Erdős Vince füleki olvasónk írása – A XX. században szétszakították az egységes magyar nemzetet, külön-külön sorsra ítélték a magyar közösségeket, a XXI. században azonban be kell bizonyítanunk, hogy képesek vagyunk a nemzeti együtt-létre, jelentette ki Markó Béla, RMDSZ elnök, Érsekújváron az MKP nagygyűlésén. Be kell bizonyítanunk, hog képesek vagyunk az együtt-létre külön-külön Magyarországon, Szlovákiában vagy Romániában és közös feladatunk, hogy sor kerüljön végre a nemzeti együtt-létre Európában.
Együtt-lét vagy együttműködés?
Ezt a kérdést tesszük fel ma, mi szlovákiai magyarok egymásnak, önmagunknak. A kérdést önmagamnak feltéve egy másik, ma szintén gyakran felmerülő kérdés jutott eszembe.

Házasság vagy élettársi kapcsolat?

A két kérdést elemezgetve rádöbbentem, hogy párhuzamba lehet őket állítani, mert a felmerülő újabb kérdések és a válaszok megdöbbentő azonosságot mutatnak.

Az együtt-lét egy szabályozott életközösség melynek sajátossága az egység és a folytonosság hasonlóképpen, mint a házasságé. A házasságot, mint intézményt, mostanában számtalan támadás éri úgy, mint az egységes magyar politizálást. Kicsi de hangos csoport azt hirdeti, hogy a házasság divatjamúlt és le kell cserélni egy jobb megoldásra. Rengeteg érv hangzik el a házasság ellen, amelyek mind a szabályoktól és a korlátoktól való szabadulási vágyban gyökereznek. Vannak, akik erőltetettnek érzik a szűkebb család (apa, anya és gyerekek) intézményét. A Biblia alapelvei szerint a megkötött és működtetett házasság olyan mértékű áldás forrása, ami összemérhető Krisztusnak az egyházzal, való kapcsolatával. “Az igazi áldás gyakran fájdalom, veszteség és csalódás képében jelenik meg; de ha győzzük kivárni, hamar megmutatkozik tényleges alakjában is.”(Joseph Addison).

Vannak, akik az igazi áldást nem győzik kivárni!

Szakértők szerint házasságunkat, az egységet, a folytonosságot, érdemes hosszú távú befek-tetésként kezelni, így könnyebb elfogadni a kapcsolatból természetesen adódó hullámvölgye-ket és csúcspontokat.

11 évnyi egységes szlovákiai magyar politizálás alatt is voltak hullámvölgyek és csúcspontok de mindenki a kitűzött célok érdekében képes volt feladni bizonyos mértékig önzését úgy, hogy mégis önálló, meghatározó személyiség tudott maradni.
Házaspárokkal folytatott hosszú beszélgetéseket követően a pszichológusok arra a végkövetkeztetésre jutottak, hogy az önzés feladása azon szempontok egyike melyek betartása hosszú távon működőképes boldog házasságot eredményezhet!
Él a házasság, az egység? Haldoklik a házasság, az egység?
Az optimisták, többek közt én is, továbbra is vérmes reményeket fűznek a házasság intézményéhez az együtt-léthez az egységes életközösség megtartó magatartásához.

Bár évről évre egyre kevesebben mondják ki a boldogító igent, továbbra is töretlen a vonzereje az anyakönyvvezető vagy az egyház által szentesített együtt-létnek. A fiatalok több mint 80%-a akar előbb-utóbb házasságban, egységes életközösségben, élni. Mintha génjeinkben hordoznánk ezeket az ősi vágyakat, mintha nem is tudnánk máshogyan élni! Mégis vonz a magasság, a szédülés! Ám aki egyszer rálépett a kötélre, hogy eljárja a kötéltáncot, hálóval vagy nélküle, tapssal vagy nélküle, többé ne nézzen lefelé, attól rettegve, hogy lezuhanhat…!

