František Mikloško vasárnap hajnal óta úgy érezheti magát, mint az a sportoló, aki negyedik helyezést ért el. Lemaradt az elnökválasztási dobogóról konzervatív demokrata politikusunk is (bár megszerezte az előkelő harmadik helyet, a március 21-én rendezett politikai versenyszámban mégsem juthatott tovább, mert az a szabály, hogy a második fordulóban csak az első két helyezett mérkőzhet). František Mikloško vasárnap hajnal óta nagyon megváltozott. Egyszeriben nem számít neki, hogy Ivan Gašparovič még mindig az az Ivan Gašparovič, aki annak idején Vladimír Mečiarral megszervezte a „hosszú kések éjszakáját“. Már nem számít neki, hogy Ivan Gašparovič még mindig az az Ivan Gašparovič, aki a demokráciának nem tetsző módon kirúgta a parlamentből a demokratikus úton megválasztott František Gaulidert, s nem számít neki az sem, hogy Ivan Gašparovič még mindig az az Ivan Gašparovič, aki Vladimír Mečiarral együtt sok évre hermetikusan elzárta a külföldtől Szlovákiát.
František Mikloško vasárnap hajnalban mindent elfelejtett, amit az államfőválasztás első fordulóját megelőző kampányban mondott. Helyette azt hajtogatja, hogy a második körben – úgymond – távol marad az urnáktól, mert olyan jelöltre (név szerint Iveta Radičovára) nem akar szavazni, aki állítólag támogatja a művi terhességmegszakítást. Itt meg lehetne jegyezni: azért ez a Mikloško karakán legény, mert nem azt hajtogatja, mint Gašparovič, Slota, Fico meg Martináková, hogy Radičovát a dél-szlovákiai magyar választópolgárok juttatták be az áprilisi 4-i döntőbe.
Ez a keresztényi-felebaráti szeretetről is tanúskodhatna akár, de jelen pillanatban úgy tűnik inkább, hogy a „vesztes harmadik“ elnökjelöltben konzervatív énje kerekedett felül. Iveta Radičová és a magyar kisebbség kárára, Ivan Gašparovič és a magyargyűlölet javára.

Felvidék Ma, jag