Portálunk Beszéljük meg! rovatának legutóbbi vendége Fehér Csaba volt, aki a felvidéki magyarság körében a Never Again kiállítással vált ismertté. Az olvasók kérdéseire adott válaszai:
Olvastam a körútról, mely keretén belül középiskolában adtad elő szomorú, de igaz történelmünket. Kérdésem, honnan jött az ötlet a körútra? Tapasztaltál-e olyat, hogy valakit a téma nem érdekelt? Voltak valamilyen alapismeretei a fiataloknak a hontalanság éveiről?
A középiskolai előadókörutat a Via Nova ICS-nek és a Fidesz Ifjúsági Tagozatának két vezetője, Mészáros Attila és Rákos Szabolcs szervezték. Megkeresésük nagy öröm volt számomra, mert korábban ez a két ifjúsági szervezet is csatlakozott a Komáromi Nyilatkozat célkitűzéseihez, s a nyilatkozat után a két fiatalembernek köszönhetően számos hazai és magyarországi középiskolába jutott el rendhagyó történelem óra keretében múltunk e befejezetlen és ennek következtében számos kérdést felvető korszaka. Elmondhatjuk, hogy a diákok nagy többségének már volt némi ismerete a témáról, de voltak olyanok is, akik bizony informálatlanok voltak. Azért is fontosak ezek az előadások, hogy mindenki tisztán lásson a történelmi térben és időben, hogy az ismereteivel szerzett pontos koordináták alapján képes legyen saját korát és eseményeit értelmezni.
A felvidéki kitelepítések 60. évfordulójára tartott előadáskörutat hogyan értékeli? Mennyire nyitottak a fiatalok az ilyen hangsúlyos politikai eseményekre való megemlékezésre? Hogyan látja, a mai zűrös világban milyen a fiatalok tájékozottsága történelmünk eseményeiben?
A közép-kelet-európai történelmi események értelmezése ideológiák, illetve politikai és gazdasági érdekek fogságában vergődött hosszú évtizedekig, s bizonyos korszakok vergődnek most is. Ezek az érdekek azok, amelyek megerőszakolják a történelmi igazságot, s állítják szembe az értelmező feleket. De minden igyekezet ellenére, bármilyen sűrű ködfátylat is szőnek köré a századok hangjai, az igazság ott van előttünk, csak tisztán kell látnunk. A mi feladatunk tehát a tisztánlátás elősegítése, s ha a tisztánlátás igényét már a fiatalokban is felébresztjük, egy olyan generáció nevelésében segítkezünk, amely képes racionálisan meghatározni a magyarságot erősítő és gyarapító célkitűzéseit. Sok a tennivaló ezen a téren, hiszen a fiatalokból megpróbálják kiölni a közösségtudatot, márpedig közösség nem létezhet közösségtudat nélkül! Közösségtudatot pedig a családból és a történelemből lehet meríteni. Sajnos a fiatalok, a fiatal felnőttek még mindig nem tudatosították, sok esetben nem is engedik nekik, hogy tudatosítsák: a ma látszólag jelentéktelennek tűnő politikai, gazdasági és kulturális események hosszútávon befolyásolják az ő és családja életét! Erre tanítanak bennünket a történelmi események, melyeknek tiszta ismerete utat mutat ebben „a zűrös világban” – ahogy ön is fogalmazott! Ezért fontosak az előadások, ma és holnap is!
Készített egy filmet, Magyar kálvária címmel, van arról tudomása, hogy ezt nagyjából hányan látták?
A Magyar Kálvária 1945-1948 című dokumentumfilmet 2004 szeptembere óta folyamatosan vetítjük. Gyakorlatilag, ahová előadni hívnak, vagy kiállítják a kitelepítésekről és deportálásokról szóló kiállítást, ott mindenhol levetítésre kerül. A kiállítás mára már olyan nagy népszerűségnek örvend, hogy másolatot is kellett belőle készíteni. A dokumentumfilm hozzávetőlegesen 75 településen került vetítésre, s kb 1500-an látták, ehhez jön még a komáromi múzeumban a 2004 és 2006 között az a 10 000 látogató, kiknek a kiállítás megtekintésekor nyílott alkalmuk megnézni a filmet, s akkor még nem beszéltünk azokról a civil és kulturális szervezetekről, iskolákról, amelyeket megajándékoztunk a filmmel.
A pletykák szerint Neked nem is nagyon volt keresnivalód a Múzeum élén, milyen végzettséged is van? Továbbá támadták azt is egyes régiós lapok, hogy Karaffa Attila volt az egyik munkatársad, akinek szintén nem megfelelő a diplomája. Neki milyen végzettsége van? Hogyan értékeled ezeket a támadásokat? Van alapjuk?
