Süllyedhetünk vagy nem süllyedhetünk mélyebbre? Vannak mélységek, amiket csak a magasságból lehet látni. Alulról még a földszint is túlságosan távoli. Ezért találtatnak rossz helyzetben a bányabékák, de főleg azok, akik alattuk helyezkednek el, mert nem tudják hová kellene fölkapaszkodniuk, hogy végre emelkedhessenek.
Abban biztosak lehetünk, hogy 2009 májusában lezárult a felvidéki magyarság közéletének egy fontos, csaknem húszéves korszaka. A rendszerváltozásig, 1989-ig csak védekeztünk és a túlélés érdekében az „ahogy lehet” elve szerint szerveztük közéletünket. A társadalmi másként gondolkodásunk alapja a „négy-öt magyar összehajol” taktikája szerint szerveződött, megvalósítását pedig az „egy-két” magyar találkozásai jelentették. Majd 1990-től úgy gondoltuk, hogy ránk köszöntött az építkezés korszaka.
Tény és való, közéletünk a korábbiakhoz képest más mederbe terelődött. A polgári szerveződések és a politikai szervezetek útja szétvált, megfogalmaztunk politikai célokat, különböző ideológiák mentén határoztuk meg értékrendünket és szemléletünk fontosnak tartott csapásait, valamint törekedtünk a politikai érdekérvényesítés és az érvényesülés eszközeinek hatékonyabb használatára.
A felvidéki magyar pártpolitikai élet egy része a kommunizmusból örökölt beidegződések mentén, a bolsevista hagyományokhoz igazodott, a többséghez, a hatalomhoz való odasimulás, a megfelelés, a puszta túlélést akaró igénytelenség parancsa szerint viselkedett, illetve egy része a vagyonszerzésre összpontosított, viszont a nagyobbik hányada talán mégis hitt a demokrácia erejében. A szervezeti megosztottság állapotából nyolc év alatt nehezen, de 1998-ban eljutottunk a szervezeti egységesüléshez.
Azt hittük, hogy ez most már így marad, noha látható volt: elég csak alkalmat adni rá és megváltozik a helyzet. És ami megváltozhat, az meg is változik, mondta Murphy.
De Murphy azt is mondta: kutyából nem lesz szalonna, botból nem lesz beretva. Mindenki magával hozza genetikai kódjait, szellemi képességeit és hajlamát. A csavartervező sem csavaros agyú embert jelent, csupán lábtörlőt a mérnökök csarnokának ajtajában. Már csupán azért is, mert a legjobb csavar a szeg, és a legjobb szeg a drót. De ha az ember szeget lát, nem biztos, hogy azonnal a kalapácsra kell gondolnia.
A felvidéki magyar pártpolitikai közéletben 2007. március 31-én olyasvalami történt, amire 1936 óta nem volt példa. Demokratikus keretek között leváltottak egy pártelnököt. Ez bizony a kárvallottat – Bugár Bélát – felkészületlenül érte. Megsértődött. „Teremtette! Összeesküdtek ellenem. Az a fránya y-psilon tehet minderről.”
Valóban, szegény Bugár 2007-ben megbukott. De ma sem tudja, miért? Senki sem mondta meg neki, miért döntött úgy a többség, hogy a felvidéki magyar pártpolitika élére új embert állít. Pedig ennek sok oka van.
Az egyik okot jól illusztrája egy történet: Vizitációra érkezik a püspök a faluba. A falu határánál türelmetlenül várja, hogy tiszteletére meghúzzák a harangot, de az csak nem akar megkondulni. Türelmét veszítve elindul a templom felé, majd látja, hogy rohan elébe a templomszolga. „Fiam, miért nem szólalt meg a harang, amikor megérkeztem?” „Sok annak az oka Főtiszteletű Uram.” „Mondj legalább egyet.” „Hát…, nincs harangunk.”
A többi ok elhanyagolható.
