Bárdos Gyula a Magyar Koalíció Pártja megalakulásától, illetve az 1998-as sikeres választási szereplése óta a párt parlamenti frakcióját vezeti. A több mint tíz év alatt soha nem találta szembe magát azzal, hogy a parlamenti frakciót elhagyta volna akárcsak egy képviselő is, április második felében viszont négyen is bejelentették: a továbbiakban függetlenként töltik ki mandátumukat. Miként éli meg az eseményeket?
Amikor Simon Zsolt távozása után Bugár Béla, A. Nagy László és Gál Gábor képviselőtársaim is bejelentették, hogy kilépnek a frakcióból, felkínáltam lemondásomat a frakcióvezetői posztról. Nem fogadták el, s nemcsak „megmaradt” frakciótársaim mondták, hogy maradjak, a „kilépők” is azt mondták, döntésüknek hozzám, az én munkámhoz semmi köze nincs, sőt, arról biztosítottak, függetlenként is hajlandóak lesznek konzultálni velem, miként viszonyulnak egy-egy javaslathoz, törvényhez. Maradtam hát, de igazából nem ez győzött meg arról, hogy folytatni kell a munkát, sokkal inkább az, hogy a frakció tagjai és a távozók is állították, készek a párbeszédre, készek a nézetkülönbségeket őszintén és nyíltan megbeszélni, megvitatni a „hogyan tovább” kérdését, keresni a további közös út lehetőségét. Képletesen szólva: senki nem robbantott hidakat, úgy éreztem és érzem tehát, hogy van visszaút. Van lehetőség arra, hogy az egyik vagy a másik fél javaslatait aprólékosan megbeszéljük, olyan megoldásokat találjunk, amely mindenki számára elfogadható, és minimum azok, akik a pártot nem hagyták el, visszatérnek a frakcióba is. Én mindig is a párbeszéd híve voltam, nemcsak politikusként, emberként is vallom a „hallgattassék meg a másik fél” elvét. Az, hogy mindezek ellenére – vagy éppen ezért – jó néhány álmatlan éjszaka van mögöttem és mérhetetlenül sajnálom, ami történt, e percben talán lényegtelen.
Bizonyára kereste az okokat, az esetleges helytelen lépéseket, döntéseket, amelyek a frakció és a párt gyengüléséhez vezettek. Körülhatárolhatók-e azok az események és helyzetek, amelyek más megközelítést esetleg más döntést igényeltek volna, hogy eredeti összetételében dolgozzon tovább a frakció?
– Több olyan esemény is történt az elmúlt két évben, amit akár a párt, akár a frakció munkájában másként is lehetett volna csinálni, de talán természetes, ha erről előbb kollégáimmal beszélek, s nem a sajtón keresztül üzenek nekik. Meggyőződésem, hogy valamennyien őszintén gondolták a párbeszédet, ennek megfelelően biztosan ők is konkrét elképzelésekkel, véleménnyel érkeznek majd a tervezett találkozókra, beleértve a párt minden szervét. Egyébként sem az a döntő, hogy én egy személyben – de bárki más is – milyen választ adok egy-egy miértre, hanem az, hogy a válaszokat és a megoldásokat közösen keressük. Amennyiben azt állítjuk, hogy a szlovák parlamentben a valós parlamentáris demokrácia elvei csak a legkisebb mértékben érvényesülnek, mert a koalíciós képviselők az egyszerű többségi szavazás módszerével söprik le javaslatainkat az asztalról, vagy éppen lehetővé sem teszik azok előterjesztését, s azt állítjuk, a 21. század politikai kultúrájához inkább a konszenzuskeresés tartozik, akkor ennek igaznak kell lennie a parlamenti pártokra általában és a Magyar Koalíció Pártjára konkrétan is. Amennyiben a parlamentben azt mondjuk, hogy gazdasági és egyéb válság sújtotta napjainkban az igazán jó megoldások csak párbeszéddel születhetnek, az esetleges népszerűtlen intézkedéseket, döntéseket pedig úgy kell meghozni, hogy a társadalom lehető legszélesebb rétegeinek a támogatását élvezzék, akkor ennek a pártmunkában is igaznak kell lennie. A döntéshozatalba a lehető legnagyobb mértékben be kell vonni a tagságot, sőt, a párt szimpatizánsainak, választóinak a véleményét is érdemes szem előtt tartani. A konszenzuskeresésre épül gyakorlatilag minden komoly nemzetközi szervezet munkája, akár az ENSZ Biztonsági Tanácsát, az Európa Tanácsot vagy az Európai Parlamentet említem, mindre ez az igaz. Közös nevezőre pedig csak párbeszéd útján juthatnak a felek.
Több politikai elemző is hangot adott annak a véleményének, hogy a pártban, illetve a frakcióban kialakult helyzet a lehető legrosszabbkor jött, hiszen közelednek az európai parlamenti választások, a viszály sok magyar szavazót tarthat távol az urnáktól június 6-án. Lát-e esélyt arra, hogy addig lezárulnak a viták, rendeződnek a sorok és az MKP teljes erőbedobással a kampányra tud majd összpontosítani, hogy megfelelő számban éljenek választói jogukkal a szlovákiai magyarok?
Ha nem hinnék benne, nem vállaltam volna, hogy kezdeményezője és aktív részese leszek a párbeszédnek. De nemcsak ezért vagyok bizakodó a választási eredményt illetően. A szlovákiai magyar választók képesek a higgadt mérlegelésre és a bölcs döntésekre, olykor a politikusok előtt járnak éleslátásukban. Emlékezzünk csak 1994-re, amikor még három magyar párt működött, s vezetőik között hosszas, olykor érthetetlen vagy értelmetlen viták dúltak arról, hogyan induljunk a választásokon. Az emberek számára pedig olyan világos volt, mint a felkelő Nap, hogy a megoldás a hármas koalíció kialakulása, s a nagy „csatározásból” ennek megfelelően azok a politikusok kerültek ki vesztesen, akik nem hallgattak a választói akaratra. Szinte hasonló eseménysor játszódott le 1998-ban is, amikor kiderült, az utolsó pillanatban módosított választójogi törvény miatt a hárompárti Magyar Koalíciónak nincs esélye parlamenti képviselethez jutni, s amikor még számos politikus holmi „választási párt” létrehozásán gondolkodott, az emberek óriási többsége az egyesülést szorgalmazta és megint azok a politikusok vesztettek rajta a felesleges spekulációkon, akik megpróbáltak szembe menni a választói akarattal. Meggyőződésem, hogy a szlovákiai magyarság most is bölcsen viszonyul a kérdéshez, s tudja, nem az a fontos, miként zárulnak le a párton belül a viták, hanem az, hogy legyen képviselete közösségünknek Brüsszelben. Biztos vagyok abban is, hogy választóink tudják, a 13 fős listát a párt országos tanácsa még a kilépések előtt hagyta jóvá, hosszas mérlegelés, mindenki véleményének a meghallgatása után, s arra is biztosan felfigyeltek, hogy a jelöltek nem érintettek a jelenlegi vitában. Mindezek ellenére én mindent megteszek azért, hogy mihamarabb lezárjuk a párton belüli vitákat, újult erővel álljunk választóink előtt, egységesen képviselve az ő érdekeiket.
Forrás: www.mkp.sk