Aki a pletykákból szerzi az információit és azok alapján alakítja véleményét, az mások és saját korlátai között kénytelen élni úgy, hogy nem látja a világot! Talán Ön sem gondolja, hogy bárkiből lehet igazgató megfelelő fokú végzettség nélkül. Diploma nélkül nem nyerhettem volna felvételt a múzeumba 1999-ben sem, és nem választhattak volna igazgatónak 2004 decemberében. Egyébként az ELTE-n végeztem történelem szakon, s mivel már akkor is érdekeltek a szlovák – magyar kapcsolatok, diplomamunkámat is ennek szenteltem, – címe: Magyar kisebbségpolitika a szlovák sajtó tükrében 1861-1875 között. Remélem válaszom kielégítette, s végre tovább tud lépni és utána tud nézni esetleg más igazgatók iskolai végzettségének is. Az általam vezetett intézményben minden egyes munkakör a törvényi szabályozások és feltételek szerint lett betöltve. Vagyis minden kollégámnak megfelelő iskolai végzettsége volt. A felröppent rosszindulatú pletykáknak tehát nincs semmi alapja!
Amint látod, itt is vannak provokátorok, biztosan egy beépített ember a hatalomnak tetszelgők közül! Hogyan tudod elviselni a Téged ért támadásokat? Csalódtál-e magyar emberekben mikor elindult ellened és munkatársaid ellen a lejárató kampány?
Sajnos, a létszámbeli fogyás mellett, szellemi fogyatkozásban és az ezzel járó minden betegségben szenved a magyarság, határon innen és túl! Vannak, akik szakítanak apáik hagyományával, s vannak, akik tovább viszik! Ma olyan világot élünk, ahol a harminc ezüstért sorban állnak! S bár a sorban mindenki látszik, s azért még ők vannak kevesebben, mégis úgy teszünk, mintha nem látnánk őket és úgy félünk tőlük, mintha többen lennének. A harminc ezüstnek ára van! Kevesek árulását a többség fizeti. De nem szabad csüggednünk, mert Egernél sem a törökök győzedelmeskedtek.
Elsősorban családom, barátaim és az a sok-sok ember, akikkel az előadásaimon találkozom határon innen és túl, segítenek a rámrótt terhek viselésében. Az Isten mellett Ők adnak hitet, bátorítást és erőt a további munkához! Igen, sajnos, csalódtam néhány emberben. Azokban, akik barátaimnak mondták magukat, s korábban együtt küzdöttünk, s most ádáz ellenségeimmé lettek és tették őket. Csalódtam azokban, akik időközben eltávolodtak tőlem, de nem haragszom rájuk, mert nem mindenki bírja egyformán az „ágyúdörgést”! Nem csalódtam azokban, akik árulásban élik napjaikat. De ők vannak a kevesebben! Erősen bízom benne!
Valójában hogyan lesz egy ilyen fiatalemberből múzeumigazgató?
A vezetői pozíciók sosem lehetnek korfüggőek! Számos fiatal vezetőt láthatunk az élet minden terén. Az, hogy kiből és életének melyik szakaszában lesz vezető, számos kérdés függvénye! A közalkalmazotti szférában is egy vezetői poszt betöltésének megvannak a törvényi és egyéb előírásai, rendeletek és az egyes szervezetek, különböző szakmai bizottságok által támasztott elvárásai és feltételei.
Valójában miért távozott a múzeum igazgatói székéből?
Az általam vezetett múzeum, az intézmény akkori alapító okiratából is adódóan egy olyan nemzeti kultúrpolitikát, tevékenységet folytatott, amelynek keretében számos, a magyarságot érintő történelmi téma lett a kutatás és gyűjtés, valamint a bemutatás tárgya, amely felkeltette a figyelmet. Olyan fejlődési pályára állítottuk az intézményt, amely amallett, hogy követte a nyugat-európai modern muzeológiai irányvonalat, nemzeti alapokon állott. Nem engedtem beleszólni a múzeum tudományos, kutatási, kiállítási, valamint közművelődési, turisztikai, közönségkapcsolati, illetve kommunikációs és PR- terveibe, tevékenységébe. Az az intézmény mindenekfelett a magyar kultúra gyarapítására és expanzív közvetítésére volt hivatott országos hatáskörrel. Ehhez mindvégig ragaszkodtam! Bár ehhez a munkához kevés idő adatott számomra, mégis a közel három év alatt évtizedek lemaradását sikerült behozni. Ezekre az eredményekre büszke vagyok és büszkék lehetünk mindnyájan.
A múzeumot, tevékenységét tekintve, autonóm intézménynek tekintettem!
