Sokak számára ismeretes, hogy a szlovákiai magyar katolikus hívők saját püspököt szeretnének. A Komáromi Imanapok keretében sokszor megfogalmazták már kérésüket, és az egyedi püspökséggel kapcsolatos elvárásaikat. Sajnos, a Szlovák Püspöki Kar eleddig semmit sem tett a szlovákiai magyar katolikus hívők igényeinek megoldása érdekében.
Pedig a Csehországban élő szlovák hívők anyanyelvű pasztorációját Prága már rendezte. Hasonló elvárásai vannak a Mécs László Társulásnak, amelynek sajtóközleményét most ismertetjük.
Az elmúlt hetekben a szlovák katolikus egyház az új egyházmegyék kialakításának egyéves évfordulójáról emlékezett meg. A Mécs László Társulás emlékeztet a magyar nemzetiségű katolikus hívők többségének ezzel a lépéssel kapcsolatos elutasító álláspontjára. Továbbra is azon a véleményen vagyunk, hogy tavalyi állásfoglalásunk helyes volt, az új egyházmegyei felosztás ugyanis a Szlovákiában élő magyar nemzetiségű hívek igényeihez való érzéketlen hozzáállásról tanúskodik. Ismételten fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy az elmúlt évben egyetlen hathatós intézkedés foganatosítására sem került sor a Szlovákiában élő magyar ajkú katolikusok igényeinek kielégítése céljából. Továbbá a Szlovák Püspökkari Konferencia mostani álláspontja sem utal egyetlen előremutató lépésre sem, mivel a püspökök többsége nem szentel figyelmet eme probléma megoldásának.
Ezen álláspontunkat a kánonjog alapján tesszük közzé, mely szerint minden hívő ugyanazon egyetemes egyház tagja, és joga van véleményt nyilvánítani az egyházat érintő konkrét problémákkal kapcsolatban. Az elmúlt évben még egy említésre méltó dolog történt. 2008. július 7-én Prágában Jindrišská 973/30, Praha 1, Nové Město székhellyel római katolikus plébánia jött létre. A Miloslav Vlk prágai érsek kézjegyével ellátott alapítólevél kimondja: „A szlovák katolikus plébániát a püspökök tanácsával történt egyeztetés után a Prágai Érsekség területén élő szlovák nemzetiségű hívek önálló pasztorációjának szükségessége céljából alapítom. A szlovák római-katolikus plébánia a szlovák nemzetiségű hívek és azok hozzátartozóinak egyéni plébániája a kán. 518 és 204 CIC alapján. Ezen plébánia közösségéhez különösen hozzátartozik a szlovák nemzetiségűek lelki gondozása, mégpedig a kán. 206 és 1183 pa.r 1 CIC alapján. A plébániához való tartozás a következő két feltétel együttes teljesítésével szerez érvényt:
a. szlovák nemzetiségű római katolikusról legyen szó, aki
b. a Prágai Érsekség területén állandó vagy pedig átmeneti kánonjogi illetőséggel rendelkezik a kán. 102 CIC alapján.
Úgyszintén a plébániához tartozóknak kell tekinteni ezen személyek családtagjait is, akik alatt a férjet, a feleséget és a velük közös háztartásban élő gyermekeket kell érteni, az egyházközségi taggal együtt, aki teljesíti a fentebb említett, 1. és 2. pontban megfogalmazott feltételeket.
A plébánia lelki gondozója a prágai érsek felügyelete alatt végzi a plébánia tagjainak pasztorációs gondozását. A lelki gondozó felelős Isten igéjének hirdetéséért, az autentikus katolikus tanítás hirdetéséért és a tagok katolikus szellemben történő neveléséért, továbbá támogatja azokat a tevékenységeket, melyekkel az Evangélium tanításának terjesztése valósul meg a világban. A lelki gondozó további gondozókat irányít, akik ezen plébánia szolgálatába nyertek felvételt, és együttműködik a Prágai Érsekség többi papjával és szerpapjával.
A lelki gondozó elsősorban az említett kán. 530 CIC-ben lefektetett feladatokat látja el.
A plébánia megalapításával nem szűnik meg a szlovák nemzetiségű római-katolikus hívők és családtagjainak joga arra, hogy a szertartási cselekmények kiszolgáltatását kérjék, elsősorban is a kán. 85, a kán. 1115 2. par. és a kán. 1177 CIC alapján az ő lakóhelyük szerinti plébániáikon, melyekhez tartós vagy átmeneti kánonjogi illetőség alapján tartoznak a kán. 107 CIC alapján. A plébánia az I. számú prágai helynökségbe (vikariátusba) van besorolva.“
A prágai érsek határozata tehát teljes mértékben alátámasztja a 400 ezer magyar ajkú, Szlovákiában élő hívő kérelmét, akik hasonló – ad personam – megoldást kérnek maguk részére. A 6 szlovák egyházmegye szintjén saját püspök, segédpüspök, esetleg általános helynök kinevezése által, aki felelős lenne a pasztorációjukért. Ezen felül, a perszonális plébánia létrehozása megoldást jelenthetne a Pozsonyban, Kassán, Léván és más városokban élő magyar ajkú hívek számára, ahol ez az igény felmerül.
Továbbra is meggyőződésünk, hogy országos szinten megoldható a magyar nyelvű teljes pasztoráció bebiztosítása püspök kinevezésével ad personam, mint a Szlovák Püspökkari Konferencia tagja, aki koordinálná a magyar hívők lelki gondozásával megbízott segédpüspökök tevékenységét a pozsonyi, a nagyszombati, a nyitrai, a besztercebányai és a kassai egyházmegyékben, a II. Vatikáni Zsinat határozatainak szellemében.
Még mielőtt a Szlovák Püspökkari Konferencia képviselője reagálna erre az információra, szíves figyelmébe ajánljuk a következő mondatokat: „Mert mindaz, aki kér, kap, aki keres, talál, és a zörgetőknek ajtót nyitnak. Melyik az az apa közületek, aki, ha a fia halat kér, hal helyett kígyót ad neki?“ (Lk11, 10-12).
Peczár Károly,
a Mécs László Társulás központi titkára
Felvidék Ma, tt, ddg
