidék.ma mostani eljárása azért, mert korábban több alkalommal levélben fordultam a Felvidék.ma szerkesztőségéhez éppen a zászló ügyével kapcsolatban. Ezekre a megkereséseimre egyetlen alkalommal sem kaptam választ. A szerkesztőségnek tehát korábban is lehetősége lett volna arra, hogy megismerje az én álláspontomat, kérdéseket tegyen fel nekem, vagy legalább válaszoljon a megkereséseimre. Ehhez képest most úgy jelent meg egy, a nevemet többször is közlő és az ügyemet részletesen tárgyaló cikk, hogy annak elkészítése előtt ismételten nem kerestek meg, és nem kérdezték meg az álláspontomat. Ezért szeretném feltenni a kérdést:
Ha a Felvidék.ma ilyen részletességgel ír rólam, a zászlómról és az ügyben tanúsított magatartásomról, akkor miért nem tartották szükségesnek, hogy engem, az ügy egyik közvetlen érintettjét is megkérdezzenek? Egyetlen telefonhívás vagy e-mail elegendő lett volna. Elmondtam volna mindazt, amit most ebben a levélben kénytelen vagyok utólag tisztázni. Nem kérem a Felvidék.ma szerkesztőségétől, hogy nekem adjon igazat. Azt kérem, hogy az én álláspontomat és az azt alátámasztó dokumentumok tartalmát is ismertessék az olvasóikkal. A zászlót 2011-ben nem azért vittem Borsiba, hogy évekkel később egy raktárban legyen elzárva. Azért vittem oda, hogy II. Rákóczi Ferenc szülőhelyén, a múzeumban, az emberek előtt legyen. Megőrzésre és kiállítási tárgyként adtam át. Ez volt a szándékom 2011. augusztus 19-én, és ezt képviselem ma is.
Helyreigazítási kérelem – Balassa Zoltán 2026. szeptember 25-én megjelent cikke
Tisztelt Felvidék.ma Szerkesztősége! Alulírott László Ferenc a Szlovák Köztársaság 265/2022 Z. z. számú, a publikációkról szóló törvénye 8. §-a alapján kérem a Felvidék.ma hírportálon 2026. szeptember 25-én megjelent, Balassa Zoltán által jegyzett „Egy fölösleges vita II. Rákóczi Ferenc lovas zászlajáról” című cikkben rólam közölt valótlan, illetve hiányos tényállítások helyreigazítását. Balassa Zoltán cikkének megjelenése után írásban eljuttattam a Felvidék.ma szerkesztőségéhez a cikkre adott válaszomat és saját álláspontomat, ezt azonban nem jelentették meg. Jelen levelem ezért már nem egyszerű válaszlevél, hanem a 265/2022 Z. z. törvény 8. §-a alapján benyújtott hivatalos helyreigazítási kérelem. A kifogásolt közlések Balassa Zoltán azt írja: „László Ferenc most meggondolta magát, és visszaköveteli a lovassági zászlót.” Ez nem felel meg a valóságnak. A zászlót nem most kezdtem keresni. Nyolc éven keresztül érdeklődtem annak hollétéről, végül a szlovák hatóságokhoz fordultam. A II. Rákóczi Ferenc Polgári Társulás még 2026. július 22-én is azt közölte velem, hogy a zászló pontos sorsa és holléte ismeretlen, majd 2026. augusztus 13-án már arról tájékoztatott, hogy a zászló „időközben előkerült”. A cikk a szeptember 25-i zászlóátadással kapcsolatban azt is írja: „Nem jelentkezett.” Ez sem felel meg a valóságnak. A szeptember 25-én 16 órára, Borsiba meghatározott időpontot velem előzetesen nem egyeztették. Szeptember 19-én és szeptember 24-én is írásban válaszoltam, közöltem, hogy a megjelölt időpontban nem tudok részt venni, és másik, dokumentált átadási lehetőséget javasoltam. A cikk továbbá tényként kezeli, hogy a zászlót elajándékoztam. Ezt vitatom. A zászlót 2011. augusztus 19-én néhai Kázmér Istvánnak, a borsi Rákóczi-várkastély akkori gondnokának adtam át megőrzésre és múzeumi kiállítás céljából. A zászló ezt követően hét éven keresztül ki volt állítva a kastély múzeumában. A zászlót nem a II. Rákóczi Ferenc Polgári Társulásnak adtam át. A társulás saját írásbeli közlése szerint csak 2011. október 19-én alakult meg, vagyis a zászló átadásakor még nem létezett. Részemre mindmáig nem mutattak be olyan, általam aláírt dokumentumot, amely igazolná, hogy a zászló tulajdonjogát a később megalakult Polgári Társulásra ruháztam volna. Balassa Zoltán cikkének végén azt írja: „…most fosztja meg László Ferenc Borsiban a Nagyságos Fejedelmet zászlajától…” Erre a válaszom egyértelmű: Nem azért vittem a zászlót Borsiba, hogy elvigyem onnan. Azért vittem II. Rákóczi Ferenc szülőhelyére, hogy ott megőrizzék és a látogatók előtt kiállítsák. Hét éven keresztül ott is volt. Ezt követően nyolc évre eltűnt a nyilvánosság elől, miközben én kerestem. II. Rákóczi Ferencet nem az fosztja meg egy zászlótól, aki azt azért vitte a fejedelem szülőhelyére, hogy ott kiállítsák, majd nyolc éven keresztül kereste. Nem azért vittem Borsiba a zászlót, hogy évekkel később egy, a látogatók elől elzárt raktárban vagy más tárolóhelyen őrizzék. Ezért továbbra is megválaszolatlan kérdés: Milyen jogcímen került a zászló egy olyan Polgári Társulás rendelkezésébe, amely a zászló 2011. augusztus 19-i átadásakor még nem is létezett? Közzétenni kért helyreigazítás: A Felvidék.ma 2026. szeptember 25-én „Egy fölösleges vita II. Rákóczi Ferenc lovas zászlajáról” címmel megjelent cikkével kapcsolatban az alábbi helyreigazítást tesszük közzé: Nem felel meg a valóságnak, hogy László Ferenc a zászló ügyében csak most „gondolta meg magát”. László Ferenc a zászló hollétét már korábban, hosszabb időn keresztül kereste. A II. Rákóczi Ferenc Polgári Társulás 2026. július 22-én még arról tájékoztatta, hogy a zászló pontos sorsa és holléte nem ismert, majd 2026. augusztus 13-án azt közölte, hogy a zászló „időközben előkerült”. Nem felel meg a valóságnak az sem, hogy László Ferenc a 2026. szeptember 25-i borsi átadással kapcsolatban „nem jelentkezett”. Szeptember 19-én és szeptember 24-én is írásban válaszolt, jelezte, hogy az előzetesen vele nem egyeztetett időpontban nem tud részt venni, és másik átadási lehetőséget javasolt. Pontosításra szorul az is, hogy a zászló elajándékozása vitatott. László Ferenc álláspontja szerint a zászlót 2011. augusztus 19-én Kázmér Istvánnak, a borsi Rákóczi-várkastély akkori gondnokának adta át megőrzésre és múzeumi kiállítás céljából. A II. Rákóczi Ferenc Polgári Társulás saját közlése szerint csak 2011. október 19-én, tehát a zászló átadását követően alakult meg.
László Ferenc