Pedig sok oka van annak, miért kellett 2007-ben elnököt váltani az MKP élén. Az okok felsorolása helyet Bugár Bélát kell idézni egy, 2009. június 21-én a szlovák közszolgálati TV déli publicisztikai műsorában elhangzott véleményével, ahol együtt szerepelt Vladimír Mečiarral.
Idézzük a műsor egy részét szó szerint, érdemes:
„Riporter: az európai parlamenti választások előtt Orbán Viktornak volt egy sokat vitatott kijelentése a Kárpát-medencéről. Csáky Pál a FIDESZ elnökét személyes barátjának tartja. Nagyon valószínű, hogy az elkövetkező választások győztese Magyarországon a FIDESZ lesz…
Bugár: ez biztos..
Riporter: Ismeretes Duray Miklós kijelentése is „Viktor, Felvidék veled van“. Hogyan akar az ön új pártja a MOST (híd) viszonyulni a magyar politika színpadán a FIDESZ-hez?
Bugár:Ezt majd akkor mondjuk meg, ha majd azt is megmondjuk, hogyan fogunk viszonyulni pl. a szlovák politikai pártokhoz. De azt megmondtam nagyon gyorsan, és ezt ismétlem. Azaz akkor, amikor az MKP ezzel kapcsolatban még nem alkotott véleményt. Csáky Pál hibázott, amikor Orbán Viktor arról beszélt, hogy a magyaroknak, azaz a megválasztott magyar nemzetiségű képviselőknek a Kárpát-medencei magyarok érdekeit kellene képviselniük, akkor én azt mondtam, amihez ma is tartom magam, hogy saját országaik és saját választóik érdekeit kellene képviselniük. De ha a kisebbségi problémákról, kisebbségi kérdésekről lesz szó, akkor az összes kisebbség érdekeit fogják képviselni és nem csak a magyar kisebbségét.
Mečiar: És meg tudja határozni viszonyát azokhoz a Kárpát-medencei magyar képviselőkhöz… akiknek van intézménye a magyar parlamentben?
Bugár: Mi abban nem veszünk részt. Egyébként is az MKP az én vezetésem alatt ott biztosan nem volt.
Mečiar: A senki az ki? Akkor az MKP-ban volt? Mert most másként hívják a pártját, hát már nem?
Bugár: Nem. Amikor én voltam az MKP elnöke, azaz két és fél évvel ezelőtt, tőlünk senki sem vett részt ilyen rendezvényeken.
Mečiar: Nem vagyok Csáky védőügyvédje, ugyanúgy szeretem őt, mint Bugárt, de annyit tudok, Bugár úr is a FIDESZ elnökének a barátja.
Bugár: Természetesen, tiszteletben tartom és azzal semmilyen gondom sincs, hogy a FIDESZ elnöke az Európai Néppárt alelnöke. Amikor az MKP elnöke voltam, kapcsolatban álltunk. A kapcsolattartással nincs gondom. De bizonyos kijelentésekkel kapcsolatban azonban van…”
És minekünk mi a gondunk Bugár Bélával? Csak annyi, hogy hazudik. Amikor ő volt, alkuból, a Magyar Koalíció Pártjának elnöke, – mert a szlovák politika és a titkosszolgálat mást nem fogadott volna el, csak a magyar bohócot, aki kopasz hassal illegeti magát a szlovák TV szilveszteri műsorában -, igenis részt vettünk az összmagyar politikában. Noha ezt ő mindig is ellenezte és akadályozta. De letagadni azt, hogy ott voltunk a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának ülésein, ez több mint hazugság. Ennek a letagadása azt jelenti, hogy tudatosan fordult szembe egy olyan európai integrációs politikával, ami lehetőséget ad a magyar integrációra is.
A Felvidéken itt ért véget a rendszerváltás politikája és kezdődött el a visszarendeződés.
Új arculatot kell keresni, vagy vissza kell térni a gyökerekhez!
Felvidék Ma, Duray Miklós