Aztán eljött 2006. szeptember 12. Brüsszelben az Európai Parlamentben bemutatták a Never Again 1945-1948 című kiállításomat, amivel végképp magamra vontam a hatalmasok haragját. Ellenőrzések sorozata következett, aminek eredménye az lett, hogy indoklás nélkül váltottak le. S mivel bizonyítani kellett valahogy a leváltás helyességét, újabb ellenőrzés alá vonták a múzeumot, s elkezdődött a személyem és néhány kollégám ellen a kíméletlen közéleti és politikai lejárató-hadjárat!
Gratulálunk és további sok sikert az elkezdett munkájához. Ön szerint a felvidéki magyarság elzárkózott az őket erintő kérdések elől? Ne féljünk magyarnak lenni! Ez mind a családi fészekben kezdődik, főleg a nemzeti öntudatra való neveléssel, még megszületésünk előtt .
Nagyon szépen köszönöm az elismerést és a jókívánságot! Azt gondolom, számos olyan történelmi és aktuális kérdés van, amivel a politikai képviselet mellett élénkebben kellene foglakoznia a magyar közösségnek. A kérdéshalmazban vannak azonban olyan tételek, amelyekkel vagy a közömbösség, vagy a félelem következtében nem foglakozik kellő súllyal a széles értelemben vett felvidéki magyar társadalom. Sok esetben azt gondolja, hogy őt egyik másik kérdés nem érinti, hiszen ő még nem nyugdíjas, már nem jár iskolába, neki van munkája, ő nem tagja egy civil szervezetnek sem és még sorolhatnám tovább. Meg kellene értenie közösségünk minden tagjának, hogy mindenki felelős mindenkiért, hogy nekünk egy nagy családként kellene viselkednünk egymással és foglakozni egymás problémáival. Át kellene érezni annak a ténynek a súlyát, hogy a tegnap eseménye a ma döntésének kérdése, ami a holnapi lét valósága. Ehhez elég bátorságot és megfelelő erőt kizárólag a közösségi gondolat és lét adhat!
Hogyan lehet a többséghez képest megszüntetni az átlag felvidéki magyar hátrányos helyzetét anyanyelvhasználatában és életszínvonalában, a szlovák nemzetállamban?
Az anyanyelvhasználat és az életszínvonal, vagyis a gazdasági és szociális téren történő helyzetjavulás elérése érdekében a politikai érdekképviselet mellett, kiemelt jelentősége van a magyar nemzetiségű szlovák állampolgárok erős közösségi tudatának, illetve kulturális, gazdasági és szociális összefogásának. A hazai magyar gazdaságot védeni és fejleszteni nem kizárólag a politika feladata, de nagy felelőssége van a polgárnak is. A politikának olyan helyzetet kell teremtenie, amely lehetővé teszi a vállalkozások fejlődését, de azok életbenmaradása már a vállalkozókon és a polgárok tudatosságán múlik. A nyelvhasználat tekintetében hasonló összefogásra és tudatosságra van szükség. Nem használjuk ki még a törvény adta lehetőségeinket sem. Pedig azokat nem ajándékként kapjuk, hanem nehéz küzdelmek árán vívjuk ki. Helyzetünk javításához tehát nemzeti összetartásra és tudatosságra van szükség!
Gratulálok a tevékenységedhez. A kitartásodhoz, elsősorban. Mi ad erőt a támadások ellenére?
Köszönöm szépen az elismerő szavakat nem csak a magam, de mindannyiunk nevében, akik a magyar ügyet szolgáljuk.
A család önzetlen támogatása és mellettem való kitartása mellett a polgárok, az Ön elismerő szavaihoz hasonló biztató szavaiból, illetve a magyar történelem számos évszázadának példa-örökségéből merítek erőt.
Van valami reális ígéret arra, hogy az összegyűjtött aláírásokat komolyan veszi valamilyen európai elismert nemzetközi szervezet?
Komoly eredménynek tekinthető a tavaly április 22-én Strasbourgban átadott 50 ezer aláírás átvétele. Maga az átvétel bizonyítja, hogy az unió kész megvizsgálni a kérdést. Azt gondolom, ami az EU- parlamentet illeti, civil részről megtettük a maximumot, most már a politikán a sor. Megoldást azonban nem Brüsszelből kell várni, bár véleménye befolyásolhatja a szlovákiai eseményeket, mégis idehaza szükséges a pártoknak tárgyalóasztalhoz ülni. Sajnos, ennek jelenleg gátat szab a 2007. szeptember 20-i parlamenti határozat. Az unió Beneš-dekrétumokkal kapcsolatos határozott véleménye, adott esetben képes lenne a dekrétumokat megerősítő szlovák határozat ellenére tárgyalóasztalhoz ültetni a feleket. Addig is nekünk, civileknek az a feladatunk, hogy mindent megtegyünk annak érdekében, hogy a szlovák társadalom is megismerje a kérdéses dekrétumok lényegét és megértse szándékunk állampolgári egyenlőségen alapuló tisztaságát.
