A Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi
Intézete petíció formájában tiltakozik a nyelvtörvény
kapcsán, amelyet több nyelvész, intézményvezető és
professzor írt alá Európában.
Az újonnan elfogadott nyelvtörvény kapcsán való korlátozásokat mind nyelvészeti, mind emberi jogi szempontból aggályosnak találjuk. A nyilvánosan használható nyelv, illetve nyelvváltozat megszabásával a törvény olyan kommunikációs színtereket is uralni kíván, melyek kívül esnek az állam illetékességén – például az orvos és betege közötti vagy a tudományos konferenciákon folyó kommunikációt, az üzleti megbeszéléseket, az önkormányzati ügyintézést, stb.
A szólásszabadság, beleértve a kommunikáció nyelvének szabad megválasztását,elidegeníthetetlen emberi jog a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának értelmében, az e joggal való élés következésképpen nem lehet pénzbírsággal büntethető vétség. E szabadságtól Európa nem térhet vissza a „cuius regio, eius lingua” anakronisztikus elvéhez. A nyelvhasználat szabadságának ilyen mérvű korlátozása különösen visszatetsző az Európa Tanács és az Európai Unió egyik tagállamában, hiszen mind az Európa Tanács, mind pedig az Európai Unió tiszteletben tartja a nyelvi sokféleséget és ezt várja el tagállamaitól is.
A törvénynek az az explicit előírása, hogy bármilyen tartalom csak államnyelvi eredetinek a fordításaként jelenhet meg idegen nyelven, ellentétes a nyelvek egyenjogúságának a tudományban régóta elismert elvével. A törvény így nem csak a szabadságot, hanem az egyenlőséget is sérti: súlyosan diszkriminatív.
A törvény a szlovák nyelv mindazon változatainak használatát is vétséggé teszi és büntetéssel fenyegeti, melyek különböznek a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma által kidolgozott, annak honlapján megjelenő hivatalos változattól, s ezáltal mindazon szlovák anyanyelvű – többnyire alacsony státusú – polgárokat, köztük a nagy létszámú roma népességet is diszkriminálja, akik nyelvjárást vagy egyéb nem sztenderd nyelvváltozatot beszélnek.
A nyelvtudomány alaptétele, hogy az anyanyelv, illetve anyanyelvváltozat használatát nem lehet törvényekkel korlátozni és szabályozni, és a kodifikált változat ellen vétőket nem lehet büntetéssel sújtani. Lelkiismeretes nyelvész nem gondolhatja, hogy bármely nyelvnek egyetlenegy, minden nyilvános nyelvhasználati színtéren, valamennyi – anyanyelvi és nem anyanyelvi – beszélő által használandó változata lenne. A nyelvek időben és térben folyamatosan változnak, és a kőbevésésükre történő kísérlet legfeljebb holt nyelvek esetében lehet sikeres.
A fentiek miatt aggodalmunkat és tiltakozásunkat
fejezzük ki.
Felvidék Ma,peticio.nytud.hu
