Hogy történhetett meg? Dunaszerdahelyen a Csemadok Országos Közgyűlése nemet mondott a felvidéki magyarság önrendelkezési törekvéseinek támogatására.
Hrubík Béla elnöki beszámolóját hallgatva néhány percig bizakodóak lehettek a küldöttek. Úgy összegezte a legutóbbi közgyűlés óta eltelt három évet, hogy érezhető volt, tudatosul benne, micsoda béklyók akadályozzák ennek a sokra érdemes szervezetnek a felemelkedését. Mégis ünnepi pillanatot tudott teremteni, őszinteségével, szárnyaló tenni akarásával sokunkat újra megnyert magának.
A zárszó elmondásakor azonban már ő sem tudott emelkedett hangot megütni, hasonlóan lelombozódott volt, mint sokan a küldöttek közül.
Mert mitől is lennénk bizakodóak?
Az egész nap arról szólt, hogy semmi sem változik. Aki nem volt ott, semmiről nem maradt le. Sokadszor elmondtuk, hogy éppen sok éve alakult meg a szervezet. Jövőre pedig majd elmondjuk, hogy már 61 éve működik?
Tisztújítást nehéz volt elképzelni ott, ahol minden posztra csak egy jelölt van. A régiókból delegált tisztségviselők sorában is csak elvétve van egy-egy új, vagy kisebb szünet után visszatérő név. Megnőtt az MKP parlamenti képviselők száma az elnökségben, és változatlanul nagy a Csemadok-titkárok hatalma.
A közgyűlés napirendjében alapszabály-módosítás szerepelt, meg programalkotás, amit azzal intéztek el az előterjesztők, hogy nem javasolnak módosítást – a jelenleg érvényben lévő – egyik dokumentumban sem. Ezért a tárgyalási anyagok közt meg sem kapták a küldöttek, nehogy zavart keltsenek, beleolvassanak és munkát adjanak a Csemadok apparátusának. A Csemadok programját megnézhetik a Csemadok honlapján, hallottuk Görföl Jenőtől, az országos titkártól.
Ezek után mégis akadt néhány felszólaló, akik vették a fáradtságot, hogy konkrét javaslatokat fogalmazzanak meg és kísérletet tegyenek a változtatásra, mint Mihályi Molnár László és Kolár Péter a keleti végekről, Varga László, a dunaszerdahelyi területi választmány elnöke és Petheő Attila, komáromi területi elnök.
A felvetéseik egy kis része visszaköszönt a határozati javaslatban, mint például a Pátria Rádió kassai tudósítójának problémája, az ifjúsági program szorgalmazása, a többi elintézve egy mindent megoldó megfogalmazással, hogy az Országos Tanács vitassa meg a közgyűlésen elhangzottakat.
A hazai sajtón sokan elverték a port, hiányolták a tudósítókat, csak azt nem firtatta senki, miért nem kapott egy árva sornyi értesítést sem a sajtó arról, hogy közgyűlés készül Dunaszerdahelyen.
Fülsértő volt, milyen lekezelően bánt a javaslatot megfogalmazó testület az Itthon folyóirattal, mintha az nem lenne a Csemadok lapja.
Nem reagált egyértelműen arra a durva személyeskedésre sem, amire a dunaszerdahelyi járási elnök, Varga László mutatott rá, miszerint az ellenőrző bizottság „érdekellentétet” lát ott, ahol egyértelműen nincs. Elég volna, ha az ellenőrző bizottság elnöke tartaná magát az alapszabályhoz, amikor egyes tagokat akadályozni akar jogaik gyakorlásában. És nem az értelmező szótár használatára utasítaná gúnyosan a járási elnököt, hanem értelmes választ adna. Az idős főellenőr, korára való tekintettel, elmozdíthatatlan.
A leginkább megdöbbentő élmény az marad, hogy egy valóban lényegre törő elvi kérdésben, az önrendelkezés ügyében, a közgyűlés elutasító álláspontra helyezkedett. A javasló bizottság ugyanis nem javasolta elfogadásra Mihályi Molnár László előterjesztését, hogy a Csemadok támogassa azon önrendelkezési törekvéseket, amelyek összhangban vannak az európai normákkal és gyakorlattal, valamint a szlovákiai magyarság igényével.
A küldöttek alig egyharmada szavazott igennel erre a javaslatra. Mert a Csemadokban a küldötteknek és a javasló bizottság tagjainak sem volt kedvük elmélyedni a témában. Csak problémamentesen, szőrmentén, semmitmondóan vegetálni, ezt sugallja ez a szavazás, ennek a kérdésnek az elszabotálása.
Valószínűleg Hrubík Béla is azt kérdezi magától, mitől remélhet változást a Csemadokban? Mert hogy változás kellene, azt ő is érzékeli.
Múlt év novemberétől zajlik ennek a közgyűlésnek az előkészítése, és a végeredmény: cinikus bejelentések arról, hogy senki sem akar változást.
Minden marad a régiben?!