Gondolom, vannak politikai ambíciói, hiszen a 2006-os választásokon jelölt volt. Arra számítottam, hogy esetleg, az EP-listán is szerepelni fog, de nem ez történt. Gondolja, hogy az MKP-ban kegyvesztett lett, mert nekik is kínos kérdés a Beneš- dekrétumok kérdése? Vagy nem akart szerepelni az EP -listán?
Tevékenységemet sosem a politikai ambíció vezérelte. Sosem helyeztem saját érdekeimet a közösség érdekei fölé. Ez a magatartás teljességgel távol áll tőlem. Munkámmal a magyar közösséget szeretném építeni és nem a politikai karrieremet. Egész eddigi életemben mindig azt kerestem, hogy hol, mikor és mennyit lehet segíteni a magyarság kulturális, szociális és gazdasági helyzetén. Azt kerestem és keresem most is – hol lehet szolgálni! A szolgálatra sok lehetőség és helyszín van. Azt gondolom, aki akar, az tud is szolgálni. Mindenki a maga képessége, lehetősége és teherbírása szerint. Ha a sors úgy hozza, hogy politikusként, akkor politikusként kell szolgálatot teljesíteni.
A dekrétumok kérdésének civil oldalról való megnyitásával nem gondolom, hogy kegyvesztett lennék a Magyar Koalíció Pártjában, hiszen az MKP több alkalommal is foglalkozott a témával. Mégis azt gondolom, hogy a siker érdekében sokkal erősebb és szélesebb körű összefogásra lenne szükség. Nem ringathatjuk magunkat olyan illúzióba, hogy egy tisztán civil mozgalom megoldhatja azt a kérdést, amely – ha felvetik – komolyan és hosszan rezonál a szlovák belpolitikában. A dekrétumok kérdését a szlovákiai magyar és szlovák társadalomnak közösen kell felvetni, de megoldást csak a kölcsönös tolerancia alapján álló politikai párbeszéd adhat.
Az Európai Parlamentben elsősorban uniós bel- és külpolitikával foglalkoznak, saját dolgainkat tehát idehaza kell közösen képviselnünk és megoldanunk. Az Európa Parlamenti képviselő jelöltség meg sem fordult a fejemben.
Még mindig fut a Via Nova ICs beiratkozási kampánya, Neked mit adott a magyar iskola?
Mindenekelőtt szeretnék gratulálni a Via Nova ICS-nek az iskolai beiratkozási kampány megszervezéséért és lebonyolításáért. Mindannyiunk jövője áll vagy bukik azon, hol és mennyien járnak majd magyar iskolába és óvodába. Elszomorító, hogy ilyen komoly energiákat kell fektetni abba, hogy meggyőzzük a szülőket, miért jó a magyar iskola, holott az a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy magyar gyereket magyar iskolába adják a szülők! Véleményem szerint a legnagyobb probléma az öntudat és nemzeti felelősségtudat gyengülésében, sorvadásában van! Egy büszke, öntudatos, közössége és annak jövője iránt felelős embert nincs az a körülmény, ami meggyőzi, hogy nem magyar iskolába adja gyermekét!
Családunkban olyannyira természetes dolog a magyar iskola, hogy egy szót sem vesztegettünk arra, vajon milyen nyelven is tanuljon a gyermek.
Hogy mit adott nekem a magyar iskola? – Elsősorban a világ egyik legnagyobb kincsét, a magyar nyelvet, annak tökéletes elsajátítását. Anyanyelvem nyitotta meg előttem a Világ kapuját, általa lettem ember, ezen a nyelven tanultam az emberiség és benne a magyarság által évezredek alatt összegyűjtött ismereteit. Általa ismertem meg a regényekbe és versekbe szőtt emberi érzésekekkel, s ez a nyelv volt az, amelyen hallhattam Isten szavát! A magyar iskola tanított meg küzdeni, s ott erősítettem a családból hozott nemzeti öntudatot.
Úgy hallottam, többször is kapcsolatba kerültél a felvidéki magyar cserkészekkel. Mi a véleményed a cserkészetről?
A cserkész-mozgalom alapgondolata a természet és történelem ismerete és tisztelete mellet a közösségi életre való nevelése. Alapvetően tehát a cserkészet tanít és nevel, épít és erősít. Fontos helyszíne az ifjúság öntudatos, erőshitű, bátor és tettrekész magyarrá történő nevelésének. Meggyőződésem, hogy a cserkészmozgalmat és tevékenységét fokozottban kell támogatni, hogy országszerte minél több tevékeny tagja legyen. A cserkészet berkeiben nevelkedő ifjúság minden tagja egy-egy kőszikla, amelyre családot lehet építeni!
NT, Felvidék Ma