Az élettársi kapcsolat érzelmi és gazdasági közösség, szerződéses partnerkapcsolat mely kapcsolatban az élettársak tulajdoni hányada a szerzésben való közreműködésükkel arányosan alakul. Az élettárs a házastárssal ellentétben nem minősül automatikusan családtagnak. Az élettárs csak szívességi lakáshasználónak minősül, ha az élettársa tulajdonában álló ingatlanban lakik. Így a lakáshasználat bármikor indoklás nélkül megvonható tőle.
Az együttműködés tulajdonképpen megállapodás (szerződés) meghatározott (arányos) célok megvalósítása érdekében.
Valamennyi szerződéses partnerkapcsolatban a partnerek között a három legelfogadottabb alapelv a méltányosság, a partnerségi munkában megvalósított átláthatóság és a kölcsönös haszon elvárásának, kívánalmának elfogadása.

A partnerségépítési folyamatban kulcsfontosságú szerepet játszik az a személy, aki KÖZVETÍTŐ szerepre vállalkozik, aki a felek között és nevében cselekszik.

Szeretném felhívni minden együttműködésre nyitott személy figyelmét, hogy a méltányossági elv csak akkor érvényesül, ha a KÖZVETÍTŐ, aki a felek nevében cselekszik, a méltánylandó szempontokat önmagára nézve is kötelező érvényűnek tekinti.
Azonban semmiképpen nem méltánylandó szempont egy partnerkapcsolatban a közös munka elutasítása, a bizalomvesztés vagy a megbízatással ellentétes cselekvés.

Vajon hiteles lehet-e az a KÖVETÍTŐ aki, méltányosnak tartja ezeket a szempontokat is?

Tudatosítani kell azt is, hogy ha valaki a partnerség keretében megbízások végzését kínálja több partner számára a teljesítés a közreműködéssel arányos lesz. Nehezen tudom elképzelni, hogy egy ilyen partnerség keretében eleget lehet tenni az átláthatóság követelményének, mert nyilvánosságra kellene hozni a megbízók adatait és a konkrét megbízásokat.

Ma, amikor a közvéleményt korrupciós botrányok borzolják veszélyes vállalás a megbízások végzése, mert könnyen zsarolás célpontjává válhat a megbízott és rajta keresztül a megbízó is. Aki pedig megzsarolható azt meg is fogják zsarolni!

A szlovákiai magyar közösség több köztisztviselőjétől hallottam olyan véleményt, hogy szűkebb közössége érdekében kész az együttműködésre, azaz hajlandó partnerkapcsolatra lépni mindenkivel, aki vállalja szűkebb közössége számára előnyös megbízások teljesítését, mert ezzel bizonyítani tudja rátermettségét és eredményességét. Mindenkinek mérlegelnie kell, hogy vajon minden helyzetben számíthat-e eredményességre, jogszerűségre és szabályszerűségre, és vajon mi lesz az ára, mert amennyiben az együttműködés célja csak a kölcsönös haszon kívánalma akkor gazdasági, üzleti partnerkapcsolatra törekedjen és ne társadalmi közösségre másokkal, mert a valószínűség szabályai szerint bekövetkező kudarcai szűkebb és tágabb közösségeket veszélyeztethetnek. Isten óvjon bennünket a kalandoroktól!

Partnerkeresőknél divatos kifejezéssel élve úgy is mondhatnám „Kalandorok kíméljenek!”.

Amikor mérlegeljük, hogy együtt-létre vagy együttműködésre törekszünk-e a fenti elemzésből egyértelművé vált: jól meg kell gondolni rövid távú elképzeléseink vannak-e a jövőt illetően vagy hosszú távra tervezett házastársi kapcsolatból született vagy születendő gyerekeink, unokáink jövőjéért is érzünk felelősséget. Tudatosítani kell azt is, hogy az üzleti kapcsolatok is csak akkor fenntarthatóak hosszútávon, ha a partnerek között bizalom van és tisztességes, valamennyi partner számára előnyös üzletek bonyolódnak.

Felvidék Ma