2009. július 13-tól július 17-ig a gútai CSEMADOK alapszervezete megrendezte az első gyermek- és ifjúsági táborát Ipolynyéken. A szervezők nem titkolt célja az volt, hogy az ifjúságot az összetartozásra nevelje, és megerősítse a tábor résztvevőiben a magyar identitástudatot.
A fiatalok nyári élményeit a szervezők (Cseri Ilona – Icuka néni, Szántó Ivett – Ivett néni, Samu István – Tanító bá) szerették volna sokrétűen gazdagítani. Ezért változatos programot igyekeztek kínálni a résztvevőknek A négy magyar tannyelvű iskolából a legtöbben a Corvin Mátyás Alapiskolából jöttek, ezért a szervezők külön köszönik az ottani pedagógusok segítségét a toborzásban. Reméljük, hogy a következő években a többi magyar tanítási nyelvű intézményből is érkeznek kis magyar hölgyemény-palánták és jövendő vitéz ígéretek.
Az öt nap során hihetetlen sok látnivalót sűrített Icuka néni a programba. Ő ugyanis ipolynyéki születésű, így a környék tényleges, igazi látnivalóit nézhették a diákok tágra nyílt szemmel. A gútai gyerekek elsősorban azon csodálkoztak, hogy egy kétezres lélekszámú falunak milyen mezővárosi hangulata és főtere van, melyet István király bronzszobra ékesít (olyan méretű, mint maga Szent István volt).
Kattintással a kép megtekinthető nagy felbontásban is a Picasa-weboldalunkon
A szállás a helyi strandfürdőben volt, egy festői környezetű völgyben. Mindennapos volt a vízilabda, amelyet vegyes csapatokban játszottak a gyerekek (pedagógus-fiúk-lányok keverve). Nagy csaták voltak, ezt főleg a pedagógusok érezték meg!
Kedden meglátogattuk Mikszáth Kálmán otthonát, Szklabonyát, ahol egy falumúzeumban (Mikszáthék háza) történelmi előadást hallhattak a diákok. Még aznap délután a kékkői várat csodálhatták meg a CSEMADOK-tábor résztvevői., amely az Árpád-ház korában és a török harcok idején jeles szerepet töltött be.
Szerdán megtapasztalhatták a tábor résztvevői Trianon hazugságait. Ellátogattak Ipolyhídvégre és egy apró tutajszerűséggel átjuthattak a határ másik oldalára, vagyis Magyarországra (néhány fiú át is gázolt a part másik felére – megj.) Az Ipoly-folyót hajózható folyónak “mutatták be” a cseh politikusok Versailles-ben, vagyis azt állították, hogy ez állandó természetes határt képez Magyarország és Szlovákia között (Mekkora blöff, mondták a gyerekek -megj.).
Még ugyanezen a napon meglátogattuk a kirándulás egyik fő mozzanatának számító látványosságot (István tanító bá szerint), az Ipolybalogon őrzött Szent Korona mását. György Ferenc plébános úr történelmi előadás tartott arról, hogy Ipolybalogon miért van ekkora kultusza a Szent Koronának. Lenyűgöző előadást tartott, a gyerekek pedig imádkoztak az előadás után, biztatás nélkül a plébános úrral a Szent Korona előtt (amelyet ki is vett a trezorból az atya a gyerekek számára -szerk. megj.)
Minden nap a strandolás után következett a Vitéz kupa. Vajon mi az ördög lehetett ez a vitéz kupa? Semmi bonyolult, csak a diákoknak csapatokba verődve kellett az egyes sportágakban is és tudásban is megküzdeniük egészen a csütörtök esti tábortüzes kiértékelésig. Négy csapat alakult ki, a gyerekek a csapatoknak saját maguk választottak nevet. Így születhettek a következő csapatok: Mikszáth Kálmán csapata, a Hunok csapata, Corvin Mátyás csapata és nem utolsósorban Széchenyi István csapata. A vitéz kupát a Corvin Mátyás csapata nyerte, így a csapattagok a “vitéz leventék”, vagy “növendékek” útjára léptek.
Ennyi minden mellett már csak félve említjük meg, hogy még csütörtökön Hollókőre is eljutottunk, ahol megnéztük a várat és a Világörökség részét képező skanzent. A látnivalók itt is legalább két napot vettek volna igénybe, de hát ha az a volna ott nem volna…..mert hát jövő nyáron megint ifjúsági tábor. Majd mindent bepótolunk (reméljük?!), igaz gyerekek?
Samu I. , táborvezető
Felvidék Ma
