(szerző: Farkas Pál, az MKP gazdasági alelnöke) Már nem csupán a szakértők, a sajtó és az ellenzék állítja, hogy a szlovák kormány nem tudja kezelni a gazdasági válságot, hogy a krízis hatásainak csökkentésére hozott intézkedései és rendelkezései elhibázottak, immár a statisztikai hivatal első negyedéves jelentése is bizonyítja ezt a szomorú tényt. Szlovákia gazdasága minden várakozást alulmúlt, első három hónapos teljesítményének 5,4 százalékos csökkenése arról tanúskodik, a kormány sem a lehetőségekkel nem tudott élni, intézkedéseivel pedig egyenesen hozzájárult a válság mélyüléséhez. Ne feledjük, Robert Fico kormányfő még egy hónappal ezelőtt is azt állította, bár gazdaságunk teljesítménye csökken, mégis a legjobbak közé fogunk tartozni, mi leszünk az az ország, amely javítja az uniós huszonhetek átlagát. Nos, a valóság az, hogy jelentősen rontottunk az uniós átlagon, amely a mi 5,4 százalékos csökkenésünkkel szemben „csak” 4,4 százalékos volt.

Természetesen tudatában vagyok annak, hogy a világválság ellen az olyan kis gazdaság, mint amilyen a szlovák, egyedül nem veheti fel a küzdelmet sikerrel, de harcában nincs is egyedül. Támaszunk – lehetne – az Európai Unió, egészen pontosan az uniós alapok, amelynek gyorsabb és hatékonyabb merítésére már decemberben felszólította térségünk országait az Európai Bizottság. Ha csak abból indulunk ki, hogy Szlovákia 2013-ig a vidékfejlesztésre és a környezetvédelmi beruházásokra összesen több mint hét milliárd eurót költhet, s tudatosítjuk, hogy Pozsony és környékét leszámítva minden régiónkban szükség van az infrastruktúra fejlesztésére és különböző környezetvédelmi beruházásokra, amelyek megvalósítása munkahelyet teremt és növeli a bruttó hazai terméket (GDP) – ugyanakkor az alapfeltétele is a külföldi tőke megjelenésének, ami viszont e régiók középtávú fejlesztésének az alapja –, egyértelműen leszögezhetjük, hogy az a 0,5 százalékos merítés, amelyről a statisztikák szólnak, az egyik nagy válságkezelési lehetőség elherdálása a kormány részéről. Ám még ennél is súlyosabb a helyzet, hiszen tudjuk, az Európai Bizottság éppen a két tárcánál tapasztalt korrupciógyanús és klientelista tender, illetve a hiányos törvényi szabályozás miatt eljárást indított Szlovákiával szemben, ami a kormányfő halogató magatartása, a miniszterek késői leváltása miatt egyenesen a kormány hozzájárulása a válság elmélyüléséhez. Hiszen ha végül nem is szankcionálja az országot Brüsszel, az alapok merítését az eljárás lassítja vagy leállítja, vagyis az európai pénzeket a kormány és az illetékes minisztériumok miatt nem tudjuk felhasználni a válságkezelésre.

A másik nagy válságkezelési lehetőség hasonló módon csúszott ki a kormány kezéből. Minden normális ország tudja, hogy a hazai gazdaság legerősebb és legmegbízhatóbb pillére a kis- és középvállalkozások, amelyek egyfelől gyorsabban tudnak reagálni a piac igényeire, mint a nagy, nemzetközi korporációk, ugyanakkor a megtermelt nyereség sem vándorol ki az országból az előbbiek esetében, döntően a további hazai beruházások tőkefedezetét jelentik ezek a források. A krízis jelei már tavaly jelentkeztek, amikor a gazdaság viszonylag jól teljesített – az utolsó negyedévben is 2,4 százalékos bővülést mutatott, éves szinten pedig megközelítette a hét százalékot –, ennek ellenére a kormány egyetlen fillért nem tett félre, nem hozott létre olyan állami alapot, amelyet a kis- és középvállalkozók használhatnának ki talpon maradásukra, netán fejlődésükre a válságos időkben is. Ehelyett súlyos milliárdokat szórt szét a kormány a „reális szocializmusra” emlékeztető módon állami vállalatok támogatására csak azért, hogy „üzemen belül” tartsa a munkanélküliséget. A legkirívóbb példa a Cargo vasúti teherfuvarozási vállalat, amely több mint 100 millió eurót „nyelt el”, holott kapacitása ma is csak 30 százalékban van kihasználva, nincs is esélye a talpra állásra, vagyis a milliók (euróban!) az ablakon kidobott pénz volt, amely szeptemberre fogy el, s az emberek így is, úgy is az utcán kötnek ki.

A példák sorolhatók lennének, a helyszűke azonban megakadályoz ebben. Ezért már csak egy gondolat: az európai parlamenti választás kampányában a kormányzó párt arra biztatja a választókat, rá szavazzanak, mert ők „a krízis ellen“ vannak. Én meg azt mondom, jól gondolja meg a polgár, kire fog szavazni: arra-e, aki elszalasztja a lehetőségeket, sőt, rossz intézkedésekkel mélyíti a válságot és elapasztja még az európai pénzforrásokat is, avagy azokra, akik látják ezt, felhívják rá a figyelmet és konkrét javaslatokkal állnak elő, segítendő az embereket a válság okozta nehéz napokban!

Felvidék Ma, MKP-Hírvivő